Trió a Skorpióban: együtt áll a Hold, az Antares és a Merkúr

Trió a Skorpióban: együtt áll a Hold, az Antares és a Merkúr

2024 december 27
| Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
A Skorpió csillagkép jellegzetes, legyező alakú aszterizmusa sok olyan embernek is szemet szúr, akik kevésbé ismerik az égboltot.

Azon szerencsések, akik december 28-án veszik észre ezt az alakzatot, nem csak az önmagában is látványos legyezőt láthatják, hanem egy hármas együttállást, amelynek egyik főszereplője a legyező közepén található Antares csillag, amelyhez közel kerül a Hold, illetve a duótól kicsit távolabb látszik a Merkúr is. Az együttállást hajnali 6:30-kor érdemes megfigyelni, így aki korán kel, ezúttal is aranyat lel derült idő esetén. Ezután pedig csupán két percet kell várnunk ahhoz, hogy megpillantsuk a HD 144690-es katalógusszámmal jelölt csillag kilépését a Hold sarlójának sötét oldalán. Az év a vége felé közeledve is elkápráztatja tehát mindazokat, akik szeretik az együttállásokat.

A legyező aszterizmus láthatóságának egyik jellegzetessége, hogy télen leginkább a horizont közelében figyelhetjük meg. Ez december 28-a szombatján sem lesz másként, az együttállás megtekintésekor, tehát reggel 6:30-kor ugyanis a narancssárgán fénylő Antares mindössze 4,5 fokkal lesz a horizont felett. A megfigyelés tehát mindenképpen olyan helyet igényel, ahonnan tökéletesen látszik a délkeleti látóhatár, s nem takarják ki azt mesterséges, avagy természetes akadályok. Ha sikerül megfelelő irányba nézni, az Antares 0,9 magnitúdós látszó fényességű pöttye hamar kiviláglik szemünk előtt a legyező közepén.

Az Antares mellett 4,2 fokkal jobbra fentebb látszik majd a Hold szinte papírvékonyságú, 8%-os fázisú sarlója, amelynek megtalálása kisebb kihívást jelenthet. Az azonban némileg egyszerűsíti a dolgunkat, hogy égi kísérőnk éppen a legyező legalsó vonalán, tehát az Antarest a Pi Scorpiival összekötő egyenesen fog elhelyezkedni, így bujkáló alakját még a kevésbé tapasztaltak is hamarosan megtalálják.

A holdsarlótól balra, 11,5 fokkal, vele közel azonos magasságban látszik a Merkúr -0,3 magnitúdós, tehát az Antaresnél némileg fényesebb fénypöttye. Ekkorra a Naprendszer legkisebb bolygója már a dichotómiája utáni, dagadó fázisában pompázik majd, megfigyelése pedig érdekes lehet egy binokulárral is, de a kicsiny, 6,2”-es korongmérete miatt a fázisát csak közepes nagyítású távcsőben láthatjuk majd. Ugyanez természetesen elmondható a Hold sarlójáról is, amelyet mind binokulárban, mind távcsővel érdemes megnézni.

Ha még mindez nem lenne elég, az együttállással szinte egy időben, 6:32-kor egy csillagfedés végső állomását is megfigyelhetjük: a HD 144690 nevű, 5,4 magnitúdós látszó fényességű csillag ugyanis ekkor lép ki a sarló mögül a sötét oldalon. Sajnos a belépést nem tudjuk megfigyelni, hiszen akkor a Hold még szinte érinti a horizontot. Ez azonban a hónap utolsó ajánlott csillagfedése, így aki vette a fáradságot ahhoz, hogy kimenjen az együttállás megtekintésére, próbálkozzon meg a kilépés megfigyelésével is. Ez azonban mindenképpen binokulárt vagy távcsövet kíván az élmény teljességének eléréséhez.

Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet