a 31%-os megvilágítású, növekvő holdsarló a Nyilas csillagkép ikonikus „teáskanna” alakzatának fogantyújában tűnik fel az esti égbolton. A jelenség nemcsak szabad szemmel, hanem binokulárral vagy kisebb távcsővel is lenyűgöző látványt nyújt.
Az égboltra felnézve a Hold egyből szemet szúr, nemcsak fényességével, hanem különböző arculataival kápráztat el napról napra. Érdekes szabad szemes megfigyelés lehet a világos terraterületek és a sötétebb bazaltsíkságok vizsgálata és akár a fázisváltozás nyomon követése is. A minél vékonyabb, vagyis a hajnali égen a minél idősebb, az esti égen a minél fiatalabb holdsarló megfigyelésének már az ókorra visszanyúló hagyományai vannak, mivel az újhold első feltűnésétől vette kezdetét egy újabb holdhónap. Ez a Hold teljes ciklusának hossza, amíg egy adott fázisából ugyanabba visszatér, ennek hossza átlagosan 29,5 nap. Bár a holdhónap alkalmazása hosszú távon, abszolút időszámításra nem igazán alkalmas, egy évnél rövidebb időn belüli események esetén alkalmazható, például a virágzás és a terméshozás között eltelt időre.
A teáskanna fogantyújának csillagai között megjelenő holdsarló pedig nem csupán esztétikai élményt kínál, hanem kiváló alkalmat is teremt a holdfázisok, csillagpozíciók megfigyelésére. Az égbolt egyik legkönnyebben felismerhető csillagmintázata nem mitológiai alakról, hanem egy mindennapi tárgyról kapta a nevét: ez a Nyilas csillagkép központi része, amelyet az amatőr és hivatásos csillagászok egyaránt „teáskannának” neveznek. Az elnevezés nem véletlen: a csillagok elrendezése meglepően hasonlít egy oldalnézetből ábrázolt teáskannához, amelynek jól kivehető a teste, a kiöntője, fedele és fogantyúja is.
A sarló helyzete különösen érdekes: a 2,6 magnitúdós Ascella (ζ Sagittarii) és a 3,1 magnitúdós φ Sagittarii csillag között nagyjából félúton látható. Ez a pozíció az égbolt egyik legismertebb csillagkép-részletében teszi látványossá a Hold jelenlétét. Az Ascella és a Hold távolsága 2,6°, míg a Hold horizont feletti magassága ekkor körülbelül 10° lesz déli irányban. A horizont közelsége miatt a sarló meleg színű, narancsos árnyalatban ragyoghat, amit a légkör vastagabb rétegein átszűrődő fény idéz elő. Mivel a Hold mindössze néhány fokkal tartózkodik a horizont felett, a legjobb megfigyelési körülményeket naplemente után röviddel, tiszta déli horizont mellett érhetjük el. A látvány 20–30 perces időablakban a legszebb, mielőtt a Hold alacsony helyzete és a növekvő légköri zavarás csökkentené a kontrasztot.
Ez az alakzat nemcsak látványos, hanem hasznos tájékozódási pont is az égbolton. A „teáskanna” kiöntőjének iránya például a Tejútrendszer középpontja felé mutat, amely a Nyilas csillagkép irányában, mintegy 27 000 fényévre található tőlünk. Emiatt a Nyilas területe a csillagászok számára különösen érdekes: itt sűrűn helyezkednek el csillaghalmazok, ködök és más mélyég-objektumok, amelyeket akár közepes távcsővel is megfigyelhetünk.
A „teáskanna” alakzat legjobban a nyári és őszi hónapok estéin figyelhető meg, amikor a Nyilas alacsonyan, a déli horizont közelében delel. Tiszta égbolt mellett júliustól októberig lenyűgöző látványt nyújt, különösen akkor, ha bolygók vagy a Hold is a közelében haladnak el – ilyenkor a mindennapi tárgy alakját idéző csillagmintázat valóban életre kel az éjszakai égbolton.
Ez a ritka és esztétikailag is különleges égi elrendeződés nemcsak amatőr csillagászoknak, hanem minden természetkedvelőnek élményt kínál. Érdemes tehát előkészíteni a binokulárt, keresni egy zavartalan kilátású helyet, és megcsodálni, ahogy a holdsarló finoman megpihen a Nyilas „teáskannájának” fogantyújában.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló