Jelen cikk témája a második bolygó. Hihetetlen leírni is, de a hónap végén a Vénusz 4 órával napnyugta után, azaz éjfélkor nyugszik le! Ezt semmiképp sem szabad kihagyni. Kapaszkodjon hát a szeretett Olvasó, hiszen igen messzire indulunk: a Föld–Vénusz-távolság április 18-án, írásunk megjelenésének napján közel 161 millió kilométerre rúg!
(Tárgyunk szempontjából ugyan mellékes, de a köz szolgálatának szellemében jegyezzük meg, hogy a jelentősebb égitestek közül ezekben a napokban ennél közelebb csak a Hold, a Merkúr, illetve a Nap található – ebben a sorrendben.)
A rejtőzködő Vénusz
Sokan máig nem tudják, így szögezzük le az elején: a Vénusz ugyanaz, mint az Esthajnalcsillag (jelenleg mint Estcsillag funkcionál), így az Esthajnalcsillagnak semmi köze a Sarkcsillaghoz. (A Sarkcsillag továbbá nem a legfényesebb csillag az égen – de a köztudatban élő égboltismereti koholmányokról most csupán ennyit jegyzünk meg.)
A Vénusz – tehát Esthajnalcsillag, ismételjük - azonban rendkívül fényes bolygó. Az idő jelentős részében a legfényesebb, ami azt illeti. Égboltunk megszokott lakói közül a Vénusz maximális fényességét csak a Hold, illetve a Nap képes túlszárnyalni. Adódik tehát a kérdés: mitől olyan fényes a Vénusz? A válaszra két kézenfekvő magyarázatunk lehet.
Egyes feltevés. A Vénusz felszíne fehér (például vastag jégpáncél borítja, mint a Jupiter Europa nevű holdját), így sok fényt ver vissza.
Kettes feltevés. A Vénuszt vastag, világos színű légkör veszi körül, ami végeredményben szintén sok fényt ver vissza.
Viszonylag régóta tudjuk, hogy a helyes válasz a második lehetőség. Egyrészt: a Naphoz ilyen közel keringő bolygón összefüggő jégtakaró kialakulása nem lehetséges (ezt könnyen ki is lehet számolni, ha az ember tudja, mi az a hőmérsékleti sugárzás). Másrészt: a Vénusznak rendkívül vastag és sűrű légköre van!
Az amatőrcsillagászok számára a felszín megfigyelése tehát elérhetetlen cél, de a légköré a legkevésbé sem az. A következőkben áttekintjük, hogyan érdemes észlelni a Vénusz légkörét.
Türelem Vénuszt terem
A Vénusz megfigyelése – egy pont után minden égitest megfigyelése – művészet. Mint művészet, minden alkotónak (amatőrcsillagásznak) megvannak a saját bevált technikái, amitől a műve (észlelése) egyedi lesz, ezekről természetesen itt nem írunk. Általánosságokat és hasznos tanácsokat azonban adhatunk.
A Vénuszt távcsőben először megpillantó, gyakorlatlan szem semmit sem lát belőle. Sok kezdő amatőrcsillagász tapasztalta már, hogy amint távcsövét nagy elánnal a szikrázó gyémántnak tűnő bolygó felé irányítja, várakozásaira rácáfolva a látómezőben nem lát mást, csak egy kellemetlenül fényes korongot. Bizony, a Vénusz észleléséhez türelem és gyakorlás kell. Sajnos a Vénusz légköre nagyon pasztellszerű: a kontraszt igen alacsony, a színek alig térnek el egymástól, a világos khaki szín és a fehéres, illetve szürkés-barnás régiók fedik le a felszínt. Így a legjobb tanács a türelem gyakorlása: ne csak 1-2 percig figyeljük a bolygót, hanem hosszú, akár 20-30 perces észleléseket próbáljunk meg összehozni. (Természetesen nem egyhuzamban: az emberi szem kigúvadna, ilyet senki ne csináljon! Rövid, akár félperces megszakításokkal vett 30 percről van szó). Járassuk szemünket a bolygón, pásztázzuk végig a felszínt részletek után kutatva, s ne feledjük el időről időre mintegy „távolról” nézni a bolygó egészét, mert az ilyen „kizoomoló” gyakorlatok sokszor segítik a minták felismerését.
Jó égbolton, gyakorlott szemmel egy kistávcsővel valami ilyesmi látványra számítsunk:
Figyeljük meg a részleteket! Marci gyakorlott észlelő (a Magyar Csillagászati Egyesület nyári táborának rendszeres észlelőbajnoka), így ez a rajz valóban hűen tükrözi azt, ami szemmel az emberek többségének ideális esetben elméletileg látható. Ennél csak kevesebb részletre számítson az, aki először keresi fel távcsővel a Vénuszt, de a kép bal oldalán látható sötétebb régió, illetve a középen lévő, felhősávokkal körülvett világos folt némi türelemmel már a kezdőknek is előbukkanhat. A megjelenés napján 15 és fél ívmásodperces korongátmérő tovább dagad majd, május elsején már 17 ívmásodperces Vénuszban gyönyörködhetünk, mínusz 4,17 magnitúdós látszó fényességével pedig szabályosan letarolja az eget.
Tészta és bolygószűrők
A gyakorlottabb észlelők gyakran használnak úgynevezett színszűrőket. Ezek lényege a látvány fokozása azáltal, hogy az adott égitest legkontrasztosabb képet nyújtó hullámhossztartományán engedik csak szemünkbe a fényt. Kezdők számára nem ajánlott dolgok ezek: a szamárlétrát itt a saját érdekünkben tényleg ki kell járni, különben pórul járunk (egy ilyen szűrő ára 100 000 forintra is rúghat, s ha még nem biztos benne az ember, hogy ez az ő hobbija, kétszer is gondolkodjunk el a befektetéseinken…).
Ugyanakkor van egy jó hírünk azoknak az olvasóinknak, akiknek van már tapasztalatuk a Vénusz megfigyelésében, és úgy érzik, a pusztán szabadszemes tartományban már kiörömködték magukat. A Vénusz felhői ugyanis az ibolyántúli (röviden UV: ultraviola, azazon a violán – ibolyán – túli) tartományban szépek igazán. Az emberi szem persze nem látja ezeket a színeket, de a sötétlila, ibolya színű szűrők kellően közel járnak.
Lehet kapni olyan szűrőt, amelyik valóban az UV tartományban észlel, ezeket fényképek készítéséhez használják, mint az alábbi fotón is látható.
Azért az UV tartományban erősödnek fel a részletek, mert a vénuszi légkört nagyrészt kén-dioxid, illetve szén-dioxid molekulák alkotják, ezek ún. elnyelési vonalai pedig a 200320 nanométeres tartományban vannak.
A szabadszemes ibolya szűrők a felsőlégkör részleteinek kiemelésén túl továbbá csökkentik a bolygó sokszor zavaróan erős fényességét is.
A lényeg, hogy észleljünk
És valóban: a lényeg tényleg csupán az, hogy ne hagyjuk ki ezt a fantasztikus lehetőséget. Ritkaság az, hogy a Vénusz 4 órával nyugodjon a Nap után, olyan ritkaság, amit bűn kihagyni. Szabad szemmel, binokulárral, távcsővel: kinek mije van, azzal eredjen Afrodité nyomába!
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló