A Tejútrendszer és az Andromeda-galaxis a Lokális Galaxiscsoport két nagy tagja. Nagyjából száz kisebb galaxis csatlakozik hozzájuk, köztük két nagy kísérő, az M33 (Triangulum-galaxis) és a Nagy Magellán-felhő, a Tejútrendszer egyik szomszédja.
A csillagászok 1912 óta tudják, hogy a Tejútrendszer és az Andromeda-galaxis közelít egymáshoz. Ahhoz, hogy kiderüljön, vajon össze is ütköznek-e egyszer, két dolgot kellett megvizsgálniuk: az Andromeda-galaxis látszó elmozdulását az égbolton, vagyis sajátmozgását, valamint a galaxisok tömegét. Ezeket a tulajdonságokat a többi galaxis esetében is meg kellett határozniuk, hogy igazán biztos választ kapjanak.
Ezeknek a paramétereknek a pontos meghatározása nem könnyű. Az Andromeda-galaxis pozíciója az égbolton néhányszor tíz mikroívmásodpercet tolódik el évente – egy mikroívmásodperc az ívmásodperc egymilliomod része, vagyis a telihold látszó átmérőjének körülbelül 50 milliárdod része. Egy egész évszázadnak kellett eltelnie, hogy a csillagászok pontosan megfigyelhessék az ilyen mozgásokat.
2012-ben a kutatók a Hubble-űrtávcső és a VLBA (Very Long Baseline Array) antennarendszer adatai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az Andromeda-galaxis és a Tejútrendszer frontálisan ütközni fog. Ezt követően egy 2019-es kutatásban, amelyben a Gaia-űrtávcső adatait is felhasználták, azt találták, hogy inkább csak egy apró koccanás vár ránk. Maga az ütközés 4,5 milliárd év múlva fog bekövetkezni, és a két galaxis összeolvadását eredményezi majd.
Egy új tanulmányban Till Sawala (University of Helsinki) nemzetközi kutatócsoportja ezt a lehetőséget vette górcső alá. A kutatók a Gaia-űrtávcső és a Hubble-űrteleszkóp adatai alapján vizsgálták a Lokális Galaxiscsoport négy legnagyobb tagjának mozgását és tömegét. Összesen 22 különböző változót vettek figyelembe, és százezer szimulációt futtattak le a Lokális Csoport következő 10 milliárd évére.
A kutatók a Nature Astronomy című lapban számoltak be az eredményekről. A lefuttatott szimulációk nagyjából felében az Andromeda-galaxis és a Tejútrendszer először csak elhalad egymás mellett, később visszalendülnek, majd 7-8 milliárd év múlva összeütköznek. A szimulációk másik felében a két galaxis legalább a következő 10 milliárd évben teljesen elkerüli az ütközést.
Ahogy egy jó baráthoz illik, a Nagy Magellán-felhő nem rest a Tejútrendszer segítségére sietni. Bár az M33 az Andromeda-galaxis felé húz bennünket, a Nagy Magellán-felhő igyekszik elrántani tőle. „Ez nem jelenti azt, hogy a Nagy Magellán-felhő megment minket az összeolvadástól, de bizonytalanabbá teszi azt.” – mondta Sawala egy sajtóközleményben.
„Jelen állás szerint erősen túlzóak azok az állítások, amelyek szerint a galaxisunk elpusztul.” – állapítják meg a kutatók a tanulmányban.
A témáról korábban vizsgálatokat folytató Sangmo Tony Sohn (Space Telescope Science Institute), aki ebben a kutatásban nem vett részt, egyetért a kutatók munkamódszerével, de szkeptikus a következtetéssel kapcsolatban. „Azt hiszem, minden a két fontos paraméter különbségére vezethető vissza.” – mondja, vagyis az Andromeda-galaxis oldalirányú sebességére, valamint a két csillagváros együttes tömegére. Sawala kutatócsoportja kisebb becsült tömegeket részesített előnyben, mint Sohn és munkatársai 2012-es tanulmányukban, amely arra a következtetésre jutott, hogy az összeolvadás elkerülhetetlen. A kisebb tömegek csökkentik az ütközés valószínűségét.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy minden galaxis adataiban vannak bizonytalanságok, kivéve az aktuális pozíciójukat az égbolton. Ez a bizonytalanság rejti el előlünk a Tejútrendszer sorsát, tette hozzá Sawala.
A hosszabb időintervallumokra kiterjedő, pontosabb sajátmozgás-adatok segítenek majd megválaszolni a kérdést. Sohn és munkatársai jelenleg a Hubble-űrtávcső segítségével ilyenekhez próbálnak hozzájutni. Arra számítanak, hogy a korábbi adatokhoz képest több mint kétszeres pontosságot érnek el a sajátmozgás-mérésekben, ami talán eloszlatja majd a csillagászok kristálygömbjét elhomályosító köd egy részét.
Az eredményeket ismertető szakcikk: https://www.nature.com/articles/s41550-025-02563-1
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet