A Google keresési statisztikája szerint a telihold kifejezésre lassan, de folyamatosan egyre többen keresnek rá, míg a szuperhold egy 2017-es csúcsot leszámítva fokozatosan elmarad tőle.
Ebben nem kevés munkája van a magyar amatőrcsillagász közösségnek és a szakmának.
A modern sajtó és média kulcsfogalma a hírverseny: az egymással vetélkedő médiumok igyekeznek „uralni a híreket”. Azaz, ha valahol történik egy baleset, nem mindegy, ki számol be róla először, ha történik valamilyen potenciális közfelháborodást kiváltó botrány, arról nem mindegy, ki ír először és így tovább. A kattintásszám, az oldalmegtekintés ráadásul nagyon könnyen mérhető, így a hirdetők objektív mércék alapján dönthetik el, kiket támogatnak. Ez legalábbis a tankönyvi példázat a sajtó kapitalista működéséről: fogadjuk most el mint leegyszerűsítést, mivel cikkünk tárgya elsősorban a Hold.
Aki többet szeretne olvasni a Hold lehetetlenebbnél lehetetlenebb elnevezéseiről, annak ajánljuk egy tavalyi cikkünket.
Apropónk tehát a telihold, abból egy valamicskét nagyobb „példány”. A Hold átlagos távolsága a Földtől kb. 385 000 kilométer, kedden azonban 360 000 km-re közelít meg minket. Ez azonban csalóka mérce, így érdemes a dolog mélyére ásni.
Egyrészt: a Hold pályája ellipszis alakú, így a Földtől mért távolsága minden másodpercben változik.
Másrészt: épp a fokozatosság az egyik oka annak, amiért méretbeli változást nem igazán veszünk észre. Gondoljunk a barátainkra, akiket gyakran látunk: feltűnik az öregedésük? Hosszú távon igen, azonban mi ebből semmit nem veszünk észre, olyan aprók a változások. Más a helyzet azokkal a rokonainkkal, akiket csak a húsvéti locsolkodáskor meg a karácsonyi ebédnél látunk, hiszen ott a változások jóval észrevehetőbbek.
Akkor tehát ne nézzük a Holdat gyakran, hogy feltűnjön, ha nagyobb? Ez sem fog sajnos működni, a változás ugyanis túl kicsi. Az alábbi kép hitelesen illusztrálja a különbségeket a lehetséges legnagyobb és legkisebb Hold között:
Így egymás mellé helyezve a képeket, a különbség szembeötlő. A probléma az, hogy a valóságban jókora időeltéréssel látjuk egyiket vagy másikat, így semmilyen viszonyítási alapunk nincs a méretek becsléséhez. Avatatlan, átlagos szem számára lényegi eltérés nem könnyen észrevehető. El kell azonban ismerni, hogy aki minden hónapban becsülettel megfigyeli a Holdat, annak lesznek emlékei a kicsit kisebb és a kicsit nagyobb Holdról, és észre fogja venni, hogy valami „nem stimmel”.
Az úgynevezett szuperhold problémája az, hogy ez a 12%-os méretbeli eltérés minden egyes hónapban megtörténik, hiszen minden egyes hónapban van egyszer holdközel, illetve holdtávol.
A holdközelek versenyében egy „szuperhold” már sokkal kevésbé imponáló helyezést képes felmutatni:
A képsorozat a Hold egyéves változásait mutatja 2011 és 2012 között. Koncentráljunk a földközelben lévő Holdakra: nincs nagy, látványos különbség. A sajtó nívótlanabbik fele elterjesztette, hogy ha a Hold 360 000 km-nél közelebb van a Földhöz, azt szuperholdnak hívják – a hiba ott van az egyenletben, hogy erről egyetlen csillagászt sem kérdeztek meg, amennyiben ugyanis hozzáértők véleményét kérték volna, úgy tudnák, hogy soha, senki a hivatásos vagy amatőrcsillagász berkekben nem tartotta érdekesnek a 360 000 km-es mesterséges határt. Van, amikor a Hold ennél közelebb van hozzák a perigeumban (földközelben), és van, amikor távolabb.
Hogy miért fontos ez? Azért, mert az átlagos perigeum 363 300 km-re rúg: ez mindössze 0,9%-os különbség a 360 000-hez képest. Mivel havonta bekövetkező jelenségről van szó, ezért egy ilyen eltérést a szuper előtaggal feldíszíteni, majd mint csillagászati különlegességet körbehordozni a sajtóban: abszurd.
A telihold anélkül is szép, hogy irreálisan magas elvárásokat támasztanánk a laikusok felé. Ennél már csak az rosszabb, amikor a horizont közelében készített holdfotókat teszik meg a cikkek borítóképének, tovább csigázva a várakozásokat, hogy aztán természetszerűen keserű csalódásba torkolljon.
Mi itt a Svábhegyi Csillagvizsgálónál igyekszünk felvenni a harcot a hasonlóan félrevezető csillagászati álhírekkel szemben, illetve terjeszteni a csillagos égbolt valódi szépségének hírét. Szuperhold ugyan nem lesz, de telihold igen: augusztus elsején érdemes kimenni a szabadba, és megcsodálni kicsit égi kísérőnket. Ha szerencsénk van, még némi fátyolfelhőzet is társul szegődik majd, költői udvart emelve az ezüst Hold köré.
Nézzük meg!
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász, korábbi diákolimpikon
Svábhegyi Csillagvizsgáló