A Nature című szaklapban megjelent 2022-es cikket, amely a kitörést és annak valószínű eredetét taglalja, most vissza kell vonni. „Nem szeretjük, ha ilyesmi történik.” – mondja a kutatócsoport tagja, Vicky Kaspi (McGill University). A gyors rádiókitörések milliszekundumos robbanásszerű események, amelyeket valószínűleg magnetárok – erős mágneses térrel rendelkező neutroncsillagok – idéznek elő távoli galaxisokban. Már több ezret ismerünk belőlük, de többségük mégis ismeretlen a számunkra.
Nem csoda, hogy a csillagászok izgatottan figyelték az FRB 20191221A jelű új eseményt, amelyet 2019. december 21-én észlelt a CHIME rádióteleszkóp. A felfényesedés szokatlanul hosszú ideig, három másodpercig tartott, és kilenc szabályos, kisebb kitörést is produkált 217 milliszekundumonként. „Az ilyen rövid periódus arra utal, hogy az esemény neutroncsillag eredetű.” – írták a kutatók a felfedezéskor. A rádióimpulzusokat ilyenkor a neutroncsillag gyors forgása idézi elő, mint a pulzárok esetében.
A kutatók azonban kezdetben nem gondolták, hogy egy közönséges pulzárral van dolguk. A rádiójelek szóródtak: az alacsonyabb frekvenciák később érkeztek meg, mint a magasabbak – ez a diszperziónak nevezett hatás közbeeső anyag jelenlétére utal. A jel erős szóródását a Tejútrendszerben lévő anyag önmagában nem magyarázná, mivel a kitörés a galaxisunk síkjától távol keletkezett. Arra a következtetésre jutottak, hogy a gyors rádiókitörés messze a Tejútrendszeren túl, körülbelül 3 milliárd fényévre van tőlünk, és a megfigyelt diszperziót főként a ritka intergalaktikus plazma okozza. Ahhoz, hogy egy pulzárt ilyen távolról megfigyeljünk, rendkívül fényesnek kell lennie – inkább egy gyors rádiókitöréshez, mint hagyományos pulzárhoz hasonlónak. A kutatók akkor úgy gondolták, hogy ez az első gyors rádiókitörés, ami szabályos módon pulzál.
Akkoriban sokakat elgondolkodtatott, hogy ez a „szívveréshez” hasonló viselkedés más gyors rádiókitörésekre miért nem jellemző. Egyesek szerint egy neutroncsillagnak sokkal gyorsabban kell forognia ahhoz, hogy hasonlóan erős kitöréseket produkáljon, nem csak 217 milliszekundumonként egyszer. „Kétségtelenül rejtélyes volt.” – mondja Kendrick Smith (Perimeter Institute). „De annyira biztosnak tűnt.”
Füstbe ment bizonyság
Kiderült, hogy az FRB20191221A jelű gyors rádiókitörésnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja… A montreali FRB2025 találkozón, amelyen gyors rádiókitörésekkel foglalkozó kutatók gyűlnek össze, Daniele Michilli, az eredeti kutatócsoport vezetője bejelentette, hogy egy kalibrációs hiba miatt a kitörés helyének meghatározásakor 20 fokot tévedtek. A periodikus jel valójában galaxisunk egyik szabályos pulzárjától származik. A Cassiopeia csillagképben látszó, PSR J0248+6021 jelű égitest helyzete sokkal közelebb esik a galaktikus síkhoz. A megfigyelt szóródás mértéke így egyértelműen a Tejútrendszerben található csillagközi anyagnak tulajdonítható.
Azt hihetnénk, hogy a csillagászok pontosan tudják, hova néznek a teleszkópok. A CHIME azonban egy furcsa műszer, ugyanis nincsenek mozgó alkatrészei. A detektált rádiókitörések pozícióit elektronikusan, hatalmas mennyiségű adatból származtatják le, és ezt a folyamatot minden nap pontosan kalibrálni szükséges.
„Csak egy hete fedeztük fel a hibát.” – mondta Michilli. „Még mindig nem ismerjük a részleteket. Úgy látszik, hogy a véletlenek rendkívül ritka összejátszásának voltunk az áldozatai, amelyek tönkretették a kalibrációt: ezek a heves esőzés és az erős rádió-interferencia, amit egy közeli forrás, talán egy repülőgép okozott.” A bejelentést követően a közönség tapsviharban tört ki. A gyors rádiókitörések vizsgálatával foglalkozó Joeri van Leeuwen (ASTRON) értékelte a kutatók őszinteségét. „Ha ennyi felfedezést teszel, mint ők, akkor mindig fennáll a hiba lehetősége. Ezek kijavítása és újbóli előfordulásuk megelőzése által jut előre a tudomány.” – mondta.
„Minden kihívás lehetőség arra, hogy tanuljunk.” – ért egyet Kaspi. „Úgy hiszem, hogy egyre erősebbek leszünk.”
Forrás: https://skyandtelescope.org/astronomy-news/exotic-fast-radio-burst-goes-up-in-smoke/
A felülvizsgált felfedezésről szóló eredeti tanulmány: https://www.nature.com/articles/s41586-022-04841-8
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet