A meteorzápor eredete
A legtöbb meteorraj üstökösökhöz köthető. A Perseidák például a 109P/Swift-Tuttle kométának csóvájából származnak, de vannak olyanok is, amelyek egykor a híres Halley-üstökös részei voltak. Ezen esetekben az üstökös pályája keresztezi a Földét, és a csóvájából elhagyott több milliárd részecske ehhez hasonló pályán kering tovább. Ezek a részecskék később belépnek a Föld légkörébe, ahol darabokra esnek.
Ritkább esetekben azonban aszteroidákhoz is köthetjük a meteorzáporok eredetét. A Geminidák éppen egy ilyen különlegesség, üstökös helyett egy kisbolygóból erednek! A kisbolygó neve (3200) Phaethon, és magában is felettébb szokatlan, nem átlagos aszteroidára vall.
A (3200) Phaethon kisbolygó
Az aszteroida a belső Naprendszerben kering. Központi csillagunkat 1,4 földi év alatt járja körbe. 1983. október 11-én fedezték fel az IRAS műhold mérési adataiból. Keringési pályája említésre méltóan elnyúlt, a pályájának excentricitása 0,89, amely az üstökösökére hasonlít. Többen is felvetették már azt az ötletet, hogy a kisbolygó valójában egy halott kométa magja lehet, aminek már csak minimális a jégtartalma.
A (3200) Phaethon pályájának a Naphoz legközelebbi pontján közelebb kerül központi csillagunkhoz, mint a Merkúr, ezzel elképesztően magas hőmérsékletre szert téve. Napközelben ezért a kisbolygóban megbúvó maradék jég gáz halmazállapotúvá válik, azazszublimál. A magas nyomású kilövellő gáz magával ránthat kisebb porszemcséket és kavicsokat, ezzel egy ideiglenes csóvát létrehozva az aszteroida mögött. Tekintettel arra, hogy a (3200) Phaethon pályája keresztezi a Földét, a csóvájának „hordalékanyaga” beléphet bolygónk légkörébe, ezzel létrehozva a Geminidákat. Erre minden év decemberének közepén sor kerül, és ez a meteorraj ráadásul óriási látványosság.
A Geminidák
A meteorraj december 4-e és 20-a között aktív, de 14-én lehet a legtöbb hullócsillagot észlelni. A meteoroidok relatív sebessége a Földhöz képest nem túl magas, ’mindössze’ 35 kilométer másodpercenként. Ez elegendően gyors ahhoz, hogy a meteorok lenyűgöző fényjátékot hozzanak létre, de elég lassú, hogy hosszú csíkokat húzzanak az égboltra.
A Geminidák az Ikrek (Gemini) csillagképről kapták a nevüket, mivel látszólag innen „erednek”. A hullócsillagokat az égbolt bármely pontján megpillanthatjuk (a legkisebb eséllyel a pontosan a radiáns irányában), de ha az égi útjukat visszafelé meghosszabbítjuk, az összes a Castor nevű csillag mellől érkezik december 14-én. Ez a radiánspontnak nevezett hely az égen, minden meteorrajnak máshol van. A Perseidáknak például a Perseus csillagképben.
Az Ikrek csillagkép legjobban a téli hónapokban megfigyelhető. December közepén 18:00-kor kel, és egészen a hajnali szürkületig megfigyelhető, ahogy keletről nyugatra átvándorol az égbolton. Hajnali 2:00-kor delel, ekkor kerül a legmagasabbra, a csillagkép legfelső része majdnem a 80°-os magasságot is eléri a horizont fölött. 14-én, vasárnap hajnalban ebben az órában látható a legtöbb hullócsillag, így érdemes sokáig fennmaradnunk a látványért.
Észlelési ajánló
A meteorok észleléséhez nincs szükség csillagászati segédeszközökre. A legegyszerűbb, ha csak kifekszünk éjjel egy pokrócra, vagy kiülünk egy székbe, nyugágyba és kémleljük az eget távolabb radiánspont irányától. Ez a nyári Perseidák esetén nem nagy gondot okozó feladat, de a decemberi hidegben már nehezünkre eshet. Épp ezért a Geminidák megfigyeléséhez elengedhetetlen a több rétegű vastag öltözet és egy pohár meleg tea vagy kávé.
Az óránkénti 150 meteorból elcsíphetünk néhányat, ha akár csupán pár percig kint állunk éjjel a sötét ég alatt, és fölnézünk a csillagos égboltra. Ameddig egy pohár forró italt elfogyasztunk, igen jó eséllyel láthatunk több fényes Geminidát is. Ehhez azonban nagyon fontos, hogy ne a városból észleljük, hanem minél sötétebb helyről. A fényszennyezés itt is zavaró lehet, a Hold éjfél után, két óra felé kel fel, nem túl nagy fázisa miatt talán nem fog jelentősen zavarni a fényével.
Kellemes észlelést és ünnepeket!
Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász