De tudnunk kell azt is, hogy az életük nem így indul: a csillagok és bolygórendszereik por és gáz ritka keverékéből keletkeznek. Ez az alapanyag végül csillagokká és bolygókká sűrűsödik össze, de azt nem tudjuk pontosan, hogy miként.
A csillagászok egyelőre csak nagy vonalakban képesek felvázolni a folyamatot. Azok a protoplanéták, amelyekből később a Jupiterhez és a Szaturnuszhoz hasonló gázóriások lesznek, először a körülöttük lévő anyagot nyelik el, majd végül egész réseket tisztítanak meg a születésüknek helyt adó korongban. Azt a kevéske anyagot, amely ezekbe a résekbe áramlik, a születőben lévő bolygó az akkréció nevű folyamat során magára szippantja. Az viszont, hogy hol landol az anyag, és miként hat egymásra a gravitáció és a mágneses tér, még vita tárgya.
Számos különböző mechanizmus alapján előrejelezhető, hogy a folyamat során a protoplanétának egy bizonyos frekvenciájú sugárzást kell kibocsátania, amit a hidrogénatomokban két energiaszint között ugráló elektronok idéznek elő. Ezt a sugárzást nevezzük Hα-emissziónak. Más szóval a születőben lévő bolygónak egy meghatározott hullámhosszú sugárzást kell kibocsátania, amikor akkrécióval anyagot gyűjt magára, de ennek erőssége és időtartama attól függ, hogy mi történik a planéta körül.
Ezek az elméletek egészen 2019-ig csupán papíron léteztek, amikor egy kutatócsoport két ragyogó, növekedésben lévő bolygót fedezett fel a PDS 70 jelű csillag körül. Nemrég egy új, rendkívül hatékony műszer kezdte meg az adatgyűjtést, és a csillagászok már be is jelentették egy másik, hasonló protoplanéta, a WISPIT-2b felfedezését.
Laird Close (University of Arizona) és munkatársai a chilei 6,5 méteres Magellan-távcsőre szerelt új műszer, a MagAO-X felvételeinek elemzésekor fedezték fel a bolygót. A kutatók keskenysávú szűrővel szerelték fel a kamerát, amely kizárólag az akkrécióhoz köthető Hα-emissziót engedte át, majd 2025 áprilisában nagyjából két órán át több ezer felvételt készítettek. Az adatok összevonását és feldolgozását követően halvány pont tűnt fel a központi csillag mellett, pontosan a csillag korongjának két fényes gyűrűje közötti résben.
A protoplanéta, amit a kutatók WISPIT-2b-nek neveztek el, körülbelül ötször akkora tömegű, mint a Jupiter, és csupán 5 millió éves, vagyis csillagászati értelemben még csecsemő. Az alapján, hogy milyen fényesen ragyog, a kutatók szerint nagyjából annyi anyagot szív magára egy évben, mint a Mars legnagyobb holdjának, a Phobosnak a százszorosa. Ez a folyamat nem tart örökké, mivel a korong maradványai végül annyira szétszóródnak, hogy a planétánk éhen marad.
Figyelemre méltó felfedezés: ez mindössze a harmadik olyan bolygókezdemény, amelyet egyértelműen egy korongban találtak, és az első, amelyre egy korong gyűrűi közötti résben bukkantak rá. A MagAO-X tovább folytatja az adatgyűjtést a WISPIT felmérés keretében, így további hasonló felfedezésekre számíthatunk a következő években. Ha elég sok frissen született világot ismerünk meg, akkor megtudhatjuk, hogy pontosan hogyan válnak olyanokká az óriásbolygók, amilyennek ma ismerjük őket.
Forrás: https://aasnova.org/2025/10/08/glowing-growing-planets/
A felfedezésről beszámoló szakcikk: https://iopscience.iop.org/article/10.3847/2041-8213/adf7a5
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet