De vajon mik is pontosan a hullócsillagok, és miért lehet őket csoportosan is megfigyelni?
A Nap körül keringő, kisbolygóknál kisebb méretű testek a meteoroidok. Amikor egy meteoroid pályája keresztezi a Föld pályáját és belép a légkörbe, fényjelenséget okoz, ezt nevezzük hullócsillagnak, kicsit tudományosabban pedig meteornak. És hogy mi okozza ezt a látványos jelenséget? Ez a porszem vagy akár kőszikla méretű test a légkör közegellenállásába ütközik, külső rétege felizzik, és elkezd párologni. Az ekkor leszakadó részecskék pedig ionizálják, fénylésre gerjesztik a légkört, ezzel létrehozva az ioncsóvát, amit mi innen a Földről látunk mint hullócsillag. Vagyis ilyenkor nem magát a testet látjuk, hanem az általa gerjesztett levegőt, azt a csatornát, amiben halad. A fényjelenséget a test elégése után is meg lehet figyelni, akár még 30 percen keresztül. Néha színes meteort is láthatunk az égen, ez a testet felépítő különböző anyagoktól függ, a sárga színt a vas okozza, a lilát a kalcium, míg például a zöldes-kékes színt a magnézium.
Egy évben vannak olyan meghatározott időszakok, amikor nem csak egy-egy hullócsillagot láthatunk elvétve, hanem óránként több hullócsillagot is meg lehet figyelni. Ennek oka egy üstökös pusztulása, amelynek során az üstököst alkotó jég szublimál (szilárdból gáz halmazállapotba kerül), eközben kisebb kőzetdarabok szabadulnak ki ebből a „piszkos hógolyóból”. Amikor a Föld keresztülhalad ezen a kőzetekből álló felhőn, akkor tudunk csillaghullást, meteorrajt megfigyelni.
A meteorrajok nem onnan kapták a nevüket, hogy melyik csillagképben lehet őket megfigyelni, minden raj tagjai az egész égen láthatók. A nevüket arról a csillagképről kapták, amelynek irányából érkezni látszanak. A csóvák irányát visszakövetve megkapjuk ezt a pontot, a radiánspontot. Ezt úgy lehet elképzelni, mint a párhuzamos vasúti síneket, amelyek látszólag egyetlen távoli pontból tartanak szét.
Talán az egyik leghíresebb csillaghullás az augusztusi Perseidák, ami óránként akár 100 meteort is hozhat. Kevésbé ismert a decemberi Geminidák, aminek maximuma meghaladja a Perseidákét, óránként akár 120 hullócsillagot is megfigyelhetünk. Talán azért nem annyira ismert ez a meteorraj, mert ki szeretne a téli hidegben kifeküdni és hullócsillagokat figyelni?! Viszont augusztusban már kellemesebb a hőmérséklet, így tökéletesen alkalmas az idő kiülni, és gyönyörködni az ég rejtelmeiben.
A Delta Aquaridák meteorraj július közepétől augusztus közepéig tart, vagyis akár egyszerre is meg tudjuk figyelni a Perseidákkal. Megkülönböztetni pedig az irányuk alapján lehet a két raj tagjait, ha a hullócsillag az égbolt déli része felől jön, akkor a Delta Aquaridák tagja, ha pedig az ég északi részéről, akkor a Perseidáké. Gyakorisági maximumát várhatóan július 30-án éri el, ekkor óránként 20 meteort is hozhat. Mivel ezek igen halványak, nehéz őket észrevenni, ezért ehhez tiszta, sötét ég szükséges. Sajnos a telihold augusztus 1-re esik, így a Hold fénye nehezíti majd az észlelést.
A Delta Aquaridák tagjai feltehetően a 96P/Machholz üstökösből származnak, és az az anyag, ami a rajt okozza, körülbelül 20 000 évvel ezelőtt hagyta el az üstököst.
Mindössze egy pokrócra van szükség a hullócsillagok megfigyeléséhez, és habár nem a leglátványosabb rajról beszélünk, mindenképpen ráhangolhat, kedvet csinálhat a nagy népszerűségnek örvendő Perseidákra.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló