A bolygó ismertetőjegyének számító gyűrűrendszer az elmúlt években lassan egyre „vékonyabbnak” látszott a távcsövekben és a fotókon, hogy aztán idén tavaszra átmenetileg szinte teljesen el is tűnjön a szemünk elől. A gyűrű ezután újra felbukkant, egészen július elejéig újra kibillent -4,4 fokig (a negatív érték a déli irányt mutatja), majd újra a vékonyodni kezdett, és ennek a folyamatnak – megfigyelési szempontból – a következő igazán érdekes fázisa november 24-én, 11:48-kor következik be, amikor a gyűrűk mindössze körülbelül --0,5 fokos dőlésszögben látszanak majd. Ez azt jelenti, hogy a gyűrű egy pengevékony, és a bolygóhoz képest meglehetősen halvány vonalként látszik majd az egyenlítő két oldaláról kiindulva. Mivel a gyűrű egy vékony árnyékot vet a bolygóra, a Szaturnusz egyenlítője mellett ez a vékony fekete árnyék húzódik majd nagy nagyítású távcsőben nézve. Nagy élmény lesz távcsőben megtekinteni, illetve kamerával felvételt készíteni! A pengevékony gyűrűjű Szaturnusz körülbelül 5 hétig lesz megfigyelhető, ezután a rálátás szöge lassan újra nőni kezd.
A gyűrűrendszerre való rálátás változásának okát a Szaturnusz forgástengelyének a keringési pályasíkjához viszonyított 27 fokos hajlásszögében kell keresnünk. Emiatt a Földről időnként alulról, máskor pedig felülről, néha viszont éppen éléről láthatjuk a bolygó szépséges gyűrűrendszerét. A Szaturnusz keringési ideje valamivel kevesebb mint 30 év, így a gyűrűk közel 15 évig láthatók az egyik, majd ugyanennyi ideig a másik irányból. Gyűrűátfordulásnak azt az átmenetet nevezzük, amikor a gyűrűkre éppen az éléről látunk rá.
A Föld és a Szaturnusz keringési sebessége nem azonos, ezért előfordul, hogy az átfordulás egy cikluson belül nem csak egyszer történik meg. 2025. március 23-án a gyűrűrendszer teljesen az éléről, 0 fokos dőlésszögben látszott volna, ha az óriásbolygó a Nappal való együttállása miatt nem lett volna megfigyelésre kedvezőtlen helyzetben. 2038-ban és 2039-ben, azaz a következő gyűrűátfordulási időszakban viszont három átfordulást is megfigyelhetünk majd röviddel egymás után.
A Szaturnusz 2025. november 24-én szerencsére megfigyelésre kiválóan alkalmas helyzetben lesz a kora esti órákban, 38 fokos horizont feletti magasságban, holdmentes égbolton delel. A körülbelül egy magnitúdó fényességű bolygó szép háromszöget alkot majd a látóhatár közeli Fomalhauttal és a béta Cetivel a déli égbolton vagy a Pegazus-négyszög két alsó csillagával jóval fentebb. Ínyencek felkereshetik a Szaturnusz közelében, attól 4,4 fokkal balra fentebb levő, 7,7 magnitúdóval pislákoló kék bolygót, a Neptunuszt is.
A gyűrűátfordulás arra is lehetőséget ad, hogy koronografikus módszert alkalmazva, azaz a fényes bolygókorongot kitakarva nagyobb távcsővel megfigyeljük vagy fényképezzük a gyűrűk fénye miatt egyébként nem látható Szaturnusz-holdakat. Az Epimetheus, a Prometheus, a Janus vagy akár további kisebb holdak is távcsővégre kaphatóak lesznek a megfigyeléshez használt műszer és az égbolt állapotának függvényében.
Kisebb távcsővel, akár binokulárral pedig egyszerűen csak élvezhetjük a bolygó különleges, közel gyűrűmentes látványát is, hiszen ilyen jelenségben nem lesz részünk az elkövetkező tizennégy év során.
Kiváló eget kívánunk!
Források
Meteor Csillagászati Évköny 2025
https://stellarium-web.org/
https://mcse.hu
https://csillagaszat.hu
Borítóképek forrása
1. A Szaturnusz 2025. július 2-án hajnalban, Hatházi Gergely Gyönkről készült felvételén. eszlelesek.mcse.hu
2. A Szaturnusz gyűrűi nélkül a Cassini szonda 2009. november 4-én, a bolygótól 1,3 millió kilométeres távolságból készített felvételén. NASA JPL SSI, közkincs
Szerző: Kovács Péter, Amatőrcsillagász, tudományos újságíró