Ez azt jelenti, hogy a Nap, a Föld és az adott égitest egy vonalba kerülnek, ahol a Föld van középen. Az oppozíció során az égitest közelebb van a Földhöz, fényesebben ragyog, és az egész éjszaka folyamán megfigyelhető, mivel napnyugtakor kel és napkeltekor nyugszik. Az oppozíció a külső bolygók, a Mars, Jupiter, Szaturnusz és az Uránusz esetében történik meg. A belső bolygók, azaz a Merkúr és a Vénusz soha nem lehetnek oppozícióban, mivel a Nap és a Föld között keringenek. Az ő esetükben maximális elongácíóról, a Naptól való legtávolabbi kitérésről beszélhetünk. Az ókori civilizációk nagy figyelmet fordítottak a bolygók mozgására, és az oppozíciókat is jól ismerték. A Szaturnusz mint az akkor ismert bolygók közül a leglassabban mozgó, különösen jelentős volt az asztrológiai rendszerekben. Az ókori görög mitológiában szereplő Kronosz római megfelelője Saturnus, a mezőgazdaság istene volt, tiszteletére tartották december közepén a Saturnalia ünnepét, amely a bőség és az aratás megünneplésére szolgált.
A bolygó megfigyelése már nagyon régre visszanyúlik a könnyű megfigyelésének és láthatóságának köszönhetően. Távcsövön keresztül először Galilei figyelte meg több mint 400 évvel ezelőtt. Azonban kezdetleges távcsövével nem tudta azonosítani a bolygó két oldalán található dudort, ezeket füleknek vélte. Christiaan Huygens volt az, aki megfejtette a Szaturnusz rejtélyét, és állította először, hogy a bolygót egy gyűrűrendszer veszi körül. Azóta pedig egyre gyarapodtak ismereteink a gyűrűk elhelyezkedéséről. Nevüket a megtalálásuk sorrendjében az ábécé betűivel illették. A gyűrűk nem tömörek, főként centiméter, méter nagyságú jégdarabokból állnak, ennek következtében nagy a fényvisszaverő képességük, albedójuk, ez is hozzájárul a gyűrűk láthatóságához. A Szaturnusz gyűrűi néhányszor 10 m vastagságúak, kiterjedésük pedig a bolygó felszínétől a 140000 km-t is eléri! A gyűrűk sok, Kepler-pályán keringő apró darabokból állnak. A legújabb kutatások szerint a Szaturnusz gyűrűi jóval fiatalabbak a nagyjából 4,5 milliárd éves bolygónál, legfeljebb 400 millió évesek. Erre a felfedezésre pedig a porból következtettek. Megfigyelték, milyen gyorsan rakódik le a por a gyűrűkre, és az eddig lerakódott por mennyiségét vizsgálva visszakövetkeztettek a korára. Mintha a szekrényre lerakódott por mennyiségéből akarnánk következtetni a legutóbbi takarítás időpontjára.
A Szaturnusznak, mivel gázbolygó, nincsen szilárd felszíne, azonban szilárd magja van, amelyet egy fémes hidrogénréteg veszi körül (magas nyomás alatt a hidrogén halmazállapotokat vált), majd egy folyékony hidrogén-, héliumréteg következik (azonos nyomáson hőmérséklet-csökkenés vagy azonos hőmérsékleten nyomásnövekedés). A külső ezer km biztosan gáz halmazállapotú, főként molekuláris hidrogént, illetve héliumot tartalmaz. Felhői pedig főként ammóniából és vízgőzből állnak. Légkörében pedig óriási sebességű, akár a 400 m/s sebességet is elérő szelek fújnak.
Szeptember 8-án, vasárnap korán reggel, 6:32-kor lesz a Szaturnusz oppozícióban, ekkor lesz a legjobban megfigyelhető a Földről. Ekkor azonban a Szaturnusz tőlünk nézve már éppen a látóhatár alatt lesz, így érdemes korábbi időpontot, praktikusan az előző szombat estét választani a bolygó észleléséhez. A megfigyelését már napnyugta utáni sötét égbolton megkezdhetjük, akkor még keleten alacsonyan, a Vízöntő csillagképben látható 0,6 magnitúdós sárgás, nyugodt fényű „csillagként”. Éjfél utáni delelésekor optimális a láthatósága. Hajnal felé, a szembenállásához időben legközelebb a bolygó viszonylag alacsonyan, a nyugati látóhatárhoz közel látható majd, egy magasabban fekvő, nyugati irányba jó rálátást adó helyszínt kell kiválasztani. A gyűrűjének megfigyeléséhez (ami most egy vékony csíkként látható csak) egy kisebb távcsövet ajánlunk, kézi látcsövekkel kevésbé tűnik elő a szépsége.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló