Az esti égbolton nemcsak égi kísérőnk krátereit és hegyvonulatait, hanem a Jupiter Nagy Vörös Foltját, az Uránusz zöldes színű korongját és a Plejádok nyílthalmaz fiatal csillagait is észlelhetjük.
Az égi négyes szereplői
Hold
Égi kísérőnk 93%-os fázisának köszönhetően a legfényesebb lesz az együttálló objektumok között. A következő két napon csökken a fázisa, így keddre már csak 76%-os lesz. Ez remek alkalom, hogy holdtúrára induljunk. A három éjszaka során olyan csodálatos hegyvonulatokat észlelhetünk, mint az Alpok (Montes Alpes), Kaukázus (Montes Caucasus), Appenninek (Montes Apenninus) és a Kárpátok (Montes Carpatus). Az előbb felsorolt gyönyörű hegyvonulatok körbeölelik az Esők Tengerét (Mare Imbrium), amely a Hold legnagyobb becsapódási krátere, és több mint 1.000 kilométer az átmérője. A hegységek és tengerek után érdemes a krátercsodákban is elmerülni. A Plato-kráter, amely az Alpokban található, 100 km-es átmérőjű, és fenséges látványt nyújt, amit a Kárpátokról délre elhelyezkedő Copernicus tud csak felülmúlni sáncos falaival, központi csúcsaival és sugársávjaival.
Az egyik legszebb kráteregyüttes az Aristarchus- és Herodotus-kráterek, amelyek a Hold északnyugati peremén találhatóak. Az Aristarchus fényes, mig párja bazalttal van feltöltve, emiatt sötétebb. Közülük ered a Schröter-völgy, ami egy régi, kiürült lávacsatorna égi kísérőnk felszínén.
Fiastyúk
Az egyik legközelebbi és legfényesebb nyílthalmaz, amely már szabad szemmel is látható, a téli égbolt kihagyhatatlan csillagászati objektuma. Mivel bármilyen segédeszköz nélkül jól lehet látni a hét legfényesebb csillagát, ezért a kínai kultúrától egészen az indiánig megtalálható az egyes népek csillagmondáiban. A görög mitológiában a Hét nővér néven szerepelnek, akiknek az édesapjuk Atlasz, édesanyjuk Pléioné. Orion, a vadász szerelmes lett a hét nővérbe, és addig üldözte őket, amíg Zeusz galambokká változtatta a hölgyeket, akik felrepültek az égre. A Tejútrendszerben eddig ezer nyílthalmazt fedeztek fel a csillagászok, azonban a Plejádok kiemelkednek ebből a csoportból. Bolygónktól 445 fényévre van, és a korát 150 millió évre becsülik. Ennek köszönhetően az egyik legközelebbi és legfiatalabb csillaghalmaz. Az égbolton 4 teliholdnyi területen terül el, és összfényessége 1,59 magnitúdó. Fényszennyezettebb égbolton is kiválóan látható.
Uránusz
Már az ókori csillagászok is ismerték Naprendszerünk fényesebb bolygóit: a Merkúrt, a Vénuszt, a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt. Azonban a külső Naprendszer égitesteinek a felfedezésére a 18–19. századig kellett várni. William Herschel 1781. március 13-án fedezte fel az Uránuszt, amit előtte több csillagász is látott ugyan, de csillagként azonosították. Az égitest megfigyelése nehézkes, mivel hiába a harmadik legnagyobb bolygó a Jupiter és a Szaturnusz után, 3 milliárd kilométerre kering a Naptól. A fényessége a szabad szemes megfigyelés határán van, és kisebb kihívás az észlelése az égbolton. Az ég uráról elnevezett bolygót nem sokkal a létrejötte után egy Föld méretű objektum eltalálta. Az ütközés következtében 97%-os tengelyferdesége lett, emiatt egyik pólusánál 42 éven át folyamatosan nappal van, míg a másikon éjszaka. A nappalok és éjjelek váltakozását csak a forgástengely mentén lévő keskeny sávban lehet megfigyelni. Azonban nem csak ezek az érdekes tulajdonságok jellemzik a gázóriást, hanem az is, hogy a Voyager–2 űrszonda adatainak újraelemzése után a csillagászok feltételezik, hogy az Ariel, Umbriel, Titania és Oberon nevű holdjain óceánok vannak.
Jupiter
Naprendszerünk legnagyobb bolygójának átmérője 144.000 km, és ennek köszönheti a bolygók királya elnevezést. Színes felhősávjain túl más izgalmas objektumokat is észlelhetünk az együttállás során. A híres Nagy Vörös Folt is látható lesz, a legjobb észlelhetősége vasárnap lesz, az együttállás első napján. A hatalmas anticiklontamely a Naprendszerünk legnagyobb vihara, már 300 éve ismerjük. Bolygónk kétszer beleférne, mivel a szélessége 20.000-40.000 kilométer, míg a magassága 10.000-14.000 km között van. Már egy kisebb amatőr távcsővel is jól megfigyelhető a hatalmas vihar, amely több száz éve tombol. A gázóriás mellett 4 fényes pontot is megpillanthatunk, ezek a Galilei-holdak. Az Io kering a legközelebb a hatalmas égitesthez, amelynek gravitációs ereje megnyújtja a holdnak a hozzá közelebb lévő oldalát. A folyamat erőteljes árapályfűtést eredményez, ami sorozatos vulkánkitöréseket okoz, és emiatt az Io Naprendszerünk legvulkanikusabb égiteste. Az Europa a legkisebb a négy hold közül, azonban elképzelhető, hogy a hatalmas óceánja alkalmas az élet kialakulására. Nemrég a James Webb űrtávcső szén-dioxidot fedezett fel a hold jéggel borított felszínén. A Ganymedes a legnagyobb hold az egész Naprendszerben, amelynek az átmérője nagyobb, mint a Merkúré, és a legtöbb vizet tartalmazó égitest a becslések szerint. A Callisto kering a legtávolabb a bolygótól, amely a legsűrűbben kráterezett égitest a Naprendszerünkben. Felszínét főleg több gyűrűből álló kráterek borítják, közülük a legnagyobb a Valhalla, amelynek átmérője 3800 km.
Az égi négyesfogat észlelése
Vasárnap este a keleti égbolton 22:00-kor érdemes elkezdeni az észlelést. Ekkor az összes résztvevő már legalább 20 fokkal a horizont fölé emelkedik. Hűséges égi kísérőnk, a Hold lesz a legmagasabban, és 23:00-kor 3 fokra lesz a Jupitertől, amely színes felhősávjaival, négy Galilei-holdjával és a Nagy Vörös Foltjával várja az észlelőket. A bolygók királyától délnyugati irányba kell haladnunk 8 fokot, hogy észlelhessük az Uránusz zöldes színű korongját. A Hold erős fényének ellenére szabad szemmel is lehet látni a Plejádokat. A Holdtól 19 fokot kell haladnunk délnyugati irányba, hogy rátaláljunk a Fiastyúkra, azonban a következő este kedvezőbbek lesznek a Messier 45 észlelésének a feltételei.
Hétfőn egyvonalban lesznek láthatóak az égi négyes tagjai, a keleti égbolton, 22:00 után. A holdtúra után csak 6 fokot kell balra haladnunk, hogy a Fiastyúkot észlelhessük. Binokulárral egy tucatnyi csillagot láthatunk, kisebb távcsővel már több tucatnyi fiatal csillag fényében gyönyörködhetünk. Szintén a Holdtól kiindulva, 4 fokkal jobbra lesz az Uránusz, amelynek észleléséhez már 10 centis távcsőre lesz szükség, és az erős holdfényben igazi kihívás lesz a megtalálása. Amennyiben az egyik este felhős lenne az ég, nem szabad szomorkodni, mivel három napon keresztül láthatóak lesznek az objektumok, amelyek közül három még szabad szemmel is látványos lesz.