Várjuk vissza az esti, keleti égboltra a Bikát a nyílthalmazaival és aszterizmusaival, az Oriont a ködeivel, és éjfél után már a Sirius is ott pislákol majd a horizont felett.
A hónap legnagyobb sztárja egyértelműen a Hold, a részleges fogyatkozása mellett sorra fedi majd az útjába kerülő csillagokat – kiemelem a sorból a nappali égen történő Antares-fedést, de lesznek itt együttállások is, Orionidák-meteorraj, és persze ne feledjük ki a sorból a legszebb éjszakáit élő Jupitert és a hajnalokat beragyogó Vénuszt sem.
Lássuk mindezt részletesen!
Október 1–3. közötti éjszakákon a Hold átvonul a Jupiter – Uránusz – Fiastyúk vonal alatt
Ezeken az éjszakákon már a keleti égre az esti órákban felmerészkedő Jupiter – Uránusz – M45 nyílthalmaz (azaz Fiastyúk) trió is említést érdemel, a három objektum ugyanis egy vonalban, egymástól körülbelül hat fokos távolságban helyezkedik majd el.
Ezt az alaphelyzetet színesíti majd a Hold, amely a három éjszakán szép lassan átvonul a hármas „szárnyai” felett, majd alatt, másodikán hajnalban mindössze három fokra megközelítve a -2,7 magnitúdóval ragyogó Jupitert.
Üröm az örömben, hogy kísérőnk mindezt 92%-os fázissal kezdi, ami negyedikén hajnalra is csak 74%-ra csökken, így ezt a látványosságot szabad szemmel – ha az Uránuszt is szeretnénk látni, akkor pedig kis távcsővel – érdemes megfigyelni.
Október 3-án három csillagfedés, köztük egy érdekes kettős
Máris itt hónap slágerének, a Hold csillagfedéseinek első felvonása!
Elsőként a HD 27731 jelű, 7,2 magnitúdós csillag sötét oldali kilépését kaphatjuk el 21:48-kor, egy percre rá következik a SAO 76590 kettős 8,2 magnitúdós fényességgel, végül újabb tíz másodperccel később jön a 6,2 magnitúdós 62 Tau.
Ez lesz ám a parádé! A megfigyeléshez válasszunk sötét észlelőhelyet, és amennyiben lehet, legalább közepes méretű távcsövet, aminek különösen a kettős kilépésénél fogjuk hasznát venni.
Október 10-én hajnalban Vénusz – Regulus együttállás
Rövid szünet után újra az égen az Oroszlán alfája, a Regulus! Ez pedig nem jelenthet mást, mint látványos égi jelenségeket, hiszen a csillag közel helyezkedik el az ekliptikához, így gyakran találkozik bolygókkal és a Holddal.
Ezúttal a Vénusz az „áldozat”: október 10-én hajnalban, 05:30-kor mindössze két és fél fokra lesz egymástól a -4,4 magnitúdóval ragyogó Esthajnalcsillag és az 1,4 magnitúdós kékesfehér Regulus. A látványt kiegészíti majd a párosnál körülbelül öt fokkal feljebb az égbolton „függő”, 11%-os holdsarló.
Fantasztikus jelenségnek ígérkezik, érdemes érte egy kicsit korábban kelni!
Október 14-én gyűrűs napfogyatkozás – a nyugati féltekén
Az október 14-i gyűrűs napfogyatkozás, ami talán a leglátványosabb csillagászati jelenség, sajnos ezúttal is elkerül bennünket. A 190–220 kilométer széles árnyéksáv északnyugatról fog belépni Észak-Amerikába, Oregon államból indulva végigsöpör az USA-n, Mexikó déli részén, majd eléri Dél-Amerikát, és végül Brazíliát elhagyva, az Atlanti-óceánon ér véget.
Az a szerencsés, aki éppen a fogyatkozás sávjában lesz ekkor, semmiképpen se hagyja ki a „Ring of Fire” észlelését, amikor a Nap vékony gyűrűje égő tűzkarikaként fénylik a sötét Hold mögött!
Október 18-án a Hold elfedi az Antarest a nappali égen
Egy nagyon különleges csillagfedéssel vigasztalódhatunk, ami a hónap egyik kiemelkedő hazai jelensége lesz: október 18-án 15:23-kor a 14%-os fázisú kísérőnk elfedi a Skorpió csillagkép vörös alfáját, az Antares nevű csillagot – a nappali égen! A kilépés is napfényben, 16:38-kor történik majd, így az esemény megfigyelése igazi csemege lesz a távcsöves megfigyelőknek.
Aki teheti, feltétlenül készítsen asztrofotókat az eseményről!
A nappali égbolton végzett megfigyeléseknél soha ne feledjük: a megfelelő védelem nélkül az akaratlanul is a Nap felé irányított távcsőbe érkező fény egyrészt tönkreteszi a műszert, másrészt azonnali vakságot okoz!
Október 19-én hajnalban a Vénusz a legmagasabban a hajnali égen
Az Esthajnalcsillag nagyot megy ősszel a hajnali égbolton, és a legnagyobbat ezen a hajnalon dobja: már három előtt felkel az Oroszlán csillagképben, és a Regulust követve a polgári szürkület kezdetére 30 fokos magasságba emelkedik!
Aki napkeltéig követi a jelenséget, az 38 fokos magasságban csodálhatja majd a -4,4 magnitúdós bolygót, amely október 22-én kerül dichotómiába, 23-án pedig a legnagyobb nyugati kitérésbe.
Október 22-én az Orionidák meteorraj maximuma
A hónap legtermékenyebb meteorraja kétségkívül az Orionidák, amely körülbelül egy héten keresztül produkál majd rajmeteorokat, és ezen az éjszakán lesz maximumban. Ez körülbelül 20–25 hullócsillagot jelent óránként – ideális esetben, a valóság ennél mindig valamivel szerényebb.
A Halley-üstököshöz köthető raj radiánsa az Orion csillagképbe esik – innen a név –, és este tíz körül kel, de érdemes szemünket már előbb is a keleti látóhatár felé vetni, hiszen rajmeteorok az égbolt relatíve nagy területén észlelhetőek lesznek.
Nem az Orionidák az egyetlen meteorraj, amely októberben egünkön megjelenik: 6-án a Camelopardalidák jön óránként várhatóan 5 hullócsillaggal, 9-én a Draconidák körülbelül ugyanennyivel, 18-án észlelhetjük az Epszilon Geminidákat óránként 3 rajmeteorral, 24-én pedig a két hullócsillag / óra teljesítményt produkáló Leo Minoridákra vadászhatunk.
A kisebb rajok közül a Draconidák érdemelnek nagyobb figyelmet a mindössze 21 km/s sebességgel az égen “átvánszorgó”, ezzel különleges látványt nyújtó meteoraival.
Október 23-án újabb csillagfedések
Holdunk októberben nem tud leállni, sorra produkálja a fedéseket. Ezen az éjszakán két áldozatot szed: 20:26-kor a 7 magnitúdós HD 206317 tűnik el kísérőnk sötét oldalán 23 fokos horizont feletti magasságban, 21:20-kor pedig a HD 206546 spektroszkópiai kettős következik 22 fokon.
Fényképezőgéppel készüljünk!
Október 28-án részleges holdfogyatkozás
A gyűrűs napfogyatkozást talán nem kárpótolja, de a hónap végén vár ránk sokunk kedvenc fotótémája, egy részleges holdfogyatkozás is.
Az árnyék 21:35-kor jelenik majd meg kísérőnkön, a fogyatkozás nagysága 12%-os lesz, és 23:51-ig tart.
A Hold mellett körülbelül négy fokkal ragyog majd a Jupiter, újabb hat fokkal arrébb pislákol az Uránusz, és mi más zárná a sort, mint a Fiastyúk?
Fantasztikus fotótémának ígérkezik, de szabad szemmel sem lesz mindennapi látvány!
Október 29-én Jupiter – Hold – Uránusz – Fiastyúk együttállás
A hónap eleji három éjszakás együttállás sztárjai ezen az estén újra összeállnak, és igen, újra közel teliholdat, 99%-os fázisú korongot látunk majd a jelenség közepén.
Ez mindenképpen rontja majd az esélyeinket az Uránusz megpillantását illetően, ugyanakkor a két égitest szoros – bő három fokos – közelségét tekintve feltétlenül érdemes próbálkozni.
Október 30-án szabad szemes csillagfedés
A hónap utolsó említésre érdemes csillagfedése lesz a leglátványosabb, ha a nappali ég Regulus-fedését nem számítjuk: ezen az éjszakán ugyanis kísérőnk a 4,5 magnitúdós Delta Arietis-t, azaz a Boteint fedi el 0:35-kor.
A jelenség idején a Hold 98%-os fázisban lesz, érdemes tehát a szabad szemes megfigyelést fenntartásokkal kezelni és csak sötét, kiváló észlelőhelyekre vonatkoztatni – másfelől viszont ekkor még tart az előző est együttállása, azaz az Uránusz is ott lesz a jelenség tőszomszédságában. Igazán különleges eseménynek lehetünk hát szemtanúi egy kis, de inkább közepes távcső segítségével, és ha tehetjük, készítsünk asztrofotókat is!
A bolygók októberi láthatósága
Merkúr: A hónap elején még fürkészhetjük a hajnali keleti látóhatárt, hogy megpillantsuk a legfürgébb bolygót, elsején egy és negyed órával kel a Nap előtt, de a hónap során ez az érték gyorsan csökken. 20-án kerül felső együttállásba a Nappal, ezután már egyáltalán nem figyelhető meg.
Vénusz: A hajnali égbolt legfeltűnőbb égiteste! 10-én együttáll a Regulusszal, 19-én pedig eléri a legnagyobb hajnali magasságát, a polgári szürkület kezdetén közel 35 fok magasan ragyog! Október 23-i dichotómiájakor a -4,4 magnitúdós és 24,3"-es félvénusz ideális a megfigyelésre és fotók készítésére.
Mars: A Nap közelsége miatt ebben a hónapban nem figyelhető meg.
Jupiter: Az esti égbolt királya, november 3-i oppozíciója előtt egész éjszaka megfigyelhető. A hó közepén a kora hajnali órákban 57 fok magasan delel. 49"-es, hatalmas átmérője minden távcsövet észlelésre csábít!
Szaturnusz: Kiválóan megfigyelhető, 21 óra után 30 fok magasan delel. Az oppozíciótól távolodó bolygónál a korong gyűrűre vetett árnyéka már erőteljes és jól észlelhető.
Uránusz: Novemberi oppozíciója előtt könnyen észlelhető: 21 órakor már 20 fokkal a horizont felett jár. Hajnali 2 óra után 60 fok feletti magasságban delel, ami ideálissá teszi az 5,6 magnitúdós, apró, zöldes planéta észlelését.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg, hajnalban nyugszik. Az esti órákban 20 fok fölé kerül, 23 órakor pedig közel 40 fok magasságban delel, így jó minőségű észleléseket készíthetünk a tengerkék bolygóról.
Jó egeket és örömteli bámészkodást kívánunk októberre is!
Források
Meteor Csillagászati Évköny 2023
https://stellarium-web.org/
https://mcse.hu
Borítóképek forrása:
1. Orionidák 2021. október 20-ról 21-re virradó éjszaka egy kompozit felvételen.
Jeff Sullivan, FlickR, CC2.0
2. Gyűrűs napfogyatkozás 2012. május 20-án Új-Mexikó egén.
Kevin Baird, FlickR, CC2.0
Szerző: Kovács Péter, Amatőrcsillagász, tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló