Ezt mi a Földről úgy látjuk, hogy a Nap az év során végighalad az ekliptikán (a Föld Nap körüli keringésének síkja és az éggömb metszése), januárban perihéliumban, vagyis napközelben, júniusban pedig aphéliumban, vagyis naptávolban van a Föld. Ez alapján látható, hogy az évszakok váltakozását nem a napközelség mértéke okozza, hanem a Föld 23,5°-os tengelyferdesége okozza: a keringés során más-más szögben érkezik a Föld adott részeire a napsugár.
Csillagászati szempontból négy nevezetes pontot különböztetünk meg, ezek a csillagászati évszakok kezdete. Ez a négy esemény a téli és nyári napforduló (latinul solstitium), amikor a legrövidebb, illetve leghosszabb a napsütéses órák száma, illetve a tavaszi és őszi nap-éj egyenlőség (latinul equinoctiumx), amikor az éjszaka és a nappal hossza megegyezik.
Az éjszakák hossza eddig egyre csökken, míg a nappal folyamatosan hosszabbodik, egyre később sötétedik, és korábban világosodik. Azonban már nem sokáig nő tovább a nappali órák száma. A nyári napfordulón viszont megfordul a rendszer, és elkezd csökkenni a nappalok hossza, növelve a sötét éjszakai órák számát. A forduló előtt a Nap deklinációja, vagyis az égi egyenlítőtől mért távolsága egyre növekszik, egészen addig, amíg el nem éri a 23,5°-os maximumot. Ezt a pontot nevezzük nyárpontnak, idén pedig június 20-án éri el a Nap, és 22:51-kor lesz a legnagyobb a deklinációja. Ezen a napon a napfény a 23,5° földrajzi szélességre érkezik merőlegesen, ezt a szélességi kört Ráktérítőnek nevezzük. Egy kis érdekesség: ezen a napon a déli sarkkörön túl nem kel fel a Nap, míg az északi sarkkörön túl nem nyugszik le.
Idén így június 20-án lesz majd a leghosszabb a Nap horizont feletti útja az északi féltekéről nézve.
Több, régebben épült építmény tájolását a napfordulók és egyéb, kitüntetett jelenségek irányához igazították. Ilyen például a Kermario kőmező, ami 10 legyezőalakban elhelyezett kősorból áll, hossza pedig kb. 1300 m. Az utolsó sor iránya a nyári napforduló napfelkeltéjének irányába áll. A Stonehenge köveinek elrendezése is gyakran mutat a napforduló pontjaira a horizonton. Vannak olyan kövek is, amelyek a Hold kelési és nyugvási pontjaira mutatnak speciális helyzetekben, míg mások az alapégtájakat határozzák meg. A Mexikóban található cholulai nagy piramis megépítésében is szerepet játszott a napforduló, ugyanis ennek az iránya felé néz.
Kellemes nyarat és pihenést kívánunk minden olvasónknak!
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló