a megszokott bolygóegyüttállásokon, oppozíciókon, és égitestek alkotta geometriai alakzatokon túl két meteorraj, a Tauridák és a Leonidák gyakorisági maximuma is novemberben következik be, ekkor óránként akár 10 hullócsillagot is láthatunk. Bár már beköszöntenek a hűvös éjszakák, mindenképpen érdemes az égboltot kémlelni. Sok jelenség ugyanis jócskán a horizont felett lesz látható, így akinek szerencsés irányba néz az ablaka, akár a szoba melegéből is megfigyelheti ezeket a mesés csillagászati jelenségeket.
Novemberi égi jelenségek
November 3-a: a Mars és a μ2 Cancri együttállása
A hónap egy mesés szoros együttállással indul, amelynek két főszereplője a vörös bolygó néven is ismert Mars fényes, 0 magnitúdós látszó fényességű korongja és a Rák csillagkép μ görög betűvel és egy utána fűzött 2-es számmal jelölt csillaga. Az együttállás november 3-án este fél 11-kor a legszorosabb, így viszonylag szerencsésnek mondhatjuk magunkat abból a szempontból, hogy a jelenség megfigyeléséhez nem szükséges éjszakába nyúlóan fennmaradnunk. A Mars vörös fénykorongja minden mással összetéveszthetetlenül jelöli ki az együttállás helyét az égbolton, a horizont felett 11 fokos magasságban. 22:30-kor pedig 9,5'-es közelségébe ér a μ2 Cancri 5,3 magnitúdós, tehát szintén szabad szemmel látható, ám nem a legfényesebbek közé tartozó csillag. Mivel az együttállás rendkívül szoros, felejthetetlen élmény lehet minden megfigyelő számára.
November 4-e: a Vénusz és a holdsarló ismét találkozik
Aki rendszeresen követi blogunkat vagy végez csillagászati megfigyeléseket, bizonyára már látta a Hold és a Vénusz közelségét az utóbbi hónapokban. Ez egy viszonylag gyakran bekövetkező, ámde annál látványosabb jelenség, amikor a szürkületi, még valamelyest világos égbolton az Esthajnalcsillag fényes pontja a vékony holdsarló közelébe ér. Ezúttal november 4-én figyelhetjük meg az eseményt, amikor is 17:00-kor a 8 fokos magasságban lévő Vénusztól 5,5 fokos távolságban, a horizont felett mindössze 3 fokkal felbukkan a Hold 9%-os, tehát igencsak vékony, dagadó sarlója. Az együttállást szabad szemmel is könnyedén észrevehetjük, szereplőit, főleg a Holdat azonban binokulárral is lencsevégre kapva még teljesebbé tehetjük az észlelés élményét.
November 5-e és november 12-e: meteorrajok a láthatáron
A legismertebb meteorraj az augusztusban látható Perseidák. Az azonban kevésbé közismert, hogy az év többi időszakában is jellemzőek hasonló csillaghullások, noha azok közül néhány a meteorok gyakoriságát tekintve a közelébe sem ér a Perseidáknak. Két ilyen meteorraj fog tetőzni november első felében, mégpedig a Déli és az Északi Tauridák. Ez a két meteorraj onnan kapta a nevét, hogy radiánspontjuk, tehát az a pont, ahonnan a hullócsillagok kiindulni látszanak, a Bika, vagyis a Taurus csillagképben található. A régebben pusztán Tauridáknak ismert, minden évben visszatérő meteorraj ma már két jól elkülönülő komponensből áll, amelyeket Északi, illetve Déli Tauridákként ismerünk. A Déli Tauridák a 2P/Encke nevű üstökösből eredeztethetőek, míg az Északi Tauridákat vélhetően a 2004 TG10 nevű aszteroida okozza. Mivel a két égitest meglehetősen hasonló összetételű, a kutatások alapján az aszteroida az Encke-üstökösből szakadhatott ki a múltban.
A Déli Tauridák érkezése általában szeptember 20-a és november 20-a közé esik, maximuma pedig ebben az évben november 5-ére. Ekkor este 8 óra után, miután már láthatóan a horizont felett lesz a Bika csillagkép, óránként akár 5-10 hullócsillag is feltűnhet az égbolt bármely részén, amelyek között könnyedén lehetséges, hogy kiemelkedően fényes tűzgömbök is lesznek.
Az október 20-a és december 10-e között megfigyelhető Északi Tauridák maximuma idén november 12-én ér el bennünket, szintén este 8 óra után érdemes őket keresni, amikor óránként körülbelül 5 hullócsillagot láthatunk.
Ilyenkor, novemberben bár már hidegek az éjszakák, érdemes pár percre kimenni a szabadba, hátha elkaphatunk egy fényes hullócsillagot.
November 6-a: a Jupiter és a 108 Tauri együttállása, illetve a holdsarló és az Ascella közelsége
Együttállásokból egyik hónapban sincs hiány, november 6-án azonban különleges látványosságra készül az égbolt! A Bika csillagkép egyik csillaga, a 6,3 magnitúdós látszó fényességű 108 Tauri ugyanis ezen a napon hajnalban a Jupiter 2,5'-es, tehát rendkívüli közelségébe ér. Ekkor a csillag olyan közel fog látszani a Jupiterhez, mintha annak holdja lenne, csak kicsit halványabb azoknál. Ha belenézünk egy kis távcsőbe vagy binokulárba, a Jupiter jellegzetes, felhősávos alakjának megtalálása után a Galilei-holdak közül észrevehetjük az Iót, a Ganymedest és a Callistót a bolygótól enyhén jobbra, majd háromnegyed háromkor az Europa kibukkan a bolygó mögül, de a többi holddal átellenes oldalon. A delelő Jupiterrel és a hozzá az együttállás idején, tehát 2:00-kor az Ióval közel egyenlő oldalú háromszöget alkot majd a 108 Tauri, amelyet a Jupiter alatt találhatunk meg. Aki valamiért nem tud aludni ezen az éjszakán, és éjjel 2 körül van lelki ereje kimenni a szabad ég alá, semmiképp se hagyja ki ennek az igen szoros együttállásnak a megfigyelését! Mivel mindez a horizont felett 65 fokos magasságban történik majd, aki szerencsés, talán az ablakából kinézve is megpillanthatja egy kézi látcsőben!
Ezen a napon még egy együttállás gyönyörködtet bennünket, ez azonban nem hajnalban, hanem késő délután fog bekövetkezni. Ekkor a Hold 24%-osra hízott, dagadó sarlója a Nyilas csillagkép ismert aszterizmusába, a Teáskannába ér, és megközelíti a csillagkép Ascella nevű csillagát. A Holdat szabad szemmel is könnyedén megtalálhatjuk a horizont felett 9 fokkal, 17:35-kor pedig felismerhetjük mellette a 2,6 magnitúdós látszó fényességű, tehát szabad szemmel is jól látható Ascellát. A Nyilas csillagkép teáskannája önmagában is látványos, a holdsarlóval megbolondítva azonban túltesz szokásos önmagán.
Novemberi csillagfedések:
November 7-e: a Terebellum fedése
A hónapban 5 csillagfedést is megfigyelhetünk., Az első november 7-én fog bekövetkezni, amikor is este 17:41-kor a Nyilas csillagkép 4,7 magnitúdós látszó fényességű, Terebellum nevű csillaga lép be a 34%-os holdsarló sötét oldalán, az északi pólusnál, a holdkorong felső részén, majd kicsit később, 17:58-kor ismét felbukkan a világos oldalon, a Hold jobb felső részénél. A fedés megfigyelése nem igényel tehát különösebb erőfeszítést: nem szükséges hozzá éjszakáig fennmaradni, és a belépés, illetve a kilépés időpontja olyannyira közel van egymáshoz, hogy nem kell sokat várnunk a látványos percek között. Egy kézi látcső elkel a jelenség megfigyeléséhez, mert a jelenség idején nem lesz magasan a déli látóhatár felett a Hold,és már erősen fénylik ahhoz, hogy a csillagot szabad szemmel mellette megfigyelhessük.
November 12-e: a 44 Psc fedése
Néhány nappal később ismét egy kora esti csillagfedésnek lehetünk tanúi a délkeleti égbolton, ekkor ugyanis a Halak csillagkép 44 Psc, 5,8 magnitúdós látszó fényességű csillaga bújik el egy időre a Hold mögött. A belépés 18:11-kor történik meg az immáron 86%-os holdsarló sötét oldalán, a holdkorong középső részén, a horizont felett 34 fokkal. Míg a csillag belépésének megfigyeléséhez egy kézi látcső elég lesz, a kilépéséhez, ami bő egy óra múlva, 19:18-kor történik meg a világos oldalon, a Hold erős fénye miatt csak nagyobb távcsővel láható.
November 16-a: a Khí Tauri fedése
A majdnem telihold mögött is látványos csillagfedést figyelhetünk meg a keleti égbolton, mégpedig november 16-án este. Ekkor ugyanis 20:44-kor a Bika csillagkép khí görög betűvel jelölt, 5,4 magnitúdós csillaga belép a Hold mögé annak a bal középső részén. Majd megint csak bő egy óra múlva, 21:48-kor ismét megjelenik a holdkorong túlsó, sötét oldalának közepén. Az esemény a látóhatár felett 54 fokkal következik majd be, így nem lesz nehéz észrevenni olyan helyekről sem, ahol természeti vagy mesterséges akadályok takarják el a horizont közelségét. Mivel előző nap volt telehold, annak erős fénye miatt mindenféleképp legalább egy kézi látcső szükséges a csillagfedés megfigyeléséhez. Ráadásul a csillag ki- és belépése között a 8 fokra levő Fiastyúk halmazra is vethetünk egy-egy pillantást.
November 20-a: a 76 Gem fedése
Ezúttal egy nehezebben megfigyelhető fedés következik, mégpedig az 5,3 magnitúdós 76 Geminorumé, amely az Ikrek csillagképben található. A nehézséget a fedés időpontja rejti, ugyanis a csillag hajnali 2:32-kor tűnik el a Hold 79% fázisú korongja mögött a világos oldalon, majd több mint egy óra múlva, 3:48-kor bukkan elő újra annak sötét oldalán. Ekkor ismét magasan lesz a Hold a délkeleti horizont felett, így ha valaki éppen véletlenül ébren van, és nincs kedve kimenni a lakásából, egy jól irányzott ablakból talán megtekintheti az eseményt.
November 24-e: a Khí Leonis fedése
A hónap utolsó csillagfedése november 24-én fog bekövetkezni a keleti égbolton, ezúttal is egy kevésbé kellemes, hajnali időpontban. Ekkor a 4,6 magnitúdós látszó fényességű Khí Leonis lép be a Hold 40%-osra csökkent sarlójának bal alsó világos pereménél hajnali 3:57-kor, majd jóval később, 5:16-kor kilép a jobb felső sötét peremén a látóhatár felett 37 fokkal.
November 10-e: a Szaturnusz és a Hold együttállása
A hónap közepe felé közeledve ismét a Hold és egy bolygó együttállásában gyönyörködhetünk. November 10. napján ugyanis közelségbe kerül egymással a sokak által leglátványosabbnak tartott, gyűrűs Szaturnusz és a fogyó, 69%-os fázisban pompázó Hold a nyugati égbolton. A két égitest 2,7 fokos távolságban lesz egymástól az együttállás legkedvezőbben még látható időpontjában, tehát 23:00-kor, a horizont felett körülbelül 14 fokos magasságban, a Vízöntő csillagképben. Aki ébren van ezen a napon este 11-kor, annak nem érdemes kihagynia a látványt!
November 12-e: indul a Mars észlelőszezonja
A Mars észlelhetőségének novemberi nyitánya egy érdekes fordulóponttal is kecsegtet: november 12-én 10:48-or ugyanis bekövetkezik a marsi nap-éj egyenlőség, és a bolygó északi féltekéjén kezdetét veszi a tavasz. A napokban mindenképpen érdemes kisebb-nagyobb távcsövekkel megfigyelni a vörös bolygót a Rák csillagképben, mert igen látványos lehet a már 10”-re megnövekedett vörös korongja és -0,1 magnitúdós fényessége.
November 14-e: a (11) Parthenope oppozíciója
Az utóbbi hónapok igencsak bővelkedtek kisbolygó-oppozíciókban, és novemberben sem panaszkodhatunk ebből a szempontból. Erre a hónapra is jutott egy, mégpedig a tizenegyedikként felfedezett, Parthenope nevű kisbolygóé. Oppozíciót vagy szembenállást akkor figyelhetünk meg, amikor az adott kisbolygó a Föld és a Nap által kijelölt egyenesen, a Nappal átellenes irányban helyezkedik el. Ekkor kiváló lehetőség van a kisbolygók megfigyelésére, ugyanis viszonylag közel kerülnek Földünkhöz a pályájukon történő mozgásuk során. A Parthenope kisbolygó halvány, 9,8 magnitúdós látszó fényességű fénypontját a Bika csillagkép jobb oldalán, a nyugati szélén figyelhetjük majd meg. Az objektum halványságából adódóan a megfigyeléshez mindenképpen használjunk távcsövet!
November 15-e: a hónap középső napján elérkeztünk a teliholdhoz
November 16-a és november 21-e: a Merkúr nevezetes napjai
November 16-án reggel 9 óra 9 perckor a Merkúr eléri a legnagyobb keleti kitérését (elongációját), vagyis a Földről nézve látszólag a legtávolabb kerül a Naptól. Ezúttal ez a szögtávolság 22,6 fok. Ez az esemény általában jó lehetőséget biztosít a bolygó megfigyelésére, azonban ebben az esetben a Merkúrt mégsem lesz olyan egyszerű észlelni: a polgári szürkület végén 1,5 fokos horizont feletti magasságban látszik majd, emiatt csak a legszerencsésebbek vehetik észre 16:47 körül. A bolygó épp 64%-os fázisában pompázik majd körülbelül -0,2 magnitúdós látszó fényességgel, így tökéletesen tiszta, derült időben és jó látóhatár esetén vehető észre. A bolygó ezen a napon 13:02-kor delel, viszont ekkor is csak 17 fokos magasságban látszik majd, így aki mindenképpen szeretné meglesni a Merkúrt, keressen egy olyan helyet az észleléshez, ahonnan jól látszik a horizont.
Öt nappal később, november 20-áról 21-ére virradóra, hajnali fél 2-kor a Merkúr eléri dichotómiáját, vagyis a fél-Merkúr állapotát. Ekkor kifejezetten látványos lehet távcsővel is megfigyelni az aprócska, félbevágott korongot.
November 17-e: az Uránusz oppozíciója és a Leonidák meteorraj maximuma
Ismét szembenállásnak lehetünk tanúi kicsivel november közepe után, ekkor azonban nem kisbolygó, hanem Naprendszerünk egyik nagybolygója, az Uránusz kerül színpadra. A szembenállás pillanata hajnali 3:45, de ezen időponton kívül is megfigyelhetjük Naprendszerünk hetedik bolygóját egy távcső segítségével. Ez a bolygó a Jupiterrel és a Szaturnusszal ellentétben nem látszik könnyedén szabad szemmel, 5,6 magnitúdós korongjának látványa csak egy adott nagyítással nyújt megfelelő élvezetet. Az oppozíciókor az égitest a Bika csillagkép jellegzetes, szabad szemes nyílthalmaza, a Plejádok alatt látszik majd.
Szintén november 17-én következik be a Leonidák meteorraj maximuma is, így aki korábban lemaradt a Tauridák megfigyeléséről, most ismét lehetőséget kap arra, hogy hullócsillagokat észleljen. Ahogy a neve is mutatja, ezúttal a Leo, vagyis az Oroszlán csillagkép ad otthont a meteorraj radiánspontjának. Maga a meteorraj november 6-a és 30-a között halad át a Föld pályáján, így nem kizárt, hogy a maximum időpontja mellett máskor is láthatunk egy-egy hullócsillagot, 17-én hajnalban azonban óránként akár 15-öt is megfigyelhetünk. Az előző meteorrajhoz képest egyfajta nehezítést okoz a telihold, amelynek fényessége könnyedén eltörölheti a meteorraj halvány tagjait.
November 18-a: egy egyenesen a Hold, a Jupiter és az Aldebaran
November 18-án halmozottan igaznak bizonyulhat a „ki korán kel, aranyat lel” bölcselet, ekkor ugyanis hajnali 5:36-kor, a navigációs szürkület kezdetén egy fényes objektumokból álló, függőleges együttállásnak lehetünk tanúi. A közelség pillanatában a 93%-os, nem sokkal teli állapot után lévő Hold alakja alatt bő 9 fokkal észrevehetjük a Jupiter fényes korongját, majd a két égitest által meghatározott egyenest tovább hosszabbítva közel 10 fokkal eljuthatunk a Bika csillagkép legfényesebb csillagáig, az Aldebaranig. Ekkor az Aldebaran 21 fokkal a horizont felett látszik majd, a másik két égitest pedig az előzőleg említett értékeknek megfelelően még magasabban lesznek az égen, így egy jó irányba néző ablakból is kiválóan megfigyelhetjük a három égitest együttesét, igazi együttállását.
November 20-a hajnal: közel kerül egymáshoz a Hold és a Pollux
A Hold viszonylag sokszor kerül együttállásba az Ikrek csillagkép legfényesebb csillagaival, a Castorral és a Polluxszal. Ezúttal utóbbihoz kerül közel, mégpedig november 20-án, 2:27-kor. Ekkor a Hold 79%-os fázisát mutatja majd nekünk, 1,6 fokos távolságban a Polluxtól, a horizont felett 65 fokkal. Az együttállást már csak azért is érdemes megfigyelni, mert ezen az éjszakán a Hold egy csillagfedést is produkál, mégpedig a korábban említett 76 Gem jelű csillag halad el látszólag az égi korong mögött, nem sokkal később, 02:32-kor lép be a holdkorong mögé és 03:48-kor lép ki mögüle. Ilyen módon az együttállás és a csillagfedés észlelése dupla élvezettel kecsegtet.
November 20-a este: együtt áll a Mars és a Hold
Ha még mindez nem lenne elég a november 20-i napra, a hajnali égi látványosságok mellett este is megfigyelhetünk egy együttállást. Ezúttal a vörös bolygó kerül égi kísérőnk közelségébe a Rák csillagképben, mégpedig attól 1,5 fokra. Az együttállás 21:30-kor fog bekövetkezni, 19 fokkal a horizont felett, így a megfigyeléshez érdemes egy jó horizontú helyet keresni a szabadban.
November 21-e: háromszög az égen
Aki valamilyen oknál fogva vonzódik a háromszögekhez, szerencsésnek mondhatja magát november 21-én is. Ezen a napon hajnali 5:40-kor ugyanis első kézből figyelheti meg kedvenc geometriai alakzatát az égbolton, mégpedig a 68%-os fázisú Hold, a vörös Mars és a binokulárral látható Jászol-halmaz (M44, Praesepe) formájában. A Hold éppen együtt áll az M44-el, a Mars pedig a szomszédságukban lesz. Az égi együttes 59 fokkal lesz a délnyugati horizont felett, így jó magasan látszik. A háromszög tagjai 2-3-4 fokos távolságban lesznek egymástól, így viszonylag feltűnő alakzatot rajzolnak majd ki az égen.
November 23-a: a félhold megérkezik az Oroszlánba
A hónap vége felé haladva a Hold csökkenő alakzata elér a félhold állapotig. Ebben a gyönyörű formában találkozik majd az égen november 22-én 23:51-kor az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillagával, a Regulusszal olyan módon, hogy a két égitest körülbelül 2 fokos távolságban lesz egymástól. Aki azonban szeretné megfigyelni az együttállást, mindenképp menjen ki a szabadba, és keressen olyan helyet, ahonnan látszik a keleti horizont feletti égterület, a jelenség ugyanis 10 fokos magasságban fog bekövetkezni.
November 27-e: a Spica és a holdsarló
Már-már megszokhatták a rendszeresen a blogunkra látogató olvasók, hogy a Hold vékony sarlója szinte minden hónapban együtt áll a Szűz csillagkép Spica csillagával. Ezalól november sem képez kivételt, 27-én ugyanis hajnali szürkületben, 06:26-kor a 15%-osra csökkent holdsarló 2,7 fokos távolságban megközelíti a horizont felett 24 fokos magasságban található Spicát. Aki szeret korán kelni, annak nem érdemes kihagyni ennek a romantikus égi párosnak az észlelését.
November 30-a: a Vénusz és a Nyilas csillagai, egy újabb Jupiteres együttállással fűszerezve
November utolsó napján az Esthajnalcsillag néven is ismert Vénusz produkál szépséges égi együttállást. Ezúttal a Nyilas csillagképbe érkezik meg, ahol a H01, illetve H02 jelölésű csillagokhoz kerül szoros közelségbe 17:15-kor az esti szürkületben, mégpedig 41’-es távolságba. Ezek a csillagok 5,6, illetve 4,6 magnitúdós látszó fényességűek, így a megfigyeléshez a szürkület és a 10 fokos nyugati látóhatár feletti magasság miatt ajánlatos binokulár használata. Mivel a Vénusz naplemente után nem sokáig látszik az égbolton, érdemes megnézni a naplementét, és utána megkeresni ezt a szépséges együttállást.
Szintén ezen a napon, ámde jócskán a sötétedés után, 22:00-kor a Jupiter és az Ióta Tauri csillag kerül egymástól 31'-es távolságba, így ez az együttállás is igencsak szorosnak mondható. Az előzőnél valamelyest könnyebben megfigyelhetjük majd, mert 54 fokos magasságban lesz a horizont felett. Ahogy haladunk az éjszakában, még közelebb kerülnek egymáshoz, mígnem a hajnal szab határt a megfigyelhetőségüknek.
A bolygók novemberi láthatósága
Merkúr: A hónap során jelentős keleti kitérése lesz, amelyhez azonban kedvezőtlen esti láthatóság társul. November 16-án 22,6 fokra jár a Naptól a -0,3 magnitúdós, 6,6"-es, 63%-os fázisú bolygó, azonban az ekliptika lapos hajlásszöge miatt este alig figyelhető meg. Észlelésével a nappali égen is próbálkozhatunk: a legnagyobb keleti kitérésekor 13 órakor delel 17 fok magasan, a polgári szürkület végén már csak 2 fokos magasságban jár majd.
Vénusz: Egyre látványosabb égitest az esti égbolton. A hónap közepén a polgári szürkület végén még 10 fokkal jár a horizont fölött, a navigációs szürkületkor, 17:24-re szemkápráztató, -4,1 magnitúdós jelenség a délnyugati égen még 6 fokos magasságban. A 15,6"-es átmérőjű, 73%-os fázisú bolygó globális felhőmintázatát még kiválóan megfigyelhetjük (megfelelő szűrő használatával).
Mars: Egyre nagyobb és egyre jobban látható a Mars, így kijelenthetjük, hogy ezzel hivatalosan is kezdetét veheti a Mars kedvező észlelésének szezonja. November közepén este, nem sokkal 21 óra előtt kel, majd egyre magasabbra hág, hogy hajnali 4:30-as delelésekor 64 fok magasságban ostromolja az eget. A 10"-es korongátmérőjű bolygó még 90%-os fázist mutat, -0,2 magnitúdós fényességével majdnem az összes legfényesebb téli csillagot is túlragyogja. November 12-én kerül tavaszi nap-éj egyenlőségbe az északi félteke. A poláris sapka téli felhőborítása lassan kezd feloszlani, és kibukkan a jókora fehér pólussapka pereme.
Jupiter: Az éjszaka királya az oppozíciójához közeledik a Bika csillagképben. November közepén 17:20-kor kel, hajnali 1 óra után 65 fokon delel a -2,8 magnitúdós, rendkívül fényes planéta. 47"-es korongján tobzódnak a felhősávok. November 6-án szoros együttállásba kerül a 6,2 magnitúdós 108 Tau csillaggal.
Szaturnusz: Még mindig kiválóan megfigyelhető a gyűrűs bolygó a Vízöntő csillagképben, hiszen este 19 órakor delel, 34 fokos magasságban. 18"-es 0,9 magnitúdós korongján mindkét félteke jól megfigyelhető, gyűrűhajlása enyhén megnövekedett, 5,2 fokos.
Uránusz: November 17-én kerül oppozícióba zöldes színű bolygótársunk a Bika csillagképben. Sötétedés után már megfigyelhető, 23:30 körül delel 61 fokos magasságban. Az 5,6 magnitúdós bolygó 3,7" átmérőjű, északi pólusának környezete évről évre jobban billen felénk. A Fiastyúktól nem egészen 7 fokra látható.
Neptunusz: Szintén kiválóan megfigyelhető a 20 órakor, 40 fokos magasságban delelő, apró, kékes bolygó. A 7,8 magnitúdós Neptunusz 2,3"-es korongátmérőjű, déli pólusa 21 fokkal billen felénk, a Halak csillagképben tartózkodik.
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet