Novemberi csillagfedések sokasága

Novemberi csillagfedések sokasága

2025 október 31
| Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
A Hold az éjszakai égbolton a legfeltűnőbb és legkönnyebben megfigyelhető égitest, amelyen már szabad szemmel is jól kivehetők különféle felszíni részletek,

például a sötétebb „tengerek” és a világosabb krátermezők. Egy kisebb távcső segítségével pedig a Hold világa egészen lenyűgöző részletességgel tárul elénk: kráterek, hegyvonulatok, medencék és síkságok sokaságát figyelhetjük meg, amelyek mind-mind a Hold változatos geológiai múltjáról árulkodnak.

A Hold peremének megfigyelése különösen izgalmas, hiszen előfordulhat, hogy egy-egy csillagot a Hold egyszercsak elfed, majd nem túl hosszú idő múlva ismét láthatóvá válik. Ezeket a jelenségeket csillagfedéseknek nevezzük, és egy-egy éjszaka során akár több ilyen esemény is bekövetkezhet. A csillagfedések megfigyeléséhez állványos csillagászati távcsövet, és legalább 50-100x közötti nagyítást javasolt használni. Ezenkívül a Hold gyakran kerül látványos együttállásba a fényesebb bolygókkal vagy csillagokkal, ami további érdekes észlelési lehetőséget kínál az amatőr és hivatásos csillagászok számára egyaránt.

A jelenségek hátterében az áll, hogy nemcsak a bolygók, hanem a Hold is az úgynevezett ekliptika (a Föld Nap körüli keringésének síkja) közelében kering a Föld körül. Emiatt azok a csillagok, amelyek szintén ebben a síkban vagy annak közelében helyezkednek el, a Földről nézve időnként a Hold közelébe látszanak kerülni. Ilyenkor jöhetnek létre a látványos együttállások, illetve a ritkább, de annál lenyűgözőbb csillagfedések, amelyek mindig különleges élményt nyújtanak az égbolt szerelmeseinek.

A képen a Hold déli vidéke látható, középen a Clavius-kráter, tőle jobbra lent pedig Logomontanus-kráter. (A képet készítette Balázs Gábor 2024.05.18, Budapest, Svábhegyi Csillagvizsgáló)
A képen a Hold déli vidéke látható, középen a Clavius-kráter, tőle jobbra lent pedig Logomontanus-kráter. (A képet készítette Balázs Gábor 2024.05.18, Budapest, Svábhegyi Csillagvizsgáló)

Novemberben különösen izgalmas időszak vár az éjszakai égbolt szerelmeseire, ugyanis a Hold több fényes csillagot és kettőscsillagot is fed, illetve együttállásokat alakít ki. Ezek az események nemcsak látványosak, hanem tudományos és gyakorlati szempontból is értékesek, hiszen lehetőséget nyújtanak a Hold peremének, a kráterek és a hegyvonulatok pontos megfigyelésére, valamint a csillagok pozíciójának ellenőrzésére.

November 1.: A hónap elején a 4,8 magnitúdós szigma Aquarii csillag belép a Hold sötét oldala mögött 0:10-kor, miközben a Hold 73%-ban van megvilágítva. Ez az esemény a holdnyugta előtt történik, a horizont mindössze 6°-ra van, ezért a megfigyeléshez tiszta égbolt és a horizontra való jó rálátás szükséges. A csillag eltűnése a Hold peremén különösen látványos lehet, mert a fényes Hold mellett a sötét oldalról való „felszívódás” erőteljes kontrasztot ad, így egy kisebb távcsővel jól követhető. A jelenség megfigyelése különösen alkalmas arra, hogy a Hold krátereit és hegységeit finom részletekben tanulmányozzuk, miközben a csillag fényének eltűnése az optikai illúziók és a légköri hatások vizsgálatára is lehetőséget ad.

A szigma Aquarii csillag a fedése előtt. (forrás: Stellárium)
A szigma Aquarii csillag a fedése előtt. (forrás: Stellárium)

November 5.: Az epszilon Arietis kettőscsillag kilépése a telihold mögül 23:25-kor rendkívül látványos esemény lesz. A rendszer két komponensből áll, amelyek fényessége 5,2 és 5,6 magnitúdó, és mindössze 1,3 ívmásodpercre helyezkednek el egymástól. A kilépések rendkívül gyorsan, mindössze 0,9 másodperces különbséggel történnek, ami komoly kihívást jelent az észleléshez, ám egyúttal fantasztikus élményt is nyújt. Az esemény ideális a kettőscsillagok vizsgálatára, és a Hold fényének erős kontrasztja lehetővé teszi a komponensek apró távolságának megfigyelését.

Az epszilon Arietis kettőscsillag felbukkanása égi kísérőnk mögül. (forrás: Stellárium)
Az epszilon Arietis kettőscsillag felbukkanása égi kísérőnk mögül. (forrás: Stellárium)

November 11.: A 6,7 magnitúdós 83 Cancri csillagot a félhold (52%-os megvilágítottság) takarja majd el este 23:50-kor. A kilépés a Hold sötét oldalán történik, a horizont felett 15°-kal, ami még megfelelő helyzet tiszta égbolt esetén. Az ilyen fedések különösen érdekesek, mert a csillag eltűnése és újbóli feltűnése a Hold kontrasztos peremén jól látható, és lehetőséget ad a Hold alakjának és a perem görbületének tanulmányozására. Emellett az esemény kiváló alkalom a légköri refrakció, szcintillácíó vizsgálatára, mivel a horizont közelében a csillag fényének elhajlása is észlelhető lehet.

A 83 Cancri csillag kilépése a Hold mögül. (forrás: Stellárium)
A 83 Cancri csillag kilépése a Hold mögül. (forrás: Stellárium)

November 14-én is megfigyelhető egy különleges esemény: az 59 Leonis belép a holdsarló világos oldala mögé 2:10-kor, miközben a Hold mindössze 31%-ban van megvilágítva, majd kilép a sötét oldalon 3:15-kor, a horizont feletti 25°-os magasságban. A fényes holdsarló kontrasztos pereme és a csillag mozgása különleges vizuális élményt nyújt.

Másnap, 15-én hajnalban a HD 102634 fedése történik a Hold 22%-os megvilágítású sarlójával, a belépés a Hold világos oldalán lesz majd megfigyelhető 4:53-kor. A Hold sarlójával történő fedések különösen alkalmasak a Hold felszíni domborzatának és a fény-árnyék viszonyok vizsgálatára, mivel a csillagok eltűnése vagy feltűnése kiemeli a kráterek és hegyek finom részleteit.  

Az 59 Leonis (balra) és a HD 102634 (jobbra) belépése a Hold mögé. (forrás: Stellárium)

November 17.: Ezen a reggelen a Hold mindössze 8%-ban van megvilágítva, és a Spica csillaggal 2,2°-os együttállásban látható. Az esemény legfontosabb mozzanata 5:17-kor történik, amikor a 7,0 magnitúdós HD 115080 kilép a Hold sötét oldala mögül. A jelenség különösen látványos, mivel a halvány holdsarló és a fényes Spica kontrasztja rendkívül szép vizuális élményt nyújt. A kilépés figyelése lehetőséget ad a Hold hamuszürke fényének részletes vizsgálatára, miközben a csillag fényének feltűnése kiemeli a Hold felszínének domborzati eltéréseit.

A HD 115080 csillag kilépése a Hold mögül, a páros mellett pedig a búzaszem csillag, a kékes Spica. (forrás: Stellárium)
A HD 115080 csillag kilépése a Hold mögül, a páros mellett pedig a búzaszem csillag, a kékes Spica. (forrás: Stellárium)

November 27.: Az iota Aquarii csillag (4,3 magnitúdó) belépése a Hold sötét oldalán történik 19:22-kor, amikor a Hold 44%-ban van megvilágítva. A csillag kilépése a világos oldalon 20:09-kor következik be, a horizont felett 19°-kal. Ez az esemény remek lehetőség a Hold és a fényes csillagok mozgásának megfigyelésére, valamint a Hold peremének és kráterek által okozott apró árnyékok tanulmányozására. Az együttállások vizuálisan vonzóak, és segítenek az égbolt részleteinek követésében is.

Az iota Aquarii helyzete az eltűnése előtt. (forrás: Stellárium)
Az iota Aquarii helyzete az eltűnése előtt. (forrás: Stellárium)

November 30.: Az utolsó novemberi esemény a HD 2648 csillag (6,5 magnitúdó) fedése a Hold sötét oldalán. Este 17:19-kor lép be a Hold mögé a látóhatár felett 39°-kal. Ez a horizont feletti magasság kedvező megfigyelést biztosít, mivel a csillag és a Hold fényének kontrasztja jól látható, és a légköri turbulencia hatása minimális. Az ilyen jellegű fedések segítenek a Hold felszíni részleteinek és a csillagok mozgásának pontos dokumentálásában.

A HD 2648 csillag fedése. (forrás: Stellárium)
A HD 2648 csillag fedése. (forrás: Stellárium)

A novemberi éjszakák bővelkednek csillagászati érdekességekben, így szinte biztos, hogy mindenki találhat majd olyan eseményt, amit meg tud figyelni. Még ha egy-egy este borult is az ég, ne csüggedjünk, hiszen a hónap tele van izgalmas észlelési lehetőségekkel.

 

Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló