A nők már az írott történelem kezdete óta jelen vannak a csillagászatban.
Lelkes és fáradhatatlan munkájukkal jelentősen hozzájárultak ahhoz az ismeretanyaghoz, amely ma rendelkezésünkre áll a bennünket körülvevő világról és az Univerzum rejtelmeiről.
A február 11-i nők és lányok a tudományban világnap alkalmából tegyünk most egy képzeletbeli időutazást, és ismerkedjünk meg a történelem néhány kiemelkedő női csillagászával!
Ahogy a csillagászatban számtalan alkalommal megtesszük, most is visszakanyarodhatunk egészen az ókori Görögországig. Már az időszámításunk előtti korokban is fontos szerepet játszott az emberek életében az égbolt, és annak változásai.
Aglaoniké, aki feltehetően az i. e. 2. század környékén élt, és akit az első görög csillagásznőnek tekintenek, ki tudta számítani a holdfogyatkozások időpontját.
Aglaoniké azonban ezzel a tudással visszaélt: azt állította, hogy képes parancsolni a Holdnak, és ő idézi elő a holdfogyatkozásokat. Később fény derült titkára, de egy görög mondás („irányítja mint Aglaoniké a Holdat”) és egy róla elnevezett 63,7 km átmérőjű vénuszi kráter továbbra is őrzi az emlékét.
A legelső női csillagász címért azonban az akkád Enhéduanna is versenybe száll, aki az i. e. 23. század környékén volt Nanna holdistennő főpapnője Ur városában, azonban sajnos ebből az időből kevés forrás áll rendelkezésünkre a munkásságáról.
Ugyanakkor Hypatiáról sem szabad megfeledkezni, aki a 4. század egyik kiemelkedő alakja volt.
A történelem egyik első női polihisztoraként nemcsak a csillagászatot, hanem a matematikát és a filozófiát is behatóan ismerte. Sok írásos emlék tőle sem maradt fenn, de a tanítványai révén tudjuk, hogy Hypatia már ekkor érdemben foglalkozott a heliocentrikus világképpel és a bolygók pályájával, valamint neki tulajdonítják a csillagászati számítások analóg végzésére alkalmas asztrolábium (csillagóra) feltalálását is.
Most viszont kanyarodjuk egy kicsit modernebb vizekre! A Herschel név ismerősen csenghet, de most nem az Uránusz felfedezőjéről, Sir William Herschelről, hanem húgáról fog szó esni. A zenész családból származó Caroline Lucretia Herschel énekesi pályára készült, azonban bátyja asszisztenseként a csillagászat közelébe került.
Az évek múltával megkedvelte ezt a tudományt, és ő maga is számos üstököst fedezett fel, amelyek közül a 155 éves periódussal keringő 35P/Herschel–Rigollet üstökös az ő nevét is viseli. (Sajnos a 35P/Herschel–Rigollet csak 2092-ben fog újra a közelünkben járni, úgyhogy még évtizedeket kell várni, hogy távcsővégre kaphassuk.)
Caroline Herschel úttörő volt a korában: írásaiban többször említi, hogy független fizetést szeretne kapni a munkájáért, hogy el tudja tartani saját magát.
Azonban a 18. században még a férfiak számára is ritka volt, hogy tudományos munkásságukért kapjanak fizetést, így Caroline-nak sem volt könnyű dolga ennek elérésében.
1787-re végül sikerrel járt, és így az első nő lett, akit a csillagászati munkásságáért díjaztak, méghozzá évi 50 fonttal.
A következő évszázad sem telt eseménytelenül: hazai vizekre evezve gróf Dégenfeld-Schomburg Berta azon kivételes személyek közé tartozik, akinek a 19. századi Magyarországon volt lehetősége az eget kémlelni – és ez nem is maradt eredmény nélkül!
Kiskartalon épített csillagvizsgálójukban férjével, báró Podmaniczky Gézával együtt végeztek csillagászati megfigyeléseket, ennek köszönhetően a grófnő az elsők között figyelt meg 1885-ben egy, az Androméda-ködben felfénylő szupernóvát – ezzel felfedezve az első extragalaktikus szupernóvát.
Henrietta Swan Leavitt a század végén csatlakozott a Harvard egyetem obszervatóriumában „emberi számítógépekből” álló csoporthoz. Edward Pickering hozta létre ezt a csak nőkből álló csoportot, hogy az obszervatóriumban végzett méréseket feldolgozzák.
1908-ban azonban Henrietta Swan Leavitt munkássága korszakalkotó felfedezéshez vezetett: azt találta, hogy a cefeida típusú csillagoknál összefüggés van a fényességváltozás periódusa és a csillag fényessége között, ezáltal a cefeidákat kiválóan fel lehet használni az őket tartalmazó csillagrendszer távolságának a meghatározásához.
A nagy jelentőségű felfedezések ellenére a tudománnyal foglalkozó nőknek még a huszadik században sem volt különösebb függetlenségük, többnyire asszisztensként dolgoztak, és nem volt lehetőségük a saját elképzeléseiket megvalósítani.
Cecilia Payne-Gaposchkin azonban nem törődött bele ebbe a helyzetbe, és jobb lehetőségek reményében a Harvard Egyetemre jelentkezett, ahol végül PhD fokozatot szerzett.
A „Csillaglégkörök” című doktori disszertációjában azt a vizsgálta, hogy miből is épülnek fel a csillagok. Meg is találta választ: a csillagok főként hidrogénből állnak, némi héliummal vegyítve.
Ez ellentmondott az akkoriban elfogadott nézeteknek, így sok szaktekintély megkérdőjelezte az eredményt.
Néhány évvel később azonban bizonyosságot nyert Cecilia eredménye, és a 20. század legkiválóbb csillagászati témájú doktori disszertációnak titulálták munkáját.
Eközben Magyarországon is kezdtek utat törni maguknak a csillagászat iránt érdeklődő hölgyek.
Balázs Júlia 1907-ben született, és a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte tanulmányait.
A doktori fokozat megszerzése után döntötte el, hogy csillagászattal szeretne foglalkozni, és semmi sem állíthatta meg – így vált az első magyar csillagásznővé.
Változócsillagokkal foglalkozott, és férjével, a szintén csillagász Detre Lászlóval (1906–1974) a világon elsőként gyűjtött annyi csillagászati felvételt, hogy az úgynevezett RR Lyrae-csillagok pulzációjának jellegzetességeit, a fénygörbéjük modulációját alaposan tanulmányozni lehessen.
Jocelyn Bell Burnell is azon hölgyek táborát erősítette, akik a doktori fokozat megszerzésével kezdték meg tudományos pályafutásukat.
A Cavendish rádiócsillagászati obszervatórium munkatársaként 1967 júliusában ő volt a felelős a műszer működtetéséért és az adatok elemzéséért. Ekkortájt észlelt egy furcsa, periodikusan ismétlődő rádiójelet az égbolt egy adott irányából.
Az 1,3 másodpercenként ismétlődő impulzusok semmilyen korábban azonosított jelre nem hasonlítottak, és Bellt leginkább bosszantották: „Megpróbálom a doktorimat megírni egy új technika felhasználásával, és erre kis zöld emberkék épp az én antennámat és frekvenciámat választják arra, hogy jeleket küldjenek a földieknek.” Tréfálkozva „kis zöld emberkeként” (Little Green Men 1 – LGM-1) emlegette az impulzusokat, és ekkor még nem is sejtette, hogy méréseinek köszönhetően a pulzárok felfedezői között fogják számon tartani, ráadásul a felfedezés később Nobel-díjat fog érni.
Az eredményeiket egy tudományos cikkben publikálták, aminek első szerzője a konzulense, Antony Hewish volt, Bell neve pedig a másodikként szerepelt a listán.
Jocelyn Bell Burnell kimagasló szerepe a fizikai Nobel-díjat érő felfedezésben vitathatatlan, azonban a kitüntetést témavezetőjének, Antony Hewishnak és (az apertúraszintézis módszerét kidolgozó) Martin Ryle-nak ítélték oda 1974-ben.Margaret Heafield Hamilton kissé más irányból került kapcsolatba az űrrel, ugyanis ő eredetileg matematikát tanult.
Azonban egy váratlan lehetőségnek köszönhetően csatlakozott a Massachusetts Institute of Technology (MIT) programozó csapatához, innen vezetett az útja a csillagokhoz.
Kiváló programozói és szoftverfejlesztői képességeinek köszönhetően kulcsfontosságú szerepet töltött be az Apollo-program irányításában: az általa és csapata által írt szoftver segítette a sikeres holdra szállást.
A művelet azonban nem volt zökkenőmentes, ugyanis a landolás előtt néhány perccel a fedélzeti számítógép egy sor hibajelzést mutatott, de Margaret Hamilton programjának köszönhetően – ami képes volt fontosság alapján rangsorolni a végrehajtandó műveleteket – meg tudták hozni azt a kritikus döntést, hogy folytatódhat a landolás, és így történelmet írtak.
Manapság azért már nem számítanak ritkának a női csillagászok.
A Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben jelenleg 44% a női kutatók és hallgatók aránya, akik közül többek munkáját különféle elismerésekkel is díjazták.
Kóspál Ágnes sikeres MTA Lendület- és az European Research Council pályázatainak köszönhetően a külföldi kollégákat is foglalkoztató csoportjával azt vizsgálja, hogy hogyan alakulnak ki a Naphoz hasonló csillagok.
Ezeket a csupán néhány százezer vagy millió éves fiatal csillagokat még körülveszi egy gázból és porból álló korong, ami a következő évmilliók során a bolygók szülőhelye is lehet.
A csoport a csillagkeletkezés folyamatát, a csillagkörüli korong szerkezetét és összetételét, valamint a megfigyelések mögötti fizikai törvényszerűségeket tanulmányozza a legkorszerűbb műszerek mérései alapján.
Maria Lugaro hasonlóan sikeres pályázatokat tudhat magának. Ő a kutatói élettől nem túl távol álló módon számos országban megfordult élete során, majd egy hosszabb ausztráliai tartózkodás után költözött Magyarországra, és csatlakozott a kutatóintézethez.
Mivel az ősrobbanás után csak a legkönnyebb atomok, főleg a hidrogén jöhetett létre, csapatával arra keresik a választ, hogy hol keletkeztek azok az alkotóelemek, amik felépítik a minket körülvevő világot.
Azt vizsgálják, hogy a csillagok belsejében zajló folyamatok, azok robbanása, ütközése milyen hatással van a különböző atomok keletkezésére.
Szerencsére a feltörekvő ifjúságot sem kell félteni! Sokakat már kisiskolás korában elvarázsolja a csillagos égbolt látványa, és a lelkesedés később sem hagy alább.
Ezt kiválóan bizonyítja, hogy a középiskolások számára évente megrendezett Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpián már évek óta sikeresen szerepel a magyar csapat, amelyben lányok is versenyeznek.
A legutóbbi, 2021-es diákolimpián például Takács Dóra gazdagította bronzéremmel a magyarok eredményességét.
A korábbi diákolimpikonok, a szintén kiváló eredménnyel záró Világos Blanka és Kalup Csilla – akik egyetemistaként már vezető csillagászati szaklapokban is publikálnak – pedig lelkesen és kitartóan vettek részt a fiatalok felkészítésében, hogy a jövő csillagásztársadalma se maradjon éles eszű fiatal lányok nélkül.
Az idei évben a Svábhegyi Csillagvizsgáló kezdeményezéseként két fiatal csillagásznő élő Facebook esemény keretében beszélget a nők szerepéről a tudományban, hogy milyen ma kutatónőnek lenni, és ők miért választották ezt a csodálatos hivatást!
Feltétlenül tarts velünk, és szólj fiatal, pályaválasztás előtt álló női ismerőseidnek is!
Szerző: Zsidi Gabriella, Bemutató csillagász, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló