Már mindenki várja a Perseidák meteorraj érkezését, amelynek gyakorisági maximuma a hónap második hétvégéjén lesz. Azonban még előtte az égiek megajándékoznak bennünket egy ritka együttállással, amely a hajnali égbolton lesz látható augusztus 9-én, és mindenképpen megéri korán kelni miatta. Az égi esemény során megtekinthetjük a félhold lélegzetelállító felszíni képződményeit, amely mellett látható lesz a Plejádok nyílthalmaza, valamint a Jupiter színes felhői, a Nagy Vörös Folttal és az óriásbolygó három Galilei-holdja is, és a látványhoz az Uránusz zöldes színű korongja is csatlakozik.
Fiastyúk
Több néven is meg lehet találni az objektumot: Plejádok, Hét Nővér vagy Messier 45, ami annak köszönhető, hogy már több ókori kultúra is ismerte. Ez a csillaghalmaz a Földtől 445 fényévre található, és a csillagászok 150 millió évre becsülik a korát, aminek következtében az egyik legközelebbi, ilyen típusú objektum. A Tejútrendszerben legalább 1000 nyílthalmazt ismerünk, amelyek hatalmas molekulafelhőkből keletkeztek. A felhő egy része a gravitáció hatására összeomlik, és elkezdődik benne a csillagkeletkezés. Ennél a nyílthalmaznál nem csak a születő csillagokat figyelhetjük meg, hanem az őket körbeölelő gázfelhő maradványait is. Ennek az az oka, hogy a kék óriáscsillagok ultraibolya sugárzása ionizálja a körülötte lévő anyagot. Ahogyan telnek az évmilliók, és egyre több csillag születik, valamint semmisül meg, úgy fogy a csillagkeletkezéshez szükséges hidrogén, és előbb-utóbb a felhő eltűnik. Az ilyen típusú halmazok gravitációsan lazán kötöttek, amelynek következtében néhány százmillió év alatt szétesnek. A Plejádok 4 teliholdnyi területen terül el az égbolton, és összfényessége 1,59 magnitúdó. Ennek köszönhetően az egyik legfényesebb halmaz, amelyet szabad szemmel a némileg fényszennyezett égboltokon is meg lehet pillantani.
Hold
Hűséges égi kísérőnk már több milliárd éve nyújt számunkra káprázatos látványt, és ez a hajnali együttállás során sem lesz másként. A legfényesebb tagja lesz az égi négyesnek a maga -11 magnitúdójával. Majdnem félholdat nézhetünk meg, mivel a fázisa 43%-os lesz. Természetesen szabad szemmel is lenyűgöző látványt nyújt, de binokulárral vagy távcsővel megcsodálhatjuk holdunk hatalmas tengereit, hegyvonulatait és krátereit.
Uránusz
Egészen 1781-ig kellett várni, amíg William Herschel megfigyelései során kiderítette, hogy a mások által korábban már csillagként katalogizált égitest valójában bolygó. Észlelése nem könnyű, mivel 19,73 csillagászati egységre található a Naptól, azaz majdnem 3 milliárd kilométerre, és a fényessége a szabad szemes megfigyelés határán van. A bolygó egyik legizgalmasabb tulajdonsága, hogy a kialakulása után összeütközött egy Föld méretű égitesttel, ami 97%-os tengelyferdeséget okozott. Ennek hatására az egyik pólusán 42 éven át folyamatosan világos van, a másikon ezalatt folyamatosan éjszaka, majd a helyzet ugyanennyi ideig megcserélődik, továbbá a nappalok és éjszakák változását csak a tengely mentén lévő keskeny sávból lehet megfigyelni. A bolygónak több holdja is van és a Voyager–2 űrszonda adatainak újraelemzése után a csillagászok feltételezik, hogy az Arielnek, Umbrielnek, Titaniának és az Oberonnak óceánjaik vannak.
A bolygó mellett 4 fényes pontot is megpillanthatunk, ezek a Galilei-holdak. Az Io kering a legközelebb a gázóriáshoz, amelynek gravitációs ereje megnyújtja a holdnak a hozzá közelebb lévő oldalát. A folyamat erőteljes árapályfűtést eredményez, ami rengeteg vulkánkitörést okoz,és emiatt az Io Naprendszerünk legvulkanikusabb égiteste. Az Europa a legkisebb a négy hold közül, azonban hatalmas óceán található a felszíne alatt, amelynek a vízmennyisége nagyobb, mint a Földé. A csillagászok jelenleg is kutatják, hogy kialakulhatott-e az élet a hold jéggel borított óceánjában. A Ganymedes a legnagyobb hold az egész Naprendszerben, amelynek az átmérője nagyobb, mint a Merkúré és a legtöbb vizet tartalmazó égitest a becslések szerint. A Callisto kering a legtávolabb a bolygótól, amelyen már nincs árapályfűtés. A belső szerkezetét még kutatják a csillagászok, de elképzelhető egy vékony óceán létezése. Az egyik legsűrűbben kráterezett égitest a Naprendszerünkben, amelynek felszínét főleg több gyűrűből álló kráterek borítják, közülük a legnagyobb a Valhalla, amelynek átmérője 3800 km.
Az együttállás megfigyelése
Az égi négyes észleléséhez korán kell felkelnünk, és a legjobb időpont a megfigyelés kezdésére a hajnali 4 óra. A délkeleti égboltra nézve 45 fok magasságában megpillanthatjuk az együttállás legfényesebb objektumát, a Holdunkat. Szabad szemmel is fenséges látványt biztosít, azonban binokulár vagy távcső segítségével elmerülhetünk a majdnem félhold gyönyörű tengereiben és krátereiben. A terminátor vonala kettévágja a Montes Apenninus hegyvonulatot, amely az égitest legnagyobb hegyét, a Mons Huygenst rejti. Az együttállás során megfigyelhető lesz számos kráteróriás, mint a Plato, Archimedes, Copernicus, Kepler és a Gassendi. Kiváló alkalom, hogy megtekintsük a fentebb említett felszíni képződményeket.
A Holdtól 6 fok távolságra, nyugati irányban lesz megtalálható a Fiastyúk. Szabad szemmel látható lesz a nyílthalmaz legfényesebb hét csillaga. Távcső vagy binokulár használata esetében még szembetűnőbben észlelhető lesz a Hét Nővér, valamint a halmaz halványabb csillagai is előtűnnek.
Szintén a Holdtól elindulva 2,5 fokot kell délkeleti irányba fordulnunk, hogy megpillanthassuk az Uránuszt. Sajnos szabad szemmel nem lesz látható több okból sem. Egyrészt a Hold fényessége túlságosan erős lesz, valamint a bolygó csupán 5,76 magnitúdós, ami a szabad szemes láthatóság határa egy teljesen fényszennyezésmentes éjszakai égbolton. Ahhoz már komolyabb amatőr távcsőre van szükségünk, hogy távcsővégre kaphassuk a bolygó zöldes színű korongját.
Ismét a Holdat véve kiindulási pontként, keleti irányba elindulva láthatunk egy nagyon fényes objektumot, amely a Jupiter lesz. A maga -2,29-es magnitúdójának köszönhetően összetéveszthetetlen lesz az égbolton. A teljes élmény érdekében ismét távcsőre vagy binokulárra lesz szükségünk. Az utóbbinál látható lesz a bolygó körül 3 fényes pont, amelyek balról jobbra a következők: Ganymedes, Io és a Callisto, az Europa ekkor a gázóriás mögött lesz, így éppen nem lesz látható. Amennyiben százszoros nagyításon meg tudjuk tekinteni magát a bolygót, az egyes felhősávok gyönyörűen kivehetőek lesznek, és egész éjszaka látszik a Nagy Vörös Folt.
A hajnal beálltával az egyes objektumok különböző időpontban kezdenek eltűnni. A Plejádok 4:30-tól kezdenek eltűnni, hasonlóan az Uránusz is. A Jupiter 5:00 után kezd beleolvadni az égi háttérbe. A Hold lesz a legtovább látható, még a nappali égen is, egészen 15:00-ig, amikor a horizont alá bukik.
Ne szalasszuk el ezt a csodás alkalmat a csodás égi négyes fogat megtekintésére!
Szerző: Vizi Róbert, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló