A Geminidák meteorraj minden évben december 14-e körül tetőzik, és ez idén sincs másképp. Méltatlanul kevéssé híres rajról van szó, ugyanis az egyik legaktívabb hullás, és szinte mindig teljesíti az elvárásokat, ami gyakran az augusztusi Perseidáknál is több meteort eredményez! Nagyjából december 4. és 17. között találkozhatunk tagjaival.
A raj eredete
A meteorrajok általában egy üstökös által hátrahagyott törmelékfelhőnek köszönhetőek. Ezen égitestek anyaga részben a Naphoz közel érve szublimál, azaz szilárdból gáz halmazállapotúvá alakul. Ez a gáz magával ránt poros darabokat is, így alakul ki az üstökösök gáz- és porcsóvája. Ez a törmelékfelhő idővel szétoszlik az üstökös pályája mentén, egy poros gyűrűt alkotva. Ezen a porfelhőn évente egyszer áthalad a Föld, és a légkörbe nagy sebességgel belépő törmelékszemcsék látványos hullócsillagokat okozhatnak.
A Geminidák raj kivételes, ugyanis a pályaadatok alapján szülőobjektuma a 3200 Phaethon nevű aszteroida (kisbolygó), amely 1,4 év alatt kerüli meg a Napot. A kisbolygók anyaga sokkal sűrűbb, mint az üstökösöké, és jelentősen kevesebb bennük az illékony anyag, amely szublimálásra képes: egy szóval, nem növesztenek látványos csóvát. Hogy mégis hogyan származhat egy kisbolygótól annyi törmelék, hogy egy ilyen sűrű törmelékmezőt hozzon létre, ez mai napig kutatott kérdés. Vagy maga a Phaethon régen üstökösként ragyogott, de már elvesztette az összes anyagát, vagy az is lehet, hogy korábban egy nagyobb égitest a Naphoz közel érve esett több darabra, amely így létrehozta a Phaethont magát, illetve a törmelékfelhőt, amelyen minden decemberben áthaladunk.
A Phaetont csupán 1983-ban fedezték fel, és ez a meteorrajok szülőobjektumai között meglehetősen késeinek számít. Felfedezésének különlegessége még, hogy ez az első aszteroida, amit űrtávcső segítségével fedeztek fel. Ez az infravörös tartományban működő IRAS volt, amelynek felvételén Simon F. Green és John K. Davies vették észre a kisbolygót.
Azonban már ezelőtt egy évtizeddel is készült kép az aszteroidáról a Piszkéstetői Obszervatóriumban, miközben az Androméda-galaxist fotózta Lovas Miklós! A felvétel 1974. december 15-én készült, azonban nem tudták beazonosítani az objektumot. Mivel csak ezen az egy felvételén vették észre az elmosódott csíkot, amit a kisbolygó mozgása okoz, pályaadatokat sem tudtak számolni, így váratott még magára a felfedezés.
Mire számítsunk?
A Geminidák meteorjait, mint minden meteorraj esetén, onnan lehet beazonosítani, hogy pályájának meghosszabbítása áthalad-e a radiánsponton. A radiánspont az égboltnak azon helye a csillagok között, ahonnan a meteorraj összes tagja érkezni látszik, amely a Geminidák esetén az Ikrek, azaz a Gemini csillagképben található, innen is ered a raj neve. Ugyanis a Föld méreteihez képest a végtelenből, egymással párhuzamosan érkeznek ezek a felvillanó szemcsék, amelyek ugyanúgy egy pontból látszanak eredni, mint a vasúti sínpárok a távolban. Nem feltétlenül halad át ezen a ponton a meteornyom, sőt általában az égbolt teljesen más területén láthatjuk, de a pályája ezen pont felé mutat. A Geminidákhoz tartozó meteorok további jellemzője, hogy általában lassúak, fehéres vagy enyhén sárgás színűek, és sok köztük a közepesen fényes tag.
A raj maximuma december 14-én kora este várható, ekkor lép be a legtöbb porszemcse a légkörbe. Azonban azt, hogy egy adott helyről mikor figyelhetjük meg a legtöbb meteort, több tényező is befolyásolja. A legtöbb hullócsillagot hajnali 2 körül várhatjuk minden éjjel a maximum környékén, ugyanis a radiánspont ekkor delel és emelkedik a legmagasabbra. Emellett azért is érdemes inkább éjfél után kimennünk az égbolt alá a meteorvadászatra, mert hajnalban fordul úgy a Föld, hogy „szemből” kapja a meteorokat, ezáltal minden porszemcsével frontálisan ütközik, és nagyobb relatív sebességgel. Természetesen kora este is lehet szerencsénk sok szép hullócsillaghoz, tehát akkor is megéri kimenni az égbolt alá.
Tippek a megfigyeléshez
Fényszennyezésmentes helyen, szerencsével akár 50 vagy még több meteort is észrevehetünk a maximum éjszakáján egy óra alatt, igazán jó körülmények között, és a leghalványabbakat is számlálva ez a 100-at is elérheti. Az most nekünk kedvez, hogy a Hold vékony, fiatal sarlója hamar lenyugszik este, így nem okoz jelentős háttérfényt az éjszaka során. Ettől függetlenül aki sok hullócsillagot szeretne látni, annak persze ajánlatos minél messzebb mennie a városoktól. Érdemes olyan terepet választani, ahonnan az égbolt minél nagyobb része zavartalanul látható. Ha pedig legalább egy barátunkkal megyünk ki, nem csupán társaságunk lesz, de egymásnak szólva könnyebben vehetünk észre minél több hullócsillagot.
Természetesen hiába kecsegtet gyakran több és szebb hullócsillaggal, a Geminidák azért kevésbé népszerű, mint az augusztusi Perseidák, mert sokkal kevésbé szívesen fekszünk ki a hideg decemberben a fűbe, mint augusztusban. Ettől függetlenül mindenképpen megéri megfelelő meleg ruházattal, teával és pokrócokkal felszerelve mégis kimenni, és legalább fél órán keresztül vagy akár tovább is csodálni az égboltot, mert feledhetetlen élményben lesz részünk!
Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Kutatói asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló