A halmazt Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, aki szoros munkakapcsolatban állt Charles Messier-vel, így az objektum hamar bekerült a Messier-katalógusba is.
Az M79 körülbelül 42 000 fényévre található a Földtől. A jelenlegi kutatások szerint eredetileg nem a Tejútrendszer gömbhalmazaként alakult ki, hanem a Canis Maior törpegalaxis része volt. Ez az apró kísérőgalaxis éppen szétszakadóban van, miközben a Tejútrendszer gravitációs tere fokozatosan elnyeli. Ennek látványos következménye, hogy a törpegalaxis hosszú árapálycsóvával mintegy körbe öleli a Tejútrendszert. Ebben az árapálycsóvában helyezkedik el az M79 és így már része a Tejútrendszerünknek.
Az M79 kora megközelítőleg 13,2 milliárd év. Körülbelül 150 000 csillagot tartalmaz, amelyek között számos vörös óriás van – ezek a csillagok már a fejlődésük egy késői szakaszában járnak. A halmaz magja rendkívül sűrű, és a csillagászati megfigyelések arra utalnak, hogy magösszeomláson ment keresztül. Ez azt jelenti, hogy a központi régióban a csillagok annyira közel kerültek egymáshoz, hogy a gravitációs kölcsönhatások jelentősen átrendezték, sűrűbbé tették a halmaz belsejét.
Megfigyelési szempontból az M79 fényes maggal rendelkezik, amely közepes amatőrtávcsövekkel is jól látható. Ugyanakkor a külső régiók már jóval halványabbak és kiterjedtebbek, így ezek részleteinek feltárásához nagyobb távcsőre, illetve sötét égboltra van szükség. Látszó átmérője 8’x6, kis méretű Messier objektum. Déli fekvése miatt az északi féltekéről alacsonyan látszódik még delelésekor is, ami tovább növeli az észlelés kihívását pedig egy fényes, 8 magnitúdó körüli a gömbhalmaz. Megfigyelésére a téli hónapokban nyílik a legjobban lehetőség amikor majdnem egyszerre delel az Orion csillagképpel, de attól jóval lentebb kell keresni.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló