Számos ilyet felfedezett már korábban, habár azok lényegesen több tagból álltak. Mivel úgy látta, hogy egy halvány ködösség is körbeveszi a csillagokat, valamint úgy gondolta, hogy a négy csillagon kívül még más, a távcsőben látható csillagok is a halmaz részei lehetnek, felvette az objektumot a katalógusába.
John Herschel később egy lényegesen nagyobb távcsővel vizsgálva nem látott semmilyen ködösséget, és mivel úgy tűnt, itt csak négy egymás melletti 10,5–11,9 magnitúdós csillagról van szó, megkérdőjelezte azt is, hogy ez csillaghalmaz lenne egyáltalán.Több mint egy évszázad telt el, amíg ez a kérdés nyitva maradt.
2000-ben két tanulmány is megjelent az M73-ról. Lilia P. Bassino és kutatótársai arra a következtetésre jutottak a csillagok fényesség- és színképelemzése alapján, hogy az objektum egy régi nyílthalmaz. A nyílthalmazok ugyanis fiatal csillagokból álló csoportosulások, amelyek nagyjából egyszerre jöttek létre ugyanabban a csillagkeletkezési tartományban. Azonban a nyílthalmazok csillagai gravitációsan nem vonzzák egymást eléggé ahhoz, hogy a halmaz tartósan egyben maradjon, és ezért az évszázmilliók során feloszlik.
Ugyanebben az évben Giovanni Carraro és munkatársai egy hasonló elemzés eredményeként azt állapították meg, hogy az M73 egy aszterizmus. Tehát nincsenek kapcsolatban egymással azt leszámítva, hogy véletlenül ugyanabban az irányban látszanak, a Földről nézve látványos formát alkotva. Ezt természetesen további kutatások követték, amelyek során arra jutottak, hogy nagyon valószínűtlen, hogy a középen lévő 4 csillag csak úgy véletlenül egy helyen legyenek, tehát mégis inkább egy igencsak ritkás nyílthalmaz.
A rejtélyt 2002-ben oldották meg, amikor a csillagok távolságának megmérésével megállapították, hogy a Földtől való távolságuk nagyon különböző egymástól, valamint, hogy a térbeli mozgásuk is más és más irányú. Így hát arra a következtetésre jutottak, hogy az M73 csupán egy aszterizmus. Akármilyen valószínűtlen tehát, ez a négy csillag továbbra is egymástól független, bár 1,4 ívpercen belül egymás mellett látszik a Földről nézve.
Felmerül a kérdés, hogy ha a Világegyetem teli van sokkal látványosabb célpontokkal is, akkor miért ez a 4 csillag okozta ezt a sok fejtörést. A csillagászatban ugyanis nem feltétlenül az a tudományos szempontból hasznos célpont, ami látványos. Kétségtelen, hogy a tudományos ismeretterjesztésben a csillagászat azért népszerűbb számos más tudományágnál, mert rendkívül látványos tud lenni, de a tudományos eredmények szempontjából ez elhanyagolható. Az M73-hoz hasonló aszterizmusok kutatása fontos ahhoz, hogy más, ritkább és öregebb nyílthalmazokat fedezhessünk fel, hogy tanulmányozhassuk ezen objektumok feloszlásának fizikáját.
A Messier 73 a Vízöntő csillagképben található, lényegében a Bak és a Vízöntő között, 1,3 fokra keletre a látványos Messier 72 gömbhalmaztól. Késő nyáron és ősszel érdemes észlelni. Megpillantásához elég egy kisebb távcső is, de borzasztóan könnyű elvéteni, átsiklani felette
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló