Itt, a galaxis legsűrűbb vidékein található a Messier 69 (M69) nevű gömbhalmaz, egy ősi és tömör csillagváros, amely legalább 28 000 fényévnyire ragyog tőlünk.
Az M69-et Charles Messier fedezte fel 1780. augusztus 31-én (igazából újra megtalálta de Lacaille 1752-es megfigyelése után, aki 1,2 fokkal elmérte a pozícióját) . A francia csillagászt elsősorban az üstökösök érdekelték, ezért katalógusába sorra felvette azokat a ködös, foltszerű objektumokat, amelyek összetéveszthetők voltak a kométákkal. Mára a Messier-katalógus az amatőrcsillagászok számára kiemelkedő fontosságú katalógus, amelynek végigészlelése egyfajta bakancslista-feladatnak tekinthető.
A Messier 69 össztömege körülbelül 200 000 naptömeg, vagyis annyi anyagot tartalmaz, mint kétszázezer Nap együttvéve. Ez a tömeg több tízezer csillagban oszlik el a gömbhalmaz mindössze néhány tucat fényévnyi átmérőjű térfogatában.
Ragadjuk meg ez alkalmat ezúttal arra is, hogy megpróbáljuk kitalálni, hogy hogyan is határozzuk meg egy gömbhalmaz méretét. Habár első pillantásra ezek a csillaghalmazok egyformának tűnnek, a méretüket, az általuk tartalmazott csillagok számát és a csillagok sűrűségét tekintve különböznek egymástól. A méretet tekintve persze könnyen ki lehet indulni abból, hogy ezek a halmazok többnyire gömb alakúak, tehát a gömb sugarát kell meghatározni. De ahogy az a képen, illetve távcsőben megfigyelve is világosan látszik – egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy hol a széle. A gömbhalmaz kifelé folyamatosan ritkul, nincs egy éles határ, amelynek alapján meg tudnánk határozni a szélét. Meddig tart tehát az a sugár, amit a Messier-katalógus gömbhalmazairól megadok. (A Messier-katalógus objektumairól szóló cikkeket ugyanaz a szerző írja.)
A legtöbb gömbhalmaznál az ún. féltömeg-sugarat adom meg – ezt is használjuk a leggyakrabban. Ez az a távolság a halmaz középpontjától, amelyen belül a halmaz teljes tömegének a fele található. Ez a sugár a halmaz „tömörségét” jellemzi, és sok dinamikai vizsgálatban használják, mert a gravitációs kölcsönhatások időskálája nagymértékben függ tőle. Az M69 féltömeg-sugara 11,6 fényév.
A magsugár a halmaz belső, legsűrűbb részét jellemzi. Hivatalos definíció szerint az a sugár, ahol a központi fényesség vagy csillagsűrűség a központi érték felére csökken. Ez tehát a „fényes mag” mérete, amely a gömbhalmaz képein legtöbbször egy sűrű, ragyogó centrális tartományként látszik. A magsugár általában sokkal kisebb, mint a féltömeg-sugár. Az árapály-sugár jelenti a halmaz külső határát. Ott húzódik, ahol a halmaz gravitációs vonzása és a Tejútrendszer (vagyis a galaktikus gravitáció) hatása kiegyenlítődik. Emiatt az árapály-sugár megmutatja, hogy mekkora térfogatban tudja a gömbhalmaz megtartani a csillagait. Csillagai több mint 10 milliárd évesek, vagyis az univerzum korai időszakában születtek, jóval a Nap és a Föld kialakulása előtt. Emiatt az M69 is igazi „kozmikus időkapszula”, amely bepillantást enged a galaxis hajnalába.
Az M69 a Nyilas csillagképben található, amely hazánkból nyáron látható a legjobban, tiszta éjszakákon, de viszonylag alacsonyan a déli látóhatár felett. Szabad szemmel nem észlelhető, kisebb távcsövekkel viszont halvány foltként már felfedezhető. Nagyobb műszerekkel a halmaz sűrű csillagrengetegre bontható, amelyben a legfényesebb csillagok is csupán 13 magnitúdósak.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló