a Szekeres (Auriga) csillagképben található. Ez a csillagkép több látványos nyílthalmazt is rejt, köztük az M37–M36–M38 hármast, amelyek amatőrcsillagászati távcsővel remek észlelési programnak bizonyulnak.
Az M36 felfedezése a 17. századig nyúlik vissza: Giovanni Battista Hodierna fedezte fel, és írt róla a A De systemate orbis cometici, deque admirandis coeli characteribus (Az üstökösök világának szisztematikájáról és az égbolt csodálatra méltó objektumairól) c. művében, ami 1654-ben jelent meg. Az objektumot később Guillaume Le Gentil fedezte fel újra 1749-ben, majd Charles Messier 1764-ben saját megfigyelései alapján felvette híres katalógusába, ahol a 36-os sorszámot kapta. A halmaz körülbelül 3900 fényévre található a Földtől. Az átmérője nagyjából 6-7 fényév, miközben teljes tömege körülbelül 746 naptömeg.
Korát tekintve az M36 igen fiatal, mindössze 25 millió éves, a Gaia űrszonda mérései alapján 373 tagját ismerjük. Az életkora még csillagászati léptékkel mérve is fiatal, ugyanakkor a nyílthalmazok között ez általánosnak mondható. A halmazban főként forró, fényes, nagy tömegű csillagokat találunk, amelyek látszólag még messze vannak a fejlődésük végállapotától, ugyanakkor az ilyen nagy tömegű csillagok sokkal gyorsabban is fejlődnek, mint a kisebb tömegűek. Nem véletlen tehát, hogy a jellemzően fiatal nyílthalmazokban találhatóak az ilyen csillagok. A nyílthalmazok fontos szerepet játszanak a csillagkeletkezés és a korai csillagfejlődés tanulmányozásában.
Megfigyelési szempontból az M36 hálás célpont. Téli hónapokban figyelhető meg a legjobban a 6 magnitúdós összfényességével, amikor a Szekeres csillagkép magasan jár az égen. Már kisebb amatőrcsillagászati távcsővel is szépen felbontható csillagokra a nagyjából 7’ átmérőjű területen levő halmaz, és binokulárral is feltűnő sötétebb égbolton. A halmaz nem nagy kiterjedésű, ezért kisebb és nagyobb nagyítást is érdemes használni.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló