Messier 34 – csillaghalmaz a Perszeuszban

Messier 34 – csillaghalmaz a Perszeuszban

2026 január 12
| Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
A Messier 34 (M34) az egyik legközelebbi és legkönnyebben megfigyelhető nyílthalmaz az égen.

A Perszeusz csillagképben található, és már kis távcsővel vagy akár jó binokulárral is felbontható csillagokra. A halmaz nemcsak látványos, hanem asztrofizikai szempontból is érdekes: tagjai között a csillagfejlődés nagyon különböző fázisai jelennek meg egyszerre.

Az M34-et Giovanni Batista Hodierna fedezte fel 1654 előtt. Függetlenül tőle Charles Messier is rátalált 1764 augusztusában, majd felvette a katalógusába 34. objektumként. Az M34 mindössze 1670 fényévre található, ezzel az egyik legközelebbi Messier-objektum. A kb. 15 fényév átmérőjű halmaz erős központi sűrűsödést mutat, határozottan elkülönül a környező csillagmezőtől, összfényessége 5,4 magnitúdó, ami látványossá teszi vizuális megfigyelését. Kora 200-250 millió év.

A halmaz a Gaia űrszonda mérései által megerősített 1095 tagot tartalmaz. Ezenkívül 19 fehér törpe is van a halmazon belül, ami kissé ellentmondásosnak hangzik egy olyan, fiatal objektum esetében, mint az M34. A fehér törpe ugyanis a csillagfejlődés egyik végállapota. A nagyobb tömegű csillagok sokkal gyorsabban égetik el hidrogénkészletüket. Egy igen nagy tömegű csillag néhányszor tízmillió év alatt végigfutja fejlődési szakaszait, majd külső rétegeit ledobva fehér törpévé válik. Eközben a nagyon kis tömegű csillagok még hosszú ideig – évmilliárdokig – hidrogént égetnek a magjukban fősorozati törpecsillagként.

Az M34 helye a csillagos égbolton. Forrás: Stellarium
Az M34 helye a csillagos égbolton. Forrás: Stellarium

Az M34 igazi élmény a vizuális észlelőknek. Szabad szemmel, holdfény- és zavarófénymentes helyről a pontos helyének ismeretében éppen meglátható mint halvány ködös folt. Kisebb távcsövekkel teljesen csillagokra bontható, binokulárral észlelők számára is látványos csillagcsoportként jelenik meg. Nagyobb távcsövekben sokféle fényességű csillag látható, de a nagy látszó mérete miatt már nehezen ismerhető fel halmazként. A Messier 34 legjobb kora esti megfigyelési időszaka az ősz és a tél, amikor a Perszeusz csillagkép viszonylag magasra emelkedik. A nyílthalmaz 35’-es kiterjedése miatt kis vagy közepes nagyítással érdemes észlelni.

 

Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló