Méretét tekintve a 24. legnagyobb az égbolton. Közép-Európából tekintve északi része cirkumpoláris, vagyis nem bukik a horizont alá. Szomszédai a Kos (Aries), a Bika (Taurus), a Szekeres (Auriga), a Zsiráf (Camelopardalis), a Kassziopeia (Cassiopeia), az Androméda (Andromeda) és a Háromszög (Triangulum) csillagképek. Perszeusz alakját 19 csillag rajzolja ki.
November közepén éjfélkor delel, január végén az esti égbolton magasan áll. Könnyen megfigyelhető konstelláció. A Tejútrendszer fősíkja áthalad a Perszeuszon, legfényesebb csillaga pedig az Alfa Persei (Mirfak). Benne található a Perszeusz-halmaz, amely egy hatalmas galaxishalmaz 250 millió fényévre a Földtől. Érdemes azt is megemlíteni, hogy róla lett elnevezve a Tejútrendszer egyik spirálkarja is, a Perseus-kar. És mi másról lenne még ismert a csillagkép, mint a Perseidákról, ugyanis otthont ad az évente jelentkező meteorraj radiánsának (kisugárzási pontjának).
A csillagkép kultúrtörténete, mitológiája
Egy nagyon régi csillagképről van szó, melynek eredete ismeretlen: ami biztos, hogy már a Kr. e. 3. évezredben sumér mondákban is előfordul SHU.GI, vagyis az „Öregember” néven, aki Enlilnek, az istenek atyjának az őse volt. A Ptolemaiosz által katalogizált 48 csillagkép között is szerepelt. A mitológiai történet szerint Perszeusz Danaé (az argoszi király lánya) és Zeusz gyermeke volt. Danaé nagyapját, Akriszioszt, egyszer egy jóslat arra figyelmeztette, hogy unokája keze által éri majd a halál. Ezért, amikor Perszeusz megszületett, őt és anyját egy ládába zárták, és a tengerbe dobták. A láda azonban Szeriphosz szigetének partjára sodródott, és egy halász (Diktüsz) talált rá, aki a sziget királyának a testvére volt. Perszeusz a királyi palotában nevelkedett, erős, bátor és szép ifjú lett belőle. A király szerelmével ostromolta Danaét, de fia mindig anyja védelmére kelt. Az uralkodó haragjában el akarta távolítani Perszeuszt az udvarból, ezért egy lehetetlennek tűnő feladatot adott neki: ölje meg a Medúzát, és a fejét hozza el neki.
A Medúza a gorgók egyike, akinek a haja helyén kígyók tekeregtek, ijesztő és nagyon csúnya szörny volt, ha valaki ránézett, azonnal kővé dermedt. A vele való harcban, illetve a felkészülésben az ifjút az istenek segítették: Hermésztől egy gyémánt élű sarlót kapott, Athénétől pedig egy rézpajzsot, amelynek visszatükröződésében látta a Medúzát és vágta le a fejét. A győzelem után, amikor hazafele tartott, útközben meglátta a sziklához láncolt Andromédát. A cettel megküzdve megmentette a leányt, akibe beleszeretett és magával vitte haza. Amikor visszatért a szigetre, megmutatta a királynak a Medúza fejét, mire az rögtön kővé dermedt.Hőstetteiért az istenek az égre helyezték Perszeuszt.
Az arab tudósok, a görög mondát átvéve, Hamil Ra’s al Ghül-nek, vagyis a Démon fejének hordozójaként ismerték. Egyes csillagainak középkori arab neve is a harcosra utal.
A „kereszténnyé” formált égen az ószövetségi Dávidot látták a csillagképben. ahogyan a legyőzött Góliát fejét tartja kezében. A finnországi-lapp származású Johann Turi egy csillagtérképet rajzolt le népének csillagmítoszairól: ezen a Perszeuszt Jávorszarvasnak („Jávorcsillagnak”) ábrázolta, ahol Perszeusz a szarvas teste, a Cassiopeia W betűje pedig a jávor agancsa. A mitikus totemállatot Galla fiai, vagyis az Orion övének csillagai üldözik az égen.
A magyar csillagmitológiában nem igazán fellelhető az égboltnak ez a területe. Feltételezések szerint viszont (közvetlen azonosítás azonban nincs) Zsigmond Győzőnek, az erdélyi Alcsík régióban feljegyzett „Rókacsillag” megnevezés az Alfa Persei környékén lévő sűrű csillagmezőre, vagyis a halmazra vonatkozik.
Aratosz görög hadvezér és író (i. e. 275 – i. e. 213) szerint a száguldó Perszeusz „felverte az ég porát”, ami arra utal, hogy a csillagkép nyugati részén vonul át a Tejút egyik fényes szakasza mint egy ragyogó porfelhő (a galaxisunk Perseus-karja), de az sem kizárt, hogy a csillagfelhőre gondolt, amely az Alfa Perseit veszi körül.
Csillagászati adatok a csillagképről
Erről a csillagképről lett elnevezve a Tejútrendszer egyik spirálkarja, a Perseus-kar, amely a Cassiopeiától a Perszeuszon és a Szekeresen keresztül az Ikrekig és az Egyszarvúig húzódik az égen. Ez a szakasz a galaxis pereme felé helyezkedik el.
Alább felsorolunk néhány csillagot, mélyég-objektumot és egyéb formációkat, amelyek a csillagképben találhatók:
- α Persei (Mirfak): a csillagkép legfényesebb csillaga, szuperóriás, fényessége 1,79 magnitúdó. Tőlünk 591 fényévre helyezkedik el. Az Alfa Persei (Melotte 20) nevű nyílthalmaz legfényesebb tagja.
- β Persei (Algol): az egyik legismertebb csillag a csillagképben – sőt az egész égen –, a görög mitológiában a Medúza fejét ábrázolja, az egyiptomi mitológiában Hórusznak, a héberben pedig Rosh ha Sátánnak („Sátán feje”) nevezték. A Földtől kb. 92 fényévre helyezkedik el, átlagos fényessége 2,12 magnitúdó. Hármas csillagrendszert alkot. A fedési változócsillagok elsőként felfedezett képviselője, az egyik alaptípusuk névadója.
- ρ Persei (Gorgonea Tertia): hagyományos nevét a Perszeusz-legendából kapta. Fényessége átlagosan 3,39 magnitúdó, változócsillag lévén 3,3 és 4 között ingadozik. Távolsága tőlünk 325 fényév. Az ókori kínai kultúrában a hatodik mauzóleumi csillag néven ismert.
Mélyég-objektumok:
- Melotte 20 (Alfa Persei-halmaz): nyílthalmaz, amelynek tagja az α Persei (Mirfak) is. A tőlünk kb. 560 fényévre levő halmaz középpontja a Mirfaktól északkeletre található. A halmaz kora 50-70 millió év.
- Messier 34 (Spirálhalmaz): nyílthalmaz, amelynek fényessége 5,5 magnitúdó. Hozzávetőlegesen 1500 fényévre található tőlünk. A 200-250 millió éves korú halmaz kb. 100 csillagot tartalmaz. Távolsága tőlünk mintegy 1500 fényév. A halmaz szabad szemmel csak nagyon sötét égen halványan látható.
- Messier 76 (Kis-Súlyzó-köd/Little Dumbbell Nebula): planetáris köd, amelynek fényessége 10 magnitúdó. Először 1918-ban Heber Doust Curtis csillagász minősítette planetáris ködnek. Központjában egy fehér törpe található.
- NGC 1275 (Perseus A): Seyfert-galaxis, amely mintegy 237 millió fényévre van tőlünk. A Perseus-galaxishalmaz centrumában található, erős rádiósugárzásáról ismert. A galaxis a Fermi gamma-űrtávcső megfigyelése alapján az égbolt egyik legfényesebb gammasugár-forrása is. A Chandra űrtávcső számos röntgenmegfigyelést végzett, amelyek alapján a galaxisközi anyagban a galaxishalmaz centrumától körülbelül 300.000 fényév távolságig terjedő kifúvást találtak: ezt valószínűleg a galaxis középpontjában lévő fekete lyuk hozza létre. Az ide kerülő anyag egy része nagy sebességgel kirepül, két egymással ellentétes irányba haladó anyagsugarat létrehozva.
- NGC 869 & NGC 884: kettős halmaz/ikerhalmaz, amelyek nagyon közel helyezkednek el egymáshoz. Már az ókori kínaiak is ismerték. Szabad szemmel is láthatók, kb. 7500 fényévre vannak tőlünk a Tejútrendszer Perseus-karjában. Ha felnézünk az égboltra, a Cassiopeia csillagkép közelében találjuk meg. Megfigyelések alapján a nyílthalmazok viszonylag fiatalok, mindkettő 14 millió éves (ehhez képest a Plejádok becsült kora 75 és 150 millió év közötti). A kettős csillaghalmaz megközelítőleg a Perseidák meteorraj radiánsa, amely évente augusztus 12-13-a körül éri el csúcspontját.
- NGC 1499 (Kalifornia-köd): emissziós köd, amely nevét onnan kapta, hogy hosszú expozíciós idejű felvételeken hasonlít Kalifornia államhoz. Megfigyelése meglehetősen nehéz, széles látómezejű távcsővel és Hα vagy Hβ szűrőn keresztúl tekinthető meg leginkább. Tőlünk 1000-1200 fényévre található. A Kszi Persei nevű csillagnak köszönhető a köd fluoreszcenciája.
Egyéb
- GRO J0422+32: röntgennóva, illetve feketelyuk-jelölt, amelyet a Compton gammaűrszonda BATSE nevű műszerével fedeztek fel 1992-ben. A fekete lyuk tömege kb. 3,66 és 4,97 naptömeg közötti lehet. Ezzel pedig az egyik legkisebb tömegű, amit találtak.
- GK Persei (Nova Persei 1901): egy fényes nóva volt, amelynek kitörését a Földön 1901-ben figyelték meg. Felfedezésekor (február 22-én) fényessége 2,7 magnitúdó volt, maximális fényessége pedig 0,2 magnitúdó, ami az újkor egyik legfényesebb nóvája volt az 1918-as Nova Aquilaeig. A GK Persei körül található a Tűzijáték-köd, egy 1902-ben észlelt nóvamaradvány.
- meteorraj: a jól ismert Perseidák a Swift–Tuttle üstököshöz kapcsolódó meteorraj, amelynek tagjai július közepétől augusztus végéig figyelhetők meg. Kisugárzási pontja (radiánsa) a Perseus csillagképben található, pontosabban a Perszeusz, a Kassziopeia és a Zsiráf határán.
A magyar nyelvű csillagtérképet Vizi Péter/csillagterkepek.hu készítette.
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló