Nem tudott benne csillagokat megkülönböztetni, de mivel összetéveszthető volt egy üstökössel, ezért felvette a listájára. Messier fő kutatási területe ugyanis az üstökösök felfedezése volt – ő legalábbis így gondolhatta életében. Munkája során készített egy listát azokról az objektumokról, amelyeket könnyedén össze lehet téveszteni egy üstökössel, és egészen bizonyosan nem azok. A sors azonban úgy hozta, hogy Messier végül nem az üstökösök felfedezésével, hanem ezzel a listával írta be magát a tudománytörténetbe. Egy kisebb távcsővel vagy egy binokulárral akár mi is Messier nyomdokaiba léphetünk késő nyári vagy őszi éjszakákon, és megfigyelhetjük a Messier-katalógusban 30-as sorszámmal szereplő objektumot, vagyis az M30-at.
William Herschel kortársa volt Messier-nek, azonban egy nagy kincset tudhatott a tulajdonában: az akkori világ egyik legjobb távcsövét. Számos Messier-objektumot maga is észlelt, és ahogy az több alkalommal is történt, a francia kollégája által ködösnek leírt célpontokat csillagok sokaságára tudott bontani. A nagyobb amatőrcsillagászati távcsövekkel rendelkezők ma már saját eszközeikkel, legalább 20 cm-es vagy nagyobb távcsővel is csillagokra tudják bontani ezt a pompás csillaghalmazt.
A Messier 30 egy 7 magnitúdó körüli összfényességű gömbhalmaz, ami 92 fényév átmérőjű, és megközelítőleg 160 000 csillagot számlál. A gömbhalmazok csillagokban kifejezetten sűrű területek, annyira, hogy a csillagok tömegvonzása gömb alakúra formálja az objektumot. Azonban a Messier 30 ebben is egészen különleges. Ahogy az a Hubble-űrtávcső felvételén is látható, a halmaz belseje különösen sűrű csillagokban. A halmaz ún. magösszeomláson ment át, amelynek során a belső területe a Tejútrendszer csillagokban leggazdagabb régiójává vált.
A Messier 30 kora körülbelül 12,9 milliárd év – vagyis egyidős a Tejútrendszerrel. Azonban egészen biztos, hogy nem a Tejútrendszerben alakult ki. Rebellis módon nem abban az irányban kering a Tejútrendszer közepe körül, amelyik irányba galaxisunk csillagai, hanem éppen ellenkező irányba. Ez arra utal, hogy évmilliárdokkal ezelőtt, a Tejútrendszer egy másik galaxissal való kölcsönhatása során elragadta onnan a gömbhalmazt.
A Messier-objektumokat rendszerint könnyű megtalálni az égbolton, különösen nyár végén és ősszel. Ilyenkor is érdemes olyan észlelőhelyet választani, ahonnan a déli horizont jól látszik, tereptárgyak nem takarják el előlünk az égboltot. Nem segít ez azonban az amatőrcsillagászok azon tömegeinek, akik márciusban próbálják megtalálni az M30-at, mégpedig versenyszerűen. Általában márciusban kerülnek megrendezésre a Messier-maratonok, ami egyfajta amatőrcsillagászati verseny. Az évnek ebben a szakában lehetőség van arra, hogy az északi félteke egy részéről egyetlen éjszaka folyamán mind a 110 Messier-objektumot észleljék. Ezen versenyeken általában a Messier 30 szokott lenni az egyik legnehezebben észlelhető objektum, hazánkból a Nap közelsége miatt ekkor nem is látható, ami még inkább különlegessé teszi azt.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló