A csillagok ezután a sajátmozgásuk következtében szétszélednek az évmilliók során, de a fiatal csillagoknak erre még nem volt módjuk, ezért egy csoportba, nyílthalmazokba tömörülnek. A Messier 23 halmaz 220 millió éves, és habár ez csillagászati léptékben nem tűnik hosszú időnek, a nyílthalmazok között átlagosnak számít.
A halmazban több vörös óriás csillag is van, amelyek a csillagfejlődésnek egy későbbi szakaszában vannak. A magjukban a hidrogént már felhasználták, és vörös óriássá fúvódva, jellemzően hélium fúziójával termelnek energiát a csillag magjában. A kifejezetten nagy tömegű csillagok – kissé paradox módon – néhány száz millió év alatt el tudják használni az energiatermelésüket biztosító hidrogént. A 15-20 fényév átmérőjű Messier 23 tőlünk 2400 fényévre van, és több mint 1100 tagból áll. Megfigyeléséhez kisebb méretű távcsőre van szükség és közepes nagyításra. Hazánkból a nyári hónapokban látszik, és ilyenkor sem emelkedik igazán magasra a horizont fölé. Olyan észlelőhelyet érdemes tehát választani, ahonnan a déli égbolt viszonylag jól látszik, tereptárgyak nem takarják az égboltot.
A nyílthalmazt Charles Messier fedezte fel 1764. június 20-án. A francia csillagász számos objektumot katalogizált az égbolt ezen területén. A Nyilas csillagkép északi fele a Tejút csillagokban és csillaghalmazokban igencsak gazdag területére esik, amit a nyári hónapokban érdemes végigészlelni.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló