A Szaturnuszt észlelte éppen, amikor véletlenül megpillantotta. (Az M22 együttállása a Szaturnusszal napjainkban egészen biztosan sok amatőrcsillagász figyelmét felkeltené. Legutóbb 1989 augusztusában volt látható ilyen, majd 2048 szeptemberében lesz újra.) Ihle észlelésével az M22 lett a legkorábban felfedezett gömbhalmaz. Ez nem is csoda, hiszen a második legfényesebb és a második legközelebbi gömbhalmazról van szó, ami „mindössze” 10600 fényévre található tőlünk.
Hazánkból elméletig fényszennyezés- és holdfénymentes helyről, kristálytiszta égen akár még szabad szemmel is megpillantható, de csak nehezen, mert alig különbözik a csillagok fényétől, és még 20 fokkal se emelkedik a látóhatár fölé delelésekor. Kézi látcsőben vagy kisebb távcsővel megfigyelve viszont kerek ködösség formájában látszik. Közepes távcsőben megfigyelve pedig már csillagokra bomlik. Ezt William Herschel figyelte meg és jegyezte fel elsőként.
Az M22 észlelésére a nyári hónapokban van lehetőség hazánkból, amikor a Nyilas csillagkép delel. Mivel sosem emelkedik igazán magasra a horizont fölé, ezért olyan észlelőhelyet válasszunk, ahonnan a déli égbolt viszonylag jól látszik.
Habár a Messier-katalógusban számos gömbhalmaz található, amelyek hasonlóan is néznek ki, a katalógus 22. tagja mégis számos érdekességgel szolgál. A gömbhalmazok jellemzően nagyon ősi objektumok, sok idős csillaggal, az M22 nem kevesebb mint 12 milliárd éves. A halmazt alkotó 83 ezer csillag egy mindössze 110 fényév átmérőjű gömbben zsúfolódik össze. A csillagok egymáshoz való viszonylagos közelsége miatt ezek gravitációs ereje formálja a halmazt gömb alakúra. A gömbhalmazban jelenleg 32 változócsillagot ismerünk. Mivel a változócsillagok egyáltalán nem ritkák, ezért feltételezhető, hogy valójában ennél sokkal több van ebben a halmazban is.
A Chandra-űrtávcső két fekete lyukat is felfedezett a halmazban, amelyek az M22 VLA1 és az M22 VLA2 azonosítót kapták. Mindkét fekete lyuk egy kettős rendszer tagja, tehát egy-egy csillaggal keringenek a közös tömegközéppontjuk körül. A felfedezés arra enged következtetni, hogy akár az M22-ben, akár más gömbhalmazokban is lehetnek még más fekete lyukak
A Messier 22 ráadásul azon ritka gömbhalmazok közé tartozik, amelyekben planetáris ködöt is felfedeztünk – azonban ez a planetáris köd átlagos amatőr eszközökkel nem figyelhető meg.
A halmaz a galaxisunk középső, kidudorodó régiója felé látható, és gravitációsmikrolencse-hatást fejt ki erre a területre. Ez pedig asztrofizikailag még jelentősebbé teszi. A gravitáció ugyanis a fényt is eltéríti némileg, és ezáltal egyes nagy tömegű objektumok egy természetes gyűjtőlencseként, hatalmas kozmikus nagyítóként működnek, felnagyítva a mögötte lévő részt és felerősítve a mögüle érkező fényt.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló