A körülbelül 4100 fényévre lévő molekulafelhő három különböző típusú csillagködből áll egyszerre, valamint a csillagkeletkezés igen aktív színtere is. Habár a Messier-katalógus része, nem Charles Messier, hanem Guillaume Le Gentil francia csillagász fedezte fel 1750-ben. Később Messier katalogizálta.
A Trifid-köd egy óriás molekulafelhő, egy jelentős csillagkeletkezési zóna, amely 120-150 kialakulófélben lévő vagy már újszülöttnek tekinthető csillagot tartalmaz. A fiatal, nagy tömegű csillagok az ultraibolya sugárzásukkal gerjesztik a molekulafelhőt, amitől az jellemzően vörös színben világítani kezd. Ezt a típusú ködöt emissziós ködnek nevezzük, és ez esetben a köd középső részén található. A központi, vörös rész úgy tűnik, hogy háromosztatú (innen kapta a nevét is). Valójában ezt az emissziós köd előtt található sötét köd okozza. Ez a csillagködnek hidegebb, sötétebb része, ami kitakarja a mögötte lévő részt. A külsőbb, kékben világító gázfelhő pedig úgynevezett reflexiós köd: ezen a részen a gáz visszaveri a ködben található csillagoknak a ködre vetülő fényét.
Észlelése
Az objektum a nyári hónapokban észlelhető, de viszonylag alacsonyan van a horizont fölött ilyenkor is. Ahhoz, hogy észlelhessük, fontos, hogy déli irányban viszonylag jó legyen a kilátás, tereptárgyak ne takarják el a látványt, valamint zavaró fények se legyenek arrafelé a látóhatár mentén.
Kisebb távcsővel a ködös folt sejthető, de még nem láthatóak a különböző részei. Közepes, mondjuk 20 cm átmérőjű vagy még nagyobb távcsövekkel a köd különböző részei már megfigyelhetőek. Vizuális észlelés során – tehát szemmel a távcsőbe nézve megfigyelve az objektumon színeket nem figyelhetünk meg, ezek asztrofotókon válnak láthatóvá. Közepes nagyítású okulárt használjunk, ha a Trifid-ködöt önmagában akarjuk megfigyelni. Ugyanakkor a Messier 21 nyílthalmaz olyan közel található hozzá, hogy egy kisebb nagyítású, nagyobb látószögű okulárral a két objektum együtt is kiválóan észlelhető egy látómezőben. Kiváló célpont lehet mind az asztrofotósok, mind pedig a rajzos észleléseket készítő amatőrcsillagászok számára.
Egy UHC (Ultra High Contrast) vagy OIII szűrő nagyon sokat segít a Trifid-köd megfigyelésén, hiszen ez a szűrő tipikusan olyan hullámhosszakat enged át, amelyeket a köd kibocsát, de kiszűri a fényszennyezés és a holdfény egy részét. Használata erősen ajánlott mind a vizuális észlelésekhez, mind pedig az asztrofotózáshoz. Szűrő nélkül a ködösség sejthető, a hármas osztottsága viszont szinte nem is látható. Szűrővel és nagy távcsővel viszont tökéletes lehet a látvány.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló