Bár éppen a szabad szemes láthatóság határán van, sötét, fényszennyezéstől mentes égbolton már kis távcsővel is lenyűgöző látvány. A halmazt Jean-Dominique Maraldi fedezte fel 1746. szeptember 11-én, amikor egy üstököst keresett. Charles Messier 1760-ban újra felfedezte, majd William Herschel 1779-ben már csillagokra bontotta – így vált egyértelművé, hogy ez a kerek, diffúz folt valójában több tízezer csillag egybeolvadó fénye.
A Messier 2 körülbelül 40 000 fényévre található tőlünk és 175 fényév átmérőjű. A benne lévő mintegy 150 000 csillag elképesztően sűrűsödik a középpont felé, ahol a csillagok közti távolság sokszor csupán néhány tized fényév. 12,5 milliárd éves – vagyis majdnem olyan idős, mint maga a Tejútrendszer. A legtöbb gömbhalmaz viszonylag szabályos, gömbszerű alakú, ám a Messier 2 enyhén elliptikus. A csillagászok úgy vélik, hogy ez a Tejútrendszer gravitációjával való kölcsönhatás miatt van.
A Messier 2 belső részeiben sárgás-fehéren izzó, idős csillagok uralkodnak, de számos vörös óriás és RR Lyrae típusú változócsillag is található benne valamint egy RV Tauri típusú, hosszú periódusú pulzáló csillag is. Az RR Lyrae csillagok azon kevés változócsillag-típusok közé tartoznak, amelyek fényességváltozásának periódusából ki lehet számítani a távolságát – ez egyben megadja a gömbhalmaz távolságát is –, segítve ezzel a Tejútrendszer feltérképezését.
A halmaz a Vízöntő csillagképben keresendő, látszó átmérője 13’ körüli, ami késő nyáron és ősszel figyelhető meg a legjobban Magyarországról. Kis távcsőben vagy binokulárban ködös, fényes, 6,3 magnitúdós elmosódott foltként látszik, nagyobb távcsövekben viszont, ha huzamosabb ideig és nagy nagyítással figyeljük, fokozatosan előtűnnek a csillagok – ugyanúgy, ahogy William Herschel számára.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló