A nyílthalmazok fiatal csillagok laza csoportjai, amelyek ugyanabból az anyagfelhőből születtek, így nagyjából azonos korúak – ebben az esetben kb. 32 millió évesek. A halmaz csillagai között B2 színképtípusú, kék-fehér óriáscsillagok is találhatóak. Az ilyen csillagok lényegesen forróbbak a Napnál, és sokkal nagyobb tömegűek is.
A Messier 18 különlegessége, hogy fizikailag is közel található a híres Omega-köd (Messier 17) csillagközi gázfelhőjéhez, nemcsak az égbolton látszanak egymás mellett. Az M18 valószínűleg abból a csillagkeletkezési régióból származik, amely az Omega-köd környezetében még ma is aktív, de a nyílthalmaz esetében a csillagkeletkezés már lezajlott. A két objektumot együtt vizsgálva tehát megfigyelhetjük a csillagfejlődés két egymás utáni állapotát, mint amolyan természetesen kialakult, égi folyamatábrát.
Nem is lehetetlen a két objektumot szinte együtt megfigyelni: annyira nem, hogy a legjobb útmutató az M18 megtalálásához az, ha megkeressük a sokkal látványosabb Omega-ködöt, majd a keresőtávcsőben körbetekintve könnyedén megtalálhatjuk a tőle csak 1 fokra lentebb levő M18-at is. Persze, a távcsőben már külön-külön kell észlelni őket, ám a két objektum között navigálni kifejezetten egyszerű.
A Messier 18-at 1764. június 3-án fedezte fel Charles Messier francia csillagász, amikor üstökösök keresése közben listázta az égbolt ködös objektumait, nehogy összekeverje őket. Ez esetben egy halványabb nyílthalmazt talált, ami épp a Tejútban, egy csillagokban és egyéb égi objektumokban nagyon sűrű mezőben foglal helyett. Ez pedig tovább rontja a „kontrasztot” az égi háttér és a nyílthalmaz között.
Az M18 Magyarországról legjobban nyári éjszakákon figyelhető meg, főként június és augusztus között, amikor a Nyilas csillagkép a déli horizont fölé emelkedik. Mivel alacsonyan jár az égen, észleléséhez déli irányban jó kilátásra van szükség. A Messier 18 szabad szemmel nem látható, és még kisebb binokulárokkal is nehezen különíthető el a környezetétől. Kisebb amatőrtávcsövek (10–15 cm átmérő) már képesek megmutatni, hogy egy kis csillagcsoport rejtőzik ott egy néhány ívperces égterületen, de nem túl feltűnő. Érdemes kis nagyítást használni.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló