mégis legkönnyebben felismerhető Messier-objektum. Pierre Méchain fedezte fel 1781. március 27-én. A felfedezést több más objektummal együtt megírta Charles Messier-nek, aki megerősítette a halmaz létezését. Az M101-gyel és az M102-vel együtt felvette a katalógusába (szinte hozzácsapta ahhoz). A halmaz körülbelül 8700 fényévre található, és mintegy 15 fényév átmérőjű.
A Kassziopeia csillagkép alapján az objektum megtalálása nem nehéz, de számos másik nyílthalmaz is található ezen a területen, és ezért könnyű helyette valamelyik másikat, például a Bagoly-halmazt (NGC 457) megtalálni. Ahhoz, hogy pontosan megállapítható legyen, hogy a Messier 103-at találtuk meg, érdemes ismerni annak jellegzetességeit. A távcsövön keresztül megfigyelve az M103 látványát két feltűnően fényes csillag határozza meg.
Az egyik a Struve 131, egy több csillagból álló rendszer, a képen a halmaz jobb felső fényes fehéres csillaga. Halmaztag, nem pedig előtércsillag, ahogy korábban gondolták amely véletlenül éppen abban az irányban látszik. A másik fényes csillag, amely jellegzetes külsőt kölcsönöz a csoportnak, egy vörös óriás, a halmaz másik szélén uralja a látványt. Ámbár a fényképen úgy tűnik, hogy a három fényes csillag (fehér-vörös-fehér színű) a halmazhoz tartozik, a bal alsó fehéres csillag előtércsillag.
Az M103 életkora nagyjából 29 millió év, vagyis csillagászati léptékben rendkívül fiatal. Mégis, már van benne egy vörös óriáscsillag, ami elsőre ellentmondásnak tűnhet, hiszen a vörös óriás fázis tipikusan idősebb csillagokra jellemző. A magyarázat elsőre szintén ellentmondásosnak tűnhet: a legnagyobb tömegű csillagok sokkal gyorsabban fejlődnek, mint a kisebb tömegű társaik. Habár azt gondolhatnánk, hogy egy nagyobb tömegű csillagnak több anyag áll rendelkezésére, tehát hosszabb idő alatt fogy ki a hidrogénfúziót biztosító hidrogénből. Ez azonban nem így van: egy nagyobb tömegű csillagnak az energiafelhasználása is lényegesen gyorsabb. Mégpedig olyan nagy mértékben, hogy egy nagy kezdeti tömegű, 10–20 naptömegnyi anyagot tartalmazó csillag akár néhány millió év alatt végigfuthat a fősorozati életszakaszon, és máris vörös óriássá válhat. Egy kisebb kezdeti tömegű csillagnak, mint amilyen a Nap is, ehhez évmilliárdokra van szüksége. Így fordulhat elő, hogy a halmaz zöme még fiatal, kék-fehér fősorozati csillagokból áll, de már megjelent közöttük egy óriás is.
Az M103 összesen 211, a Gaia űrszonda által megerősített csillagot tartalmaz, és bár nem tartozik a legnépesebb nyílthalmazok közé, fiatal kora és kontrasztos csillagai miatt kimondottan látványos.
A halmaz év nagy részében jól megfigyelhető 7,8 magnitúdós összfényességével, északi elhelyezkedése miatt pedig különösen kedvező célpont ősszel és télen. Kézi látcsővel, valamint kis vagy közepes átmérőjű távcsővel már szépen mutatja csillagait, és a háttércsillagoktól jól elkülönülő, sűrű, kompakt, 5’ szögátmérőjű objektumként látszik.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló