W alakjáról könnyen felismerhető és egyszerűen megtalálható. Navigációs szempontból jelentős konstelláció, egyrészt azért, mert legnyugatibb fényes csillaga, a Béta Cassiopeiae majdnem azon a deklinációs körön fekszik, amelyiken napjainkban a tavaszpont is van, másrészt pedig ugyanez a csillag a Sarkcsillaggal összekötve egy nagy égi óramutató szerepét is betöltheti. A Kassziopeia segít megtalálni a Sarkcsillagot, ugyanis a csillagnak a Nagy Medvével átellenes oldalán találjuk meg. Közép-Európában cirkumpoláris csillagkép, október-november folyamán az esti órákban majdnem a zenitig emelkedik, május közepén késő este a horizont közelében pihen meg.
A Kassziopeiában pillantotta meg Tycho Brahe a híres szupernóvát 1572. november 11-én, bár ő maga is közölte, hogy a fényes csillagot előtte már sokan látták. Az említett év szeptemberében is látták Magyarországon is, az utókor mégis Tycho-féle szupernóvaként emlegeti (B Cas).
A csillagkép kultúrtörténete, mitológiája:
A csillagkép pontos eredete ismeretlen, viszont számos kultúrában megjelenik. A kínai uranográfiában a csillagkép egy része Ko Tau elnevezéssel árkádot jelentett, viszont a Kr. e. 5. században már Kocsisnak ismerték. Az ókori egyiptomiak Lábnak látták, és a Halottak Könyvében már említést tesznek róla. A középkori arab csillagászok átvették a görögöktől a hozzá kapcsolódó mesét, viszont meghagyták népi nevét, a Térdelő tevét. A lapp származású Johann Turi a finnországi kozmogóniáról azt írta, hogy a Perszeusz és a Kassziopeia együtt az égi Szarvas csillagkép: Perszeusz a törzse, a Kassziopeia W alakja pedig a szarvas agancsa. A magyaroknál érdekes módon a csillagkép a kocsmát jeleníti meg, ahonnan a Részeg Ember (vagyis az Alfa Cephei) kitántorog. Bödők Zsigmond csillagász szerint hajdanában a magyarok Tündérek Kútjának, később pedig egyes vidékeken Szentkútnak is hívták.
Ami a görög mitológiát illeti, a legismertebb történet egy családi dráma, Kéfeusz–Kassziopeia–Androméda hármasának a története. Kéfeusz etióp királynak (itt az etióp nem a származásra vonatkozik, hanem sötét, napbarnított arcára) volt egy szépséges, ám hiú felesége, Kassziopeia. Született egy lányuk, Androméda, aki anyjánál is szebb volt. Kassziopeia erőteljesen hangoztatta, hogy még a tengeri nimfáknál is szebb, amire a sértődött Néreiszek bepanaszolták az asszonyt a tengerek istenénél, Poszeidónnál. A tengeristen haragjában a Cetet, a tengeri szörnyet küldte Kéfeusz birodalmának a pusztítására. A Cet azonban megvesztegethető volt, ugyanis hajlandó volt elállni a parancs teljesítésétől, ha feláldozzák neki lányukat, Andromédát. Apja beleegyezett, lányát kikötözte egy sziklához, és várta a szörnyet. Hazafelé indulva, a Medúza megölése után Perszeusz megpillantotta a kikötözött Andromédát szárnyas lováról, megküzdött a Cettel, és megmentette a szép leányt, majd végül feleségül is vette. Poszeidón büntetésből az égre helyezte Kassziopeiát, de olyan helyre, hogy minduntalan forognia kell – mivel cirkumpoláris, gyakran kerül méltatlan pozícióba, fejjel lefelé az égbolton.
Gyakran székkel együtt ábrázolják Kassziopeiát. Hyginus szerint hozzá van kötve egy székhez, hogy a Sarkcsillag körül forogva ki ne essen belőle. Egy másik gondolat szerint ellenségei, a nimfák forgatják őt gyorsan a Sarkcsillag körül. Az arabok is átvették, többször használták az úrnő a székben megnevezést, máskor pedig egy nagy hennával festett kezet láttak benne, ahol az ujjak hegyét a fényes csillagok jelölték. Aratosz szerint a csillagkép az égen oly módon látható, amint az asszony büntetésül a trónjáról épp lezuhan a tengerbe. A trónjáról lezuhanó királynő képe is onnan ered, hogy Kr. e. I. évezredben a Földközi-tenger térségében a Kassziopeia cirkumpoláris volt, tavasz végén, nyár elején az esti órákban egy nagyon rövid időre bukott csak a horizont alá. Sokan úgy gondolják, hogy a történet az egykori Föníciában játszódik etióp jellegű arcszínük miatt. Azon a vidéken Kassziopeiát Eurynomenak vagy Quiassiu Pearernev néven ismerték, amely gyönyörűt vagy rózsás arcút jelent.
Csillagászati adatok a csillagképről:
- α Cassiopeiae (Schedar): hiperóriás, amelynek fényessége 2,23 magnitúdó, 228 fényévre van a Földtől. Az északi féltekén megfigyelésére ideális az őszi időszak, amikor a csillagkép éjfélkor halad át a meridiánon. Sok helyen cirkumpoláris.
- ß Cas (Caph): Delta Scuti típusú változócsillag, amelynek fényessége 2,27 magnitúdó, távolsága tőlünk 54 fényév. Az Alfa Andromedae (Alpheratz) és a Gamma Pegasi (Algenib) mellett a Béta Cassiopeiae egyike volt annak a három fényes csillagnak, amelyet a „Három Vezér” néven ismertek. A ß Cassiopeiaetől az α Andromedaen keresztül dél felé húzott vonal átmegy az égi egyenlítő és a Nap látszó égi útja (az ekliptika) metszéspontján – amikor a Nap keresztülhalad ezen a ponton, akkor következik be nap-éj egyenlőség.
- γ Cas: változócsillag és hiperóriás, amelynek fényessége 2,5 magnitúdó körül ingadozik – 1,6 és 3 magnitúdó között váltakozik. Tőlünk 612 fényévre található. Érdekes csillag, amelynek csak Kínában van külön ősi neve (Tshi), egyike az első felfedezett héjcsillagoknak (shell star). A csillag folyamatosan gázburkot szór szét a térben, innen ered színképének változó természete, amelyben időről időre fényes hidrogénvonalak jelentkeznek. A jelenséget 1874-ben fedezték fel, az 1880-as években Magyarországon Konkoly Thege Miklós és Gothard Jenő tanulmányozta intenzívebben.
- ρ Cas: sárga hiperóriás, amely a Földtől mintegy 8100 fényévre helyezkedik el. Az egyik legerősebben sugárzó sárga csillag, fényessége 4,54 magnitúdó. 2024-ben a CHARA (Center for High Angular Resolution Astronomy) által mért átmérője kb. 879 millió kilométer (5,88 CSE), vagyis a Föld pályájának 2,6-3,3-szorosa.
Mélyég-objektumok
- Messier 52: nyílthalmaz, amely tőlünk egész évben látható. Fényessége 6,9 magnitúdó, tehát már binokulárral vagy kisebb távcsővel is jól látszik, ködös fényfoltként jelenik meg. Szabad szemmel viszont nem látható. A Földtől kb. 5000 fényévre helyezkedik el, és hozzávetőlegesen 35 millió éves lehet. A halmaz mintegy 200 csillagot tartalmaz.
- Messier 103: kisméretű nyílthalmaz, amely 8000-9500 fényévre található a Naptól, és kb. 15 fényév átmérőjű. Már binokulár segítségével is észlelhető, ködösségként jelenik meg.
- NGC 457 (Bagoly-halmaz): nyílthalmaz, amely egy könnyű és kedvelt célpont az amatőrcsillagászok számára, kis távcsövekkel is megfigyelhető. Kb. 7900 fényévre van a Naptól, korát pedig 21 millió évre becsülik. A bagoly két szemének a φ (fí) Cassiopeiae és a HD 7902 nevű csillagok felelnek meg. Nem tisztázott azonban még, hogy a φ Cas a halmaz tagja-e vagy sem. Körülbelül 60 csillagot azonosítottak a halmaz tagjaként.
- NGC 281 (Pacman-köd): fényes emissziós köd, amely kb. 6500 fényévre van tőlünk. Galaxisunk Perseus-karja mentén helyezkedik el. Nevét a videójáték-figuráról kapta hasonlósága miatt. Kisebb távcsövekkel már jól látható.
- NGC 7635 (Buborék-köd): emissziós köd a Messier 52 közelében. A buborékot egy 8 magnitúdós csillag, a BD+60°2522 csillagszele hozza létre. A köd kb. 7 fényév átmérőjű, és a Földtől 7100 fényévre található. Kisebb távcsővel egy nagyon halvány burokként látható a csillag körül. Nagyobb távcsővel erőteljesebb a látvány.
- IC 10: szabálytalan formájú galaxis, amely része a Lokális galaxiscsoportnak, ahová a Tejútrendszer is tartozik. Figyelemre méltó objektum, ugyanis ez a legközelebbi ismert csillagontó galaxis (olyan galaxis, amelyben a csillagkeletkezés üteme jóval nagyobb, mint az átlag). Tőlünk 2,2 millió fényévre van. Nehezen megfigyelhető objektum, mivel olyan területen helyezkedik el, amely tele van kozmikus porral és előtérbeli csillagokkal.
Egyéb:
- R Cas: pulzáló Mira-típusú változócsillag, amely kb. 574 fényévre van a Naptól. Fényessége 4,4 és 13,5 magnitúdó között változik.
- SN 1572 (Tycho szupernóvája) / B Cassiopeiae: 1572. november elején jelent meg, több személy egymástól függetlenül fedezte fel. A szupernóva megjelenése a csillagászat egyik legfontosabb megfigyelései közé tartozik. Az „új csillag” megjelenése hozzájárult az égboltról alkotott ősi modellek felülvizsgálatához, és felgyorsította a csillagászat forradalmát. Az 1572-es szupernóvát gyakran nevezik „Tycho szupernóvájának”, mivel Tycho Brahe 1573-ban megjelent De nova et nullius aevi memoria prius visa stella („A csillagról, amely új és soha senki életében vagy emlékezetében nem látott”) című munkájában részletesen tárgyalja megfigyeléseit a csillagról. A szupernóva 1572. november 16-a körül érte el fényessége csúcsát, akkor körülbelül -4,0 magnitúdós lehetett.
- V509 Cassiopeiae: sárga hiperóriás, amely kb. 15.000 fényévre van tőlünk.
- Cassiopeia A: szupernóva-maradvány, és az egyik legfényesebb extraszoláris rádióforrás. Kb. 11.000 fényévre található. A szupernóva fénye feltételezhetően 1690 körül érte el a Földet, viszont feljegyzés nem található erről. Azóta sem volt szabad szemmel látható a Földről. 1999-ben a Chandra űrtávcső megtalálta a CXOU J232327.8+584842 nevű objektumot, amely a robbanásból visszamaradt neutroncsillag maradványa. 2005-ben a Spitzer űrteleszkóp segítségével a közeli gázfelhőkön a Cassiopeia A robbanás infravörös visszfényét figyelték meg. Ebből arra következtettek, hogy egy nagy tömegű csillag belső összeomlásából keletkezett a maradvány. 2013-ban a csillagászok foszfort észleltek a Cassiopeia A-ban, ami megerősítette, hogy ez az elem szupernóvákban keletkezik.
- meteorraj: a decemberi Fi Cassiopeidák egy nemrég felfedezett meteorraj, amelynek szülő égiteste egy, a Jupiter-családba tartozó üstökös, pontos kiléte azonban még ismeretlen.
A magyar nyelvű térképet készítette: Vizi Péter (csillagterkepek.hu)
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló