Mese a félig kecske és félig hal formájú lényről

Mese a félig kecske és félig hal formájú lényről

2024 augusztus 26
| Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró
A Csillagmese nyár végi részében az egyik legősibb és egyben legkisebb állatövi csillagképet vizsgáljuk meg, a Bakot (Capricornus).

A Bak a Nyilastól keletre helyezkedik el az égbolton, szomszédai a Vízöntő (Aquarius), a Sas (Aquila), a Mikroszkóp (Microscopium) és a Déli Hal (Piscis Austrinus). Legmagasabban nyár végén látható, éjféli delelése augusztus elejére esik, március közepén hajnalban tűnik fel, és december elején este bukik a horizont alá. Mivel azonban a déli égbolt csillagalakzata, nyári éjszakákon az északi félteke középső részéről szemlélve a Bak eléggé jelentéktelen konstellációnak tűnik. Kevés fényes csillagot és mélyég-objektumot tartalmaz.   

1. A Bak csillagkép (forrás: Stellarium, 2024.08.19.)
1. A Bak csillagkép (forrás: Stellarium, 2024.08.19.)

A csillagászatban viszont mégis fontos szerep jutott ennek a konstellációnak. Egyrészt azért, mert 1846-ban ebben a csillagképben találta meg Urbain Le Verrier számításai alapján Johann Galle német csillagász a Naprendszer legtávolabbi bolygóját, a Neptunuszt. Másrészt pedig a Bakban volt időszámításunk kezdete előtt 2 évezreden át a téli napforduló pontja (ma már a Nyilas csillagképben van): az északi féltekén ekkor volt a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka. Ezért is nevezik az ekliptika legdélebbre lévő pontján (a napforduló pontján) áthaladó égi deklinációs kört és a földgömbön a megfelelő szélességi kört Baktérítőnek (ma 23,5 fok). Ezt a pontot a Nap déli kapujának is nevezték. 

2. A Baktérítő (forrás: Wikipedia)
2. A Baktérítő (forrás: Wikipedia)

Kultúrtörténet, mitológia

Ősi csillagkép lévén már a bronzkori határköveken megjelenik különös alakja – vagyis a félig kecske, félig hal formájú állat, amely részben vízi, részben szárazföldi lényt jelképez. A kecske- és halképzetek ábrázolása valószínűleg asszír, illetve babiloni eredetűek, ugyanis ezeknél a népeknél egy Óannész nevű félig hal, félig ember alakú bölcsességistent tiszteltek, aki időnként előjött a tengerből, hogy különféle mesterségekre, tudományokra tanítsa az embereket. Korai neve is erre utal, SUHUR.MASH, amelynek jelentése kecskebakhal. A babiloni csillagászok a Nap és a Hold égi pályáját három részre, útra osztották fel: a nyári napfordulón átmenő kört (a Ráktérítő zónáját) Enlilnek, az ekliptika középső részét Anunak, az égbolt istenének, a Baktérítő övezetét pedig Eanak szentelték. I. e. 1000 környékéről származó agyagtáblákra írt csillagkatalógusokban tehát Eaként, a téli napforduló jeleként szerepelt. Ókori görög neve Aigokerosz volt, ami azt jelenti, hogy kecskeszarvú. A latin költők Neptuni proles-ként, vagyis Neptunusz gyermekeként emlegették a csillagképet. Az indiaiak krokodilt vagy kecskefejű vízilovat láttak benne. A középkorban és az újkor kezdetén a nyomtatott kalendáriumokban kecskefejjel és haltesttel ábrázolták.

3. Az Urania’s Mirror nevű csillagatlaszban megjelenő Bak (forrás: Wikimedia Commons)
3. Az Urania’s Mirror nevű csillagatlaszban megjelenő Bak (forrás: Wikimedia Commons)

Fontos csillagkép volt a kora római történelemben, ugyanis Róma legendás királya, Numa Pompilius Kr. e. 700 körül úgy rendelkezett, hogy az év akkor kezdődjék, amikor a Nap ennek a csillagképnek a közepén tartózkodik. Valóban, akkoriban a Nap nagyjából a Bak közepén ragyogott, kb. 10 fokkal nyugatabbra a téli napfordulótól. Ez a pozíció tehát nagyjából január elejének felelt meg. Mivel nagy jelentősége volt a csillagképnek a legendás uralkodó miatt is, Augustus császár érmet is veretett a csillagkép jelképével, mivel úgy vallotta, hogy a „Bak csillagai alatt született”. Ezért arra is képes volt, hogy megváltoztassa egy hónappal születésének idejét, hogy a Bak jegyéhez tartozhasson.

4. Augustus császár pénzérméje (forrás: British Museum, London https://www.britishmuseum.org/collection/image/632762001)
4. Augustus császár pénzérméje (forrás: British Museum, London https://www.britishmuseum.org/collection/image/632762001)

A görög mitológiában több mese is kapcsolódik a csillagképhez. A legismertebb történet Pánhoz, az erdők, nyájak istenéhez, a pánsíp feltalálójához köthető, aki Hermész és Drüopé nimfa gyermekeként született. A gyermek szarvval, szakállal, farokkal és patás lábakkal jött a világra, külseje miatt anyja rögtön otthagyta, apja viszont bemutatta az Olümposzon, hogy megnevettesse vele az isteneket.

Pán legkedveltebb társai a szatüroszok, szilénoszok, nimfák voltak. Sokszor csatlakozott Dionüszosz vidám csapatához. Az emberekkel szemben készségesen viselkedett, segített a vadászoknak megkeresni a vadakat, vigyázta a nyájakat, de ha álmában megzavarták, akkorát ordított háborgatójára, hogy azon erőt vett a „páni félelem”. Azért került fel a csillagok közé, mert segítette az isteneket az óriásszörny, Tüphón támadása ellen. A titánok nemzedékéhez tartozó Rheia istennő elküldte Tüphónt, a tengeri szörnyet, hogy pusztítsa el az olümposzi isteneket. A szörny közeledtére Pán a folyóba vetette magát, és hallá változva próbált elmenekülni. Mire kiért a szárazföldre, a szörny már ízekre szedte szét Zeuszt. Pán erre iszonyú üvöltést hallatott, hogy elijessze Tüphónt. Eközben a fürge Hermész összeszedte a főisten szétszóródott testét, és újra összerakták azt, aki azzal jutalmazta Pánt, hogy félig halként, félig kecskebakként az égre helyezte. Egy másik verzió szerint Pán tanácsára a menekülésre kényszerített istenek állatok alakjában rejtőztek a szörny elől, ő maga kecskebak képét vette fel. A küzdelem során Pán egy tengeri kagylóból készült kürtöt fújt meg, amelynek hangja „páni félelmet” keltett, és biztosította az istenek győzelmét. Zeusz az Etna vulkán alá temette a szörnyet, ahol az azóta is füstöt és lángot okád. Figyelemre méltó, hogy a Tüphón megnevezés kábító füstöt jelent, de így nevezték a déli sivatagokról érkező, perzselő száraz szelet is, amely hatalmas károkat okozott. A forró, pusztító szél tél végén gyakori, amikor a Nap a Bakban van.

5. Pán portréja (forrás: Wikipedia https://el.wikipedia.org/wiki/%CE%A0%CE%B1%CE%BD#/media/%CE%91%CF%81%CF%87%CE%B5%CE%AF%CE%BF:%22Pan%22.jpg)
5. Pán portréja (forrás: Wikipedia https://el.wikipedia.org/wiki/%CE%A0%CE%B1%CE%BD#/media/%CE%91%CF%81%CF%87%CE%B5%CE%AF%CE%BF:%22Pan%22.jpg)

Magyar népi neve a konstellációnak nincs, a halvány és a déli látóhatárhoz közeli csillagok nem keltettek feltűnést. Ritkán, bizonyos vidékeken, említették Szarvat viselő bakkecskének, de a kifejezés nem adja vissza a lény kettős jellegét.

Csillagászati adatok a csillagképről

Mivel olyan területen helyezkedik el, ahol kevés a fényes objektum az égen, ráadásul a horizonthoz is közel látszik, ezért kevés látványos csillagot és mélyég-objektumot tartalmaz.

  • α Capricorni: optikai kettőscsillag, amely fizikailag egymástól független két fényes komponensből áll: a fényesebbcsillag, az α2 Cap (Algiedi/Secunda Giedi) a Földtől 109 fényévre helyezkedik el, fényessége 3,6 magnitúdó, sárga színű óriás. A másik csillaga, az α1 Cap (Prima Giedi) 690 fényévre van tőlünk, fényessége 4,3 magnitúdó, sárga színű szuperóriás.  A két csillagot az égbolton 0,11° választja el egymástól, szabad szemmel is megkülönböztethetők, hasonlóan a Mizarhoz és az Alcorhoz (a Nagy Medve csillagképben) és mindkettő többszörös rendszer. Az α1 Capricornit egy 9,2 magnitúdós csillag kíséri, az α2 Cap társa pedig egy 11 magnitúdós csillag. Ez utóbbi maga is kettőscsillag.
  • β Cap (Dabih): kettőscsillag, sárgás színű óriáscsillag, amely 340 fényévre helyezkedik el a Földtől. Fényessége 3,1 magnitúdó. Kísérőcsillaga egy 6,1 magnitúdójú kékesfehér objektum. A két csillag távcső segítségével jól megkülönböztethető. Arab neve Al Sa’d al Dhabih, amely áldozópapot jelent, a napkelte idején végzett rituális áldozatokra utalva, ugyanis amikor a Nap a Bak csillagképbe lépett, az isteneknek egy kecskét áldoztak fel.
  • γ Cap (Nashira): fehér színű óriáscsillag, amelynek fényessége 3,7 magnitúdó. Távolsága tőlünk 139 fényév. Nevének jelentése: „jó hírt hozó”.   
  • δ Capricorni (Deneb Algedi): a csillagkép legfényesebb csillaga 2,9 manitúdóval. Változócsillag, távolsága tőlünk 39 fényév. Nevét az arab „farok” (deneb) szóról kapta, teljes neve azt jelenti, hogy „a kecske farka”. Ennek a csillagnak a közelében fedezte fel a Neptunuszt Johann Galle német csillagász 1846. szeptember 23-án (bár a 20. század elején kialakított csillagképhatárok szerint a Neptunusz a felfedezése idején a Vízöntő határain belül volt).

Mélyég-objektumok

Messier 30 (Medúza-halmaz): gömbhalmaz a csillagkép déli részén. Szabad szemmel nem látható, binokulárral viszont már könnyen megfigyelhető, nagyobb műszerrel már csillagokra is felbonthatók. Legjobban és leghosszabb ideig augusztus első felében figyelhető meg. A halmaz középpontja 27 100 fényévre van a Földtől, átmérője pedig kb. 93 fényév.  Körülbelül 181,9 km/s sebességgel közeledik felénk

6. A Hubble űrtávcső fotója az M30 gömbhalmazról (forrás: esahubble.org)
6. A Hubble űrtávcső fotója az M30 gömbhalmazról (forrás: esahubble.org)
  • NGC 6907: két spirálkart tartalmazó spirálgalaxis, amely mintegy 120 millió fényévre található tőlünk. Fényessége 11 magnitúdó, csupán távcsövekkel figyelhető meg. Az NGC 6907 keleti karjának közelében található az NGC 6908 nevű lencseszerű galaxis. Az NGC 6908-ról sokáig azt hitték, hogy az NGC 6907 része, azonban infravörös tartományban megfigyelve kiderült, hogy két külön galaxisról van szó. Négy szupernóvának ad otthont.
7. A Pan-STARRS fotója az NGC 6907-ről (forrás: Wikipedia)
7. A Pan-STARRS fotója az NGC 6907-ről (forrás: Wikipedia)
  • HCG 87: kompakt galaxiscsoport mintegy 400 millió fényévre tőlünk.
8. A Hubble űrtávcső fotója a HCG 87-ről (forrás: https://esahubble.org/images/opo9931a/)
8. A Hubble űrtávcső fotója a HCG 87-ről (forrás: https://esahubble.org/images/opo9931a/)

 

A magyar nyelvű térképet készítette: https://csillagterkepek.hu/ / Vizi Péter

Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló