Hajnalban, pontosan 5:28-kor, a polgári szürkület kezdetén, illetve a nappali égbolton is megfigyelhető lesz a két bolygó 28 ívperces együttállása. A jelenséget alacsonyan, 4 fokra a keleti-délkeleti horizont felett keressük. Mindkét égitest hasonló, 1,2 magnitúdó fényességgel fog ragyogni, szép látványt nyújtva akár egy kisebb binokulárral is.
A két bolygó egymástól körülbelül 0,5° távolságra lesz, a Mars egy picivel fentebb, a Szaturnusztól balra felfelfelé látszik. Bár a bolygók egymáshoz közelinek tűnnek az égen, a világűrben körülbelül 1,265 milliárd km-re vannak egymástól. Ez az érték közel 3300-szorosa a Föld–Hold-távolságnak.
A Szaturnusz a hónap előrehaladtával kissé magasabbra emelkedik majd, és körülbelül két órával napkelte előtt kel fel, a Mars viszont szinte megmarad jelenlegi pozíciójában, és kb. egy órával később követi majd a gyűrűs bolygót. A következő hónapokban mindkét bolygót könnyebb lesz megtalálni, ahogy éjjelente egyre korábban kelnek.
Mit is jelent az együttállás?
Az együttállás egy olyan égi esemény, amikor két (vagy több) bolygó vagy egy bolygó és a Hold, illetve egy bolygó és egy csillag egymáshoz közel látszik az éjszakai égbolton. Az együttállásoknak nincs mély csillagászati jelentőségük, viszont szép látványt nyújtanak. Naprendszerünkben a bolygók között gyakran előfordulnak, ugyanis a bolygók nagyrészt ugyanabban a síkban (az ekliptika síkjában) keringenek a Nap körül. Az égitestek ilyen közelsége csupán látszat – a valóságban nagyon messze vannak egymástól.
Általában az objektumok közötti távolság együttállás során 0,5° és 9° között változik – ám néha még ennél közelebb is kerülnek egymáshoz. Legutóbb a Jupiter és Szaturnusz konjunkciója során 2020-ban kevesebb mint 0,1° távolságban jelentek meg egymástól. Az ilyen eseményt nagy konjunkciónak nevezik, látványos csemegét nyújtva a csillagászat iránt érdeklődőknek.
A Mars visszatér égboltunkra
Hosszabb idő után újra visszatér égboltunkra a Mars, igaz eleinte a hajnali/reggeli égboltra. A vörös bolygó körülbelül 26 havonta, vagyis kb. 2 földi évenként éri el az oppozíciót – tehát felváltva jelenik meg fényesen és halványan az égbolton. 2022 végén és 2023 elején volt legutóbb fényes (eddigi utolsó oppozíciója 2022 decemberében volt), ezt követően fokozatosan elhalványult, és októberre-novemberre már teljesen el is tűnt. 2024. márciusában kezdett újra feltűnni a hajnali égbolton, és az év nagy részében itt is marad halovány ragyogásával. A szeptemberi nap-éj egyenlőség körül kezd majd igazán észrevehetővé válni az égen, év végére már -1,2 magnitúdóval fog ragyogni. A következő szembenállása 2025 januárjában lesz.
Ebben az évben tehát többnyire halvány marad, láthatjuk ugyan hajnalban a keleti égbolton, de még messze helyezkedik el a Földhöz viszonyítva. Az év első hónapjaiban a Nyilas csillagképben tartózkodott 362 millió km-re tőlünk, áprilistól viszont a Vízöntő csillagképbe kerül. Július elején pedig már éjfél után lesz látható szintén a keleti égbolton.
A Mars szabad szemmel szépen megfigyelhető az égen, főként, amikor a legközelebb van hozzánk – ez oppozíció idején történik. Ilyenkor a távolsága 54 millió és 103 millió km között változik (excentricitása miatt, vagyis a bolygó elliptikus pályájának köszönhetően). Amikor az oppozíció során a Mars közel van a perihéliumához (napközelségéhez), akkor láthatjuk a legnagyobbnak a bolygót. Ezt a jelenséget nagy Mars-oppozíciónak nevezik. Ilyen jelenség 2020-ban volt legutóbb, és 2033-ban lesz legközelebb. A földközeliségek időpontjai között átlagosan 780 nap telik el (ez a Mars szinodikus periódusa), vagyis kicsit több mint 2 év. Ezt a periódust szokták kihasználni, amikor űrszondát indítanak a vörös bolygóra, hogy minél kevesebbet kelljen annak utaznia.
A Mars tehát 2,1 évente kerül oppozícióba a Földdel, és ahogy az égitest közeledik szembenállásához, egy érdekes jelenség figyelhető meg: retrográd mozgásba kezd, ami azt jelenti, hogy a bolygó égi mozgása lelassul, majd elkezd hátrafelé mozogni, és egy hurkot ír le, mielőtt újra előrefelé haladna az égbolton. Ez a mozgás kb. 72 napig tart.
A Szaturnusz, azaz a gyűrűs óriás továbbra is velünk marad
A Szaturnuszt távcsővel először Galileo Galilei pillantotta meg 1610-ben. Az ő távcsöve azonban nem tudta még felbontani a gyűrűket – és csak később, 1655-ben Huygensnek sikerült rájönnie, hogy a Szaturnusz több gyűrű veszi körül. Galilei első rajzain még úgy festett az égitest, mint egy kancsó fülekkel, és e fülek miatt ragadt rá a becenév.
Galilei megfigyelése óta eltelt több mint 400 év alatt a gyűrűk a gázbolygó jellegzetességeivé váltak. A Cassini űrszonda több mint egy évtizeden át vizsgálta a gyűrűrendszert olyan közelről, mint eddig még egyetlen űrszonda sem. Ezen megfigyelésekből kiderült, hogy a gyűrűk valószínűleg kb. 100 millió évvel ezelőtt alakultak ki, és üstökösök, aszteroidák, holdak darabjai, illetve jég, por képezik elsősorban ezeket. Érdekességük, hogy minden egyes gyűrű más-más sebességgel kering a bolygó körül.
Már kis távcsővel is megfigyelhetők ezek a gyűrűk, remek látványt nyújtva a szemlélőnek. De nem mindig tudjuk ám őket megtekinteni. A bolygó a Nappal való együttállás időszakának kivételével mindig jól látható, gyűrűit viszont akkor figyelhetjük meg a legjobban, amikor a Szaturnusz szembenállásban van a Nappal, és amikor a gyűrűkre megfelelő szögben látunk rá.
A bolygó gyűrűi azonban 2025-ben látszólag eltűnnek egy rövid időre a látómezőből – a bolygó tengely körüli forgása miatt a földlakók számára átmenetileg láthatatlanná válnak. Ez a jelenség általában 13-15 évenként következik be. Mivel a gyűrűrendszer a kiterjedéséhez képest rendkívül vékony (a gyűrűk síkjára merőlegesen legfeljebb 10-20 méter a „vastagsága”), ilyenkor kevés fényt ver vissza, és emiatt nagyon nehéz őket megfigyelni. Legutóbb 2009-ben történt meg, és pontosan 2025. március 23-án fog újra bekövetkezni, ám néhány hónap elteltével újra láthatóvá válnak majd.
A bolygó láthatósága:
Február 28-án volt együttállásban a Nappal, és csak április elejétől figyelhető meg a hajnali szürkületben. Láthatósága gyorsan javul, június végén már éjfél körül kel, és az éjszaka második felében figyelhető meg. Szeptember 8-án kerül szembenállásba a Nappal, ekkor egész éjszaka a látóhatár felett találjuk. Ezt követően a lenyugvása egyre korábban történik meg: november végén éjfél körül nyugszik, december végén pedig 5,5 órával nyugszik le a Nap után.
A következő négy Szaturnusz–Mars együttállás akkor következik be, amikor a két bolygó a Nap közelében lesz. A legközelebbi ilyen esemény 2034. június 25-én következik be – ekkor a két bolygó nyugaton-északnyugaton lesz megfigyelhető, napnyugta után.
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló