A Hold megfigyelése hálás feladat; lehet akár szabad szemmel, binokulárral és a kisebb távcsövektől kezdve a nagyobb távcsövekig bezárólag mindenféle teleszkóppal észlelni égi kísérőnket. A Hold a rá eső fénynek átlagosan mindössze 7%-át veri vissza, ennek ellenére telihold környékén vakítóan fényesnek tűnik. Fénye annyira erőteljes, hogy ezzel megnehezíti a csillagok észlelését, mélyebb megfigyeléseket ilyenkor nemigen lehet végezni. Így annak ellenére, hogy a telihold az egyik legszebb égi jelenség, csillagászati szempontól ez az időszak nem túl kedvező, fogalmazhatnánk úgy is, hogy a telihold az égbolt fényszennyezője.
Kialakulása egy óriási becsapódáshoz köthető kb. 4,5 milliárd évvel ezelőtt. Ekkor egy Mars méretű test ütközött neki a Földnek, egy nagy krátert ütve bele, és az ekkor kiszakadt, az űrbe kirepült anyagtömeg pedig összeállt, és elkezdett keringeni a Föld körül.
Égi kísérőnk felszínén két eltérő árnyalatú területet különíthetünk el szabad szemmel, világos részeket és sötét foltokat. A világos részek terraterületek, vagyis ősi felföldek, amelyek döntően a Hold déli sarkvidéke körül fordulnak elő, míg a sötét foltok lapos síkságok, amelyekről régen azt gondolták, tengerek, ezért is nevezik ezeket mare területeknek. A látványos, hatalmas – néhány cm-től akár 200 km-ig terjedő méretű – krátereket és tengereket a felszínbe becsapódó kisbolygók és kozmikus törmelékek hozták létre. A felszín kőzetei a becsapódások következtében finom, púderszerű anyaggá, holdporrá örlődtek. Ezt az anyagot nevezzük regolitnak, és ez borítja a Hold teljes felszínét 4 méter, de akár 15 méter vastagon is.
A Hold egyik különleges tulajdonsága, hogy mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld felé. Ennek az az oka, hogy a Hold tengelyforgási ideje és a Föld körüli keringésének ideje megegyezik egymással. Ezt a jelenséget kötött keringésnek vagy kötött tengelyforgásnak nevezzük.
A Nap a Holdnak mindig a felé eső oldalát világítja meg, a másik fele sötét. A Hold Föld körüli keringése során viszont folyamatosan változik a Nap–Föld–Hold rendszer tagjainak egymáshoz viszonyított helyzete. Ezért egyszer kisebb, máskor nagyobb részét látjuk a Földről megvilágítva. Amennyiben a Nap és a Hold a Föld két ellentétes oldalán, egymással szemben találhatók (vagyis az égitestek sorrendje Nap–Föld–Hold), akkor tudunk teliholdat megfigyelni. Ekkor a Hold akkor kel fel, amikor lenyugszik a Nap, és amikor a Nap felkel, a Hold akkor fog lenyugodni.
De vajon miért nincsen minden teliholdkor holdfogyatkozás? Ennek az az oka, hogy a FöldNap körüli keringésének síkja nem esik egybe a Hold Föld körüli keringésének pályasíkjával, egymással egy kis szöget, 5 fokot zárnak be, így fogyatkozás csak akkor következik be, ha teliholdkor a Hold éppen a Föld pályasíkjában tartózkodik. Ekkor a Föld árnyéka rávetül a Holdra, beárnyékolva annak felszínét.
A horizont alól felkelő teliholdat láthatjuk gyönyörű vöröses színben is pompázni. Ennek oka, hogy légkörünk jobban szórja a kék fényt, mint a hosszabb hullámhosszú vöröset, így minél vastagabb a légkör, annál jobban szóródik a kék, a Hold fénye pedig annál vörösebbnek látszik. Így amikor a horizonthoz közel tartózkodik, az általa visszavert fénynek vastagabb légkörön kell átjutnia, ezért vöröses színűnek látjuk, ahogy viszont emelkedik, a légréteg vastagsága csökken, a Hold színe sárgás, majd szürkés-fehéres lesz.
A Hold az égbolton való vándorlása során közel kerülhet a keringési síkjában és annak környezetében található csillagokhoz, esetleg el is fedheti azokat. Ilyenkor tudunk együttállásokat, fedéseket megfigyelni. Amennyiben a Holdat atmoszféra nélkülinek tekintjük, az azt jelenti, hogy a csillagok fényét torzítások nélkül vágja el, vagyis a csillag egy pillanat alatt tűnik el.
Január 24-én este a 18:39-kor a 76 Geminorumot fogja elfedni égi kísérőnk. Ekkor fog belépni a csillag a Hold mögé, annak déli részénél, szűk egy órával később, 19:26-kor pedig előbújik a Hold nyugati pereme mögül, és ismét megfigyelhető lesz. Az Ikrek csillagképben található óriáscsillag narancsos-vöröses színben pompázik az égen, hőmérséklete pedig 4000-5000 °C körüli, vagyis hűvösebb a Napnál. Fényessége 5,4 magnitúdó, így szabad szemel is megfigyelhető a tiszta égbolton. Ám ezen az estén a telihold fénye nehezíti majd a láthatóságát, ezért érdemes legalább egy binokulárral készülni a fedés észleléséhez, hogy minél szebb látványban legyen részünk.
Amikor a Hold a legmagasabban jár az égbolton, akkor azt mondjuk, hogy delel. A január 24-i estén 23:21-kor a horizont felett 68°-kal fog delelni égi kísérőnk. Ekkor az Ikrek csillagkép legfényesebb csillagától, a Polluxtól 2,5°-ra lesz majd megfigyelhető. Az ikerpár egyik tagjának fejét jelző Pollux fényessége 1,29 magnitúdós, a Földtől kb. 33,8 fényévre található. A narancsos-sárgás óriáscsillag érdekessége, hogy 2006-ban felfedeztek egy körülötte keringő exobolygót, ami a Thestias nevet kapta.
Ez az este tele lesz izgalmas jelenségekkel, mindenképpen érdemes a telihold által megvilágított téli tájat és az égboltot is szemügyre venni, megcsodálni.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló