Európa-szerte elterjedt szokások kapcsolódnak hozzá, és Magyarországon is gazdag néphagyomány övezi. A nyári napforduló azonban június 21-én, szombaton, pontosan hajnali 4:42-kor van. Teljesen jogosan merül fel a kérdés, hogy ha a nyári napforduló idején a leghosszabb a nappal, akkor hogyan tudjuk ezt egyetlen időpontra besűríteni.
Aki látott már földgömböt, annak biztosan feltűnt, hogy némelyik kiadásnál nem észak–déli irányban helyezik el az alapzatán, hanem ferdén. Ennek természetesen nem esztétikai, hanem csillagászati oka van: a Föld forgástengelye valóban ilyen ferdén áll, mégpedig a Föld Nap körüli keringési síkjához, az ún. ekliptikához képest. A bolygóknak azt a tulajdonságát, hogy az ekliptika síkjával a forgástengelyük szöget zár be, tengelyhajlásnak nevezzük. Ezt azonban nem az ekliptika síkjához képest számítjuk, hanem egy erre merőleges egyeneshez képest.
A Föld tengelyferdesége jelenleg 23,5˚. Ez felelős azért, hogy létezik Baktérítő, Ráktérítő, Északi és Déli sarkkörök. Kiemelkedő jelentősége van az éghajlati övek kialakulásában, a nappalok és az éjszakák hosszának is ez az egyik alapvető meghatározó tényezője.
Nyári napforduló idején a Föld forgástengelye a Nap felé fordul. Ilyenkor az Északi sarkkörön túl fehér éjszakákat tapasztalunk, vagyis a Nap égi útja során nem bukik le a horizont alá. A Déli sarkkörön túl, mondjuk az Antarktiszon pedig azt tapasztalhatják az ott élő pingvinek, hogy a Nap nem kel fel egyáltalán.
A mi szélességi körünkön ezen a napon a leghosszabbak a nappalok. A déli féltekén ugyanakkor éppen ilyenkor a leghosszabbak az éjszakák.
A nyári napforduló és a hagyomány kapcsolata
A nyári napforduló, amikor a Nap a legmagasabban jár, már az ősidők óta fontos esemény volt. A kereszténység ezt az ünnepet összekapcsolta Keresztelő Szent János születésének ünnepével, akit magyarul Szent Ivánnak is neveznek – innen ered az éjszaka neve is.
Szent Iván éjéhez számos népszokás kapcsolódik, amelyek középpontjában a tűz áll. A szentiváni tűzgyújtás célja a gonosz szellemek távoltartása, a termékenység elősegítése és a közösségi összetartozás megélése volt.
Bár a néphagyományok egy része mára elhalványult, sok helyen még mindig megrendezik a Szent Iván-éji programokat. Ezeken máglyagyújtás, tánc, zene, kézműves foglalkozások és különféle kulturális programok várják a látogatókat – a régi és új hagyományok találkoznak egymással.
Szent Iván éje nem csupán egy nyári ünnep, hanem az év egyik legmisztikusabb és legszínesebb éjszakája. Egy pillanat, amikor a természet ereje, a fény diadala és az emberi képzelet összefonódik, hogy életre keltsen egy különleges hagyományt.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló