A Föld a Nap körül ellipszis alakú pályán kering, átlagosan 30 km/s sebességgel, egy év alatt megkerülve a Napot. Ezt mi a Földről úgy látjuk, hogy a Nap az év során végighalad az ekliptikán. A csillagászatban négy nevezetes pontot különböztetünk meg ezen, amelyek a csillagászati évszakok kezdetét jelölik. Ezek az események az év folyamán a Föld pályájának és tengelyének dőlése miatt jönnek létre, és alapvetően befolyásolják a nappali és éjszakai órák hosszát. Ez a négy pont a téli napforduló (legrövidebb nappal, leghosszabb éjszaka az északi féltekén), a nyári napforduló (leghosszabb nappal, legrövidebb éjszaka az északi féltekén), és az őszi és a tavaszi nap-éj egyenlőség (a nappal és az éjszaka hossza megegyezik).
Az éjszakák mostanában még sokkal hosszabbak, mint a nappalok, korán sötétedik, későn világosodik… Viszont nem sokáig nő tovább a sötét órák száma. A téli napfordulón – mint ahogy arra a név is utal – megfordul a helyzet, és elkezd nőni a nappalok hossza, egyre több világosságban lesz részünk. A forduló előtt a Nap deklinációja egyre negatívabb, vagyis távolodik az égi egyenlítőtől, egészen addig, amíg el nem éri a -23,5°-os minimumát. Ekkor a legnagyobb a Nap és a Föld középpontját összekötő egyenes és az Egyenlítő síkja által bezárt szög, vagyis a téli napforduló idején a Nap az ekliptika legmélyebb pontján helyezkedik el az égi egyenlítő alatt. Innen kezdve a Nap deklinációja növekedni kezd, és a nappalok fokozatosan hosszabbodnak az északi féltekén. Idén a téli napforduló, a leghosszabb sötétség éjszakája december 21-re esik majd.
Ezen a napon a napfény a -23,5° földrajzi szélességre érkezik merőlegesen, ezt a szélességi kört Baktérítőnek nevezzük. A téli napforduló nemcsak a nappalok hosszának növekedését jelzi, hanem azt is, hogy a Nap a legmélyebb pontján van az égbolton az északi féltekén. Egy kis érdekesség: ezen a napon az északi sarkkörön túl nem kel fel a Nap, míg a déli sarkkörön túl nem nyugszik le. Ez az az időpont, amikor a Földön az északi féltekén elérjük a leghosszabb éjszakát, míg a déli féltekén ekkor kezdődik a nyár, és a nappalok a leghosszabbak. A téli napforduló után a Nap fokozatosan emelkedni kezd az égbolton az északi féltekén, és a nappalok hosszabbodásával a tavasz közeledik. Az év ezen időszakában az ókorban az emberek hagyományosan a fény visszatérését ünneplik, amely a hosszú téli sötétség után a remény és az új élet szimbóluma. A rómaiak a Saturnalia ünnepét rendezték, amelyet vidám karneválokkal ünnepeltek Saturnus isten tiszteletére. És ezen a napon még a rabszolgák is szabadnapot kaptak, azt tehettek, amit szerettek volna. Más szokások szerint teli gyümölcskosarakat helyeztek az asztalokra, a bő termés érdekében. A görögök ekkor Dionüszoszt, a bor és a mámor istenét ünnepelték, természetesen az istenhez illő körülmények között.
Azonban a téli napforduló időpontja és helyzete hosszabb időtávokon keresztül változik a Föld forgástengelyének precessziója miatt. Ez egy lassú, körülbelül 26 000 éves ciklus, amelynek során a Föld tengelye egy kúp palástja mentén mozog. Emiatt a napfordulók és nap-éj egyenlőségek időpontja fokozatosan eltolódik.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló