Még a sötétség beállta előtt a majdnem telihold elfedi a fényes és méltán híres Fiastyúk (M45) nyílthalmaz két fényes csillagát. Az együttállás szabad szemmel is mindenképpen figyelemre méltó, de a fedéseket binokulárral érdemes megfigyelni.
A megfigyelés elején mindenképp tiszta, akadálytalan horizontú megfigyelőhelyre lesz szükségünk, mivel az események még a látóhatárhoz közel zajlanak. A keresésre nem kell sok időt szánnunk: elég, ha megkeressük a telihold erős fényét – a holdkelte önmagában is látványos élmény! Ha megtaláltuk a Holdat, binokulárra vagy kisebb távcsőre lesz szükségünk.
Az első esemény 17:10-kor várható, amikor a Fiastyúk Atlas nevű csillaga kilép a Hold mögül, annak a jobb felső, sötét oldalán. Ez még szürkületben történik, amikor a két objektum mindössze 5 fok magasan lesz a horizont felett. Szinte rögtön ezután, 17:12-kor, az Atlasnál halványabb, de szintén fényes Pleione csillag is előbukkan égi kísérőnk mögül.
Mindkét fedés esetében érdemes akár nagyobb távcsöveket is használni, így sokkal jobban láthatjuk a csillagok kilépését. Ugyanakkor nagy nagyítás mellett az együttállás látványa kevésbé érvényesül. A Hold ezután lassan, de folyamatosan távolodik a nyílthalmaztól, ám egész éjjel szép látványt nyújt a két objektum közelsége. A fotósok számára ez remek alkalom lehet egy különleges, bár a nagy fényességkülönbség miatt technikailag nehezebben elkészíthető felvételhez.
Mennyire ritka jelenségről van szó? A Hold pályája a Föld Nap körüli pályasíkjával szöget zár be, így a Hold a keringése során nem mindig esik egybe a Fiastyúk égi pozíciójával. Amikor az égi kísérőnk eltakarja a nyílthalmazt minden alkalommal csak a Föld bizonyos pontjairól látható. Továbbá, mivel a Hold keringési ideje közel 28 nap, ideális esetben is legalább ennyit kell várnunk a következő hasonló jelenségre.
De ha már együttállnak, nézzük meg az együttállás részvevőinek érdekességeit is:
Fiastyúk (Messier 45): A Fiastyúk a hozzánk harmadik legközelebbi, ezért jelentős szögméretű nyílt csillaghalmaz. Az őszi égen szabad szemmel is könnyen felismerhető, sőt még fényszennyezett városokból is megpillantható a hét legfényesebb csillaga — innen ered a régi „Hét Nővér” elnevezés is. A halmaz több tucat könnyen megfigyelhető csillagból áll, amelyeket binokulárral vagy kis nagyítású, rövid fókuszú távcsővel érdemes egyben megfigyelni. Csillagai fiatal, forró égitestek, amelyek fényét a körülöttük lévő reflexiós köd veri vissza — ez a távcsőben is halványan látható a fényes csillagok között. A hosszú expozíciós felvételeken a köd kékes színben tündököl, ami a fiatal csillagok magas felszíni hőmérsékletének köszönhető.
Hold: Égi kísérőnket nem kell különösebben bemutatni. Ezen az estén 98%-os fázisban láthatjuk, ezért aki nagyobb távcsövet használ, mindenképpen alkalmazzon fénycsökkentő szűrőt. A Hold felszínén bármilyen nagyítással számos kráter figyelhető meg, bár nem olyan kontrasztosan, mint a terminátor mentén — ott, ahol a fény és árnyék határa húzódik.
Összességében tehát két önmagában is látványos égi objektumot figyelhetünk meg ezen az estén, ám a kora esti órák különlegessége éppen az egymáshoz való közelségükben rejlik. A legizgalmasabb pillanatot pedig az Atlas és a Pleione csillagok Hold mögüli előbukkanása jelenti majd. A Hold pályájának sajátosságai miatt nem mindennapi látványról van szó, így, ha tehetjük, mindenképpen érdemes megfigyelni vagy megörökíteni ezt a különleges égi eseményt.
Szerző: Balázs Gábor, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet
