Az Ikrek csillagképben hónapok óta látszik a fényes Jupiter, ekkor azonban a holdsarló is csatlakozik hozzá, és a csillagkép két legfényesebb csillagával így egy szép égi paralelogrammát rajzolnak a keleti égboltra. A látvány szabad szemmel a legszebb, de egy kisebb távcső sem hátrány. Akinek pedig nagyobb műszere van, az egy ötödik objektumot is megpillanthat!
Az Ikrek két fényes csillaga, a Castor és a Pollux késő őszi, téli estéken mindig feltűnő párost alkot. Most melléjük társul a Jupiter, valamint a csökkenő fázisú holdsarló. A Hold és a Jupiter hajnali 5 órakor lesznek legközelebb egymáshoz, már a szürkületben, nagyjából 6 fokra, ami kinyújtott kézzel mérve három ujjnyi az égen. Mivel égi kísérőnk napról napra sokat mozdul el az égbolton, ezen a hajnalon nyílik egyetlen lehetőségünk az együttállás teljes szépségét látni.
Azoknak, akik inkább későn fekszenek, van jó hírünk: az égitestek hajnali 1 órától már éppen megfigyelhetők. Igaz, a Hold ekkor még kissé távolabb van a többiektől, de a látványból ez mit sem von le. A legjobb pillanat azonban hajnali 5 órakor következik be, amikor a Hold közelebb kerül a Jupiter–Castor–Pollux hármashoz, és a hajnal színei még különlegesebbé teszik a látványt. Asztrofotósoknak is kitűnő alkalom kínálkozik, főleg, ha valamilyen tájelemmel együtt szeretnék megörökíteni az együttállást.
Binokulárral ezen a hajnalon nem látunk sokkal többet – mivel az együttállás résztvevői nem lesznek igazán közel egymáshoz –, de aki nagyobb távcsővel figyeli az eget, annak különösen érdemes rápillantania a Jupiterre. Egyrészt megcsodálhatjuk a bolygó felszíni sávjait és holdjait, másrészt különlegesség, hogy ekkor alig több mint 1 fokra lesz az Eszkimó-ködtől. Így 40–50-szeres nagyítással a látómező szélén egy kicsi, halvány, szürke pacaként már fel is fedezhetjük a ködöt.
Nézzük sorban, mit érdemes tudni az égitestekről?
A 31%-os fázisú Holdat érdemes szabad szemmel és binokulárban megfigyelni és keresni a sötét részén a hamuszürke fényt. Távcsővel a terminátor mentén, a fény-árnyék határán látszanak a legszebb kráterek: a Copernicus és a Bullialdus, továbbá kicsit távolabb a terminátortól a Gassendi, az Aristarchus, valamint a Szivárvány-öböl (Sinus Iridum).
A Jupiter fényessége alapján is könnyen megkülönböztethető az Ikrek csillagaitól. Távcsővel kis nagyításon négy Galilei-holdja hívja fel magára a figyelmet, ekkor 2-2 hold látszik a Jupiter mindkét oldalán. Nagyobb nagyításnál a sávos felhőrendszer is látható, kedvező körülmények között pedig apróbb részleteket is felfedezhetünk bennük. A Nagy Vörös Folt viszont ezekben az órákban nem lesz látható a bolygó gyors forgása miatt.
A Pollux az Ikrek legfényesebb csillaga, 1,1 magnitúdós fényességgel. Felszíni hőmérséklete kevesebb mint 5000 kelvin, ezért vöröses árnyalatú. 34 fényévnyire található tőlünk, és ez a hozzánk legközelebbi vörös óriás.
A Castor az Ikrek második legfényesebb csillaga, valójában pedig három kettőscsillagból álló rendszer. Ezek közül három a távcsőben is látható, a másik három csak színképelemzéssel mutatható ki. Fő tagja fehéres-kékes színű, több mint 10 ezer kelvines felszíni hőmérsékletű, 1,6 magnitúdós fényességű csillag.
Az Eszkimó-köd (NGC 2392) egy planetáris köd: egy közepes tömegű csillag vörös óriásként ledobott külső burka. Nevét onnan kapta, hogy távcsőben nézve alakja az eszkimók csuklyájára emlékeztet. Már 10–15 centiméteres távcsőben is észrevehető, szerkezete pedig nagyjából 200-szoros nagyításnál kezd kibontakozni.
Összességében mindenképpen érdemes kicsit korábban kelni vagy tovább fennmaradni, hiszen nem mindennapi együttállást figyelhetünk meg. Szeptember 16-a után a Hold már eltávolodik az Ikrektől, de a Jupiter még hónapokig ezen a csillagképen belül mozog, így érdemes máskor is felkeresni a keleti égbolton a fényes bolygót, valamint a hozzá közel látszó Castort és Polluxot.
Szerző: Balázs Gábor, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet