Ez a név különösen találó, hiszen a bolygó jellegzetes, élénk kék színéről ismert. A kék árnyalatot azonban nem víz jelenléte okozza, hanem a bolygó légkörében található metángáz. A metán a Napból érkező fényből elsősorban a vörös és a sárga hullámhosszakat nyeli el, míg a kék fényt visszaszórja, ezért tűnik a bolygó a Földről nézve kéknek. A bolygó légköre főként hidrogénből és héliumból áll, a metán csak kis mennyiségben van jelen, de ez a kis mennyiség is elegendő a kék szín dominanciájához. A bolygó látványa így a Naprendszerben egyedülálló: a sötétkék árnyalatokat és a légköri jelenségeket, például a viharokat, erőteljesen kiemeli a metán jelenléte.
A kutatások szerint a Neptunusz színének intenzitása és árnyalata a légköri összetételtől, a felhőzet mennyiségétől és a bolygó hőmérsékleti viszonyaitól is függ.
A Neptunusz felfedezése különleges esemény a csillagászat történetében, hiszen a bolygót nem közvetlen megfigyelés, hanem matematikai számítások alapján jelezték előre és találták meg. Az égi mechanika úttörőjeként ismert tudósok, különösen Urbain Le Verrier, az Uránusz pályájának vizsgálata közben figyeltek fel arra, hogy a bolygó mozgása eltér a Newton-féle gravitációs törvények alapján számított pályától. Ez a rendellenesség arra utalt, hogy egy addig ismeretlen, Uránuszon túli bolygó gravitációja befolyásolja az Uránusz mozgását. Le Verrier számításai alapján meghatározták a bolygó várható helyét az égbolton, és ennek alapján Johann Galle 1846. szeptember 23-án Berlinben, az ottani csillagvizsgálóból észre is vette a Neptunuszt, mindössze egy fokra az előre jelzett pozíciótól. Addigra már egy angliai csillagász, John Couch Adams is elvégezte számításait Le Verriertől függetlenül, de az ő hazájának csillagászai nem tudták az új bolygót megtalálni. Ez a felfedezés a csillagászat történetében az első alkalom volt, amikor egy égitestet matematikai előrejelzés alapján azonosítottak.
Érdekesség, hogy a Neptunusz felfedezése után nem sokkal, mindössze 17 nappal, az első holdját, a Tritont is megtalálták. A Triton különleges a Naprendszerben, mert retrográd pályán kering, azaz ellentétes irányban, mint a bolygó forgása. Ez arra utal, hogy valószínűleg a Neptunusz befogta a Kuiper-öv egyik objektumát, és ez kering holdként a bolygó körül.
A Neptunusz jeges óriásbolygó, amelynek nincsen szilárd felszíne, mivel nagyrészt hidrogénből, héliumból és egyéb illékony anyagokból, például metánból áll. A Naprendszer nyolcadik és egyben legtávolabbi bolygója átlagosan 30 csillagászati egységnyi távolságra kering a Naptól – ez körülbelül 4,49 milliárd kilométernek felel meg. A Napból érkező fény és hőmennyiség ebben a távolságban rendkívül csekély, így a Neptunusz légkörében tapasztalható hőmérsékletek extrém alacsonyak: a légkör tetején körülbelül -200 °C uralkodik. A Neptunusz légkörében hatalmas sötét foltok figyelhetők meg, amelyek hasonlóak a Jupiter Nagy Vörös Foltjához. Ezek a foltok azonban jóval dinamikusabbak: viszonylag gyorsan változnak, idővel eltűnnek, majd újra megjelennek, ami aktív és heves viharokra, valamint erős szelekre utal. A Neptunusz szelei a Naprendszer leggyorsabbjai közé tartoznak, egyes mérések szerint elérhetik az 1500-2000 km/órás sebességet is. A felhők összetétele is különleges: nem vízgőzből, hanem nagyrészt fagyott metánból állnak, mivel az extrém hidegben a víz nem párologhat el. A metán jelenléte magyarázza a bolygó jellegzetes, mélykék színét is, mivel ez az anyag elnyeli a vörös fényt, és visszaveri a kék árnyalatokat. A Neptunusz különlegességét tovább növeli, hogy belső hőforrása révén több energiát sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap, ami a dinamikus légköri jelenségek egyik fő mozgatórugója.
Szeptember 24-én hajnalban 05:05-kor a Neptunusz különleges égi pozícióba kerül: oppozícióban lesz a Földről nézve. Ez azt jelenti, hogy a bolygó pontosan a Nap ellentétes oldalán látszik az égbolton, így egész éjszaka megfigyelhető! Ez az év egyik legjobb alkalma arra, hogy a Naprendszer egyik legtávolabbi és legrejtélyesebb bolygóját távcsővel felfedezd.
Bár a Neptunusz fényessége még így is rendkívül gyenge, kisebb amatőrtávcsövekkel már halványkék, 2,7”-es korongként látható a Halak csillagképben, a Szaturnusztól 2,7 fok távolságra. Mivel a Neptunusz korongja a legkisebb látszó átmérőjű az összes bolygó között, a korong felbontásához legalább 200-250x-os nagyítás szükséges. Ezt a kékes színt a légkörében található metán okozza – a Naprendszer egyik leghidegebb, jeges óriása így egy varázslatos, halvány égi gyöngyszemként tűnik fel.
Az oppozíció idején a bolygó a lehető legközelebb kerül hozzánk, fényessége 7,7 magnitúdó, így ez az időszak tökéletes a megfigyelésre. Bár a viharait és légköri foltjait amatőrcsillagászati eszközökkel nem láthatjuk, már a halvány, kékes korong felfedezése is lenyűgöző élményt nyújt – mintha a Naprendszer titokzatos szélén sétálnánk egy jeges világon.
Ne hagyd ki ezt a ritka alkalmat, hogy szemtanúja legyél a Neptunusz különleges megjelenésének! Ráadásul a Neptunusz alatt a gyűrűs Szaturnusz is megfigyelhető, ez a bolygó pedig 3 nappal ezelőtt volt oppozícióban.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló