A Vénusz a keleti égen
A Naptól számolva a második bolygó a Vénusz, sokan Esthajnalcsillagként hivatkoznak rá. Ez a név abból ered, hogy a planéta vagy csak az esti órákban, vagy csak a hajnaltájban látható. Ez részben így is van. A bolygó látszó fényessége -4 magnitúdó körül mozog, így a Nap és a Hold után a harmadik legfényesebb objektum az égen. Ha pontosan tudjuk, hogy fényes nappal hol van az égbolton, akár szabad szemmel is megfigyelhetjük. Naplemente után vagy napkelte előtt azonban sokkal egyszerűbb dolgunk van.
A Vénusz közelebb kering központi csillagunkhoz, mint a Föld, nem tud messze eltávolodni tőle, ezért látjuk általában csak ezekben az időszakokban. Bolygónkról nézve a legnagyobb szögtávolság a Vénusz és a Nap között 46° lehet. Szeptember 19-én hajnalban ez az érték 23° lesz, tehát pontosan napkeltekor a Vénusz ilyen távolságra lesz tőle, így viszonylag alacsonyan keresendő a keleti horizont felett.
Az együttállás
A bolygó észlelése nagyon egyszerű. Nézzünk 5:00 körül keleti irányba! Legelőször a Holdat fogjuk észrevenni, amelynek mindössze 7%-át világítja meg a Nap, így sarló alakban tündököl. Alatta kevesebb mint 4°-kal lesz a sárgásan ragyogó, fényes Vénusz, amelyet nagyon szorosan követ a Regulus. A csillag és a Vénusz közötti távolság 49’ lesz. Ez másfélszer akkora, mint a Hold látszó átmérője, most éppen 31.
A Regulus egy kék színű, fényes csillag, az Oroszlán csillagkép alfája. A Vénusszal és a Holddal együtt gyönyörű kompozíciót alkot, akár egy telefon háttérképéhez is tökéletes fotó lehet. Egy nagyobb teleobjektívvel vagy kis méretű távcsővel nagyszerű képet lehet készíteni a jelenségről.
Észlelési ajánló
Az együttállás napján kora délután a holdsarló eltakarja a Vénuszt. Erről külön részletes blogcikk lesz olvasható. Az észleléshez nem feltétlenül szükséges kézi látcső vagy távcső, azonban melegen ajánlott, mert azzal a látvány igazán lenyűgöző lehet.
Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász