Kezdődik a Merkúr-szezon

Kezdődik a Merkúr-szezon

2023 január 19
| Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász, Korábbi diákolimpikon
Észleljünk! A január 20-tól február elejéig tartó időszak végig alkalmas és kedvező lesz a Merkúr megfigyelésére, hasonló csak sok-sok hónap múlva lesz újra: ne hagyjuk ki, ne halasszuk máskorra!

A Merkúr nehezen megfigyelhető bolygó: napközelsége miatt sohasem távolodik el igazán a Naptól, ezért csak napkelte előtt és napnyugta után lehet megfigyelni rövid ideig, akkor is csak néhány hetes periódusok erejéig, hosszú szünetekkel.

Könnyen kiszámolható a bolygó elméleti maximális látszó távolsága a Naptól (ennek levezetése lelkes olvasóinknak házi feladat, a megoldásokat küldjék el az  címre január végéig!), hozzávetőlegesen 24 fok. Azaz kvalitatíve: nem sok…

A horizontközeli tartózkodással a rövid megfigyelhetőségen, a látóhatárt eltakaró tereptárgyakon kívül további problémát jelent a levegő átlátszóságát rontó talaj menti por és a felszálló légáramlatok, amik különböző törésmutatójú buborékokat hoznak létre köztünk és a megfigyelt objektum között, remegő pacává degradálva a látványt.

Biztató felvezetés, igaz?

Lelkes amatőrcsillagászokként azonban az Erő velünk van, így mindig van Új Remény.

Az égboltot kémlelő család. A kép egy robot (DALL-E2) segítségével készült.
Az égboltot kémlelő család. A kép egy robot (DALL-E2) segítségével készült.

Az őrület hegyei

Január 20-án kora reggel kezdődik a buli, rögtön egy extrém odafigyelést igénylő, bár még éppen teljesíthető kihívással. Reggel 7 órakor a 3,9%-os, hajszálvékony holdsarló csupán két (!) fokkal tartózkodik majd a horizont fölött a délkeleti égen, miközben a Merkúr tőle 7 fokra lesz, 8,5 fokkal a horizont felett. A Merkúr megvilágítottsága 37%, fényessége 0,29 magnitúdós.

Felmerül a kérdés: milyen alakzatokat láthatunk a bolygón?

A Merkúrt először az amerikai Mariner–10 űrszonda látogatta meg 1975-ben, azóta tudjuk, hogy felszíne a Hold Földről nem látható oldalához hasonlít: apró kráterekkel tarkított, kopár vidék. A Naphoz való közelsége miatt (átlagos távolsága a Föld Naptól mért átlagos távolságának mindössze 40%-a) fellépő gravitációs hatásoktól forgása rendkívül lelassult, egy merkúri nap 59 földi napig tart (míg egy merkúri év 88 földi napig). Ez a lassú forgás azonban kapóra jön nekünk, hiszen egy-egy alakzatot kényelmesen megfigyelhetünk.

Ugyanis igen: minden említett nehézség ellenére a körülmények néha a türelmes és kitartó amatőrcsillagász kedvére tesznek; a légkör tajtékzó áramlásai lecsillapodnak, a por leülepszik, és pár másodperces szent időablakok erejéig láthatóvá válnak sötétebb és világosabb régiók, extrém jó körülmények között (és leginkább fényképezőgép és infravörös szűrő használatával) kráterek, hegyek is. Egy ilyen képet készített 2019. augusztus 11-én Csabai István a jászsági Zagyvarékasról.

Csabai mesterműve a Bartók-kráterről, a kép forrása az MCSE észlelésfeltöltője.
Csabai mesterműve a Bartók-kráterről, a kép forrása az MCSE észlelésfeltöltője.

Megosztott felek

Gyorsan telnek az események, január 24-én ugyanis a bolygó dichotómiába, azaz félig megvilágított állapotba kerül (a félmerkúr szó is megteszi, de célunk a népművelés, igaz?). A dichotómiáról és annak magyarázatáról több cikkben is írtunk már.

Felmerül a kérdés, hogy miért fontos ez?

Egyrészt érdekes: az emberi agy már csak úgy működik, hogy valaminek a felét, ½ részét érdekesebbnek gondolja, mint mondjuk az 1/3-át, 1/5-ét stb., ezért szeretünk külön megemlékezni róla. Másrészt általános szabály, hogy az árnyékok segítik a kontrasztok kiemelését: ezért nem észlelnek a tapasztalt amatőrcsillagászok Holdat teliholdkor, mert árnyékok nélkül agyunk képtelen értelmezni a domborzati viszonyokat, s a látvány nem túl érdekes, kifejezetten kiábrándító. Ahogyan a Holdat is érdemes csekély fázisok idején észlelni, úgy a Merkúrt is jobb ilyenkor.

A bolygó 7 órakor 9 fok magasan jár majd a horizont felett, 0,1 magnitúdós megvilágítottsággal.

Csernobili Merkúr

Január 30-án következik aztán az elongáció, azaz a bolygó Naptól mért legnagyobb látszó égi távolsága, a Merkúr esetében most ez 24 fok körül alakul (az elméleti maximum, ám a gyakorlatban az érték 18–27 fok között változik – a házi feladatot megoldóknak erre a rejtélyre nem kell rájönniük). Reggel hét órakor 8,75 fok magasra emelkedik a horizont fölött, az HBO Csernobil című 2019-es, méltán közöségsikerré vált sorozat szavaival élve a helyzet nem jó, de nem is tragikus.

A természeti körülményeken (felhő, por, légáramlatok) nem változtathatunk, de néhány szabadsági fokunk azért van a rendszeren belül. Ha tehetjük, magas helyről próbáljunk meg észlelni, használjunk szűrőket (a Merkúr esetében a kontrasztnövelésre a világosvörös, a vörös és a mélyvörös szűrők közül érdemes válogatni).

Ha segítünk magunkon, az égbolt is megsegít!

Észleljünk más napokon is

Igen, észleljünk! A január 20-tól február elejéig tartó időszak végig alkalmas és kedvező lesz a Merkúr megfigyelésére, hasonló csak sok-sok hónap múlva lesz újra: ne hagyjuk ki, ne halasszuk máskorra! Higgyék el, e cikk szerzője tapasztalatból állítja ezt.

Derült eget!

Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló