Az érdekes kettőst a saját farkát kergető kígyóhoz hasonló formában veszi körül az infravörös tartományon megfigyelhető csillagkörüli por. Ezen jellegzetessége miatt az objektumot a kutatók a pusztítás egyiptomi kígyóistenéről Apep névre keresztelték.
A legnagyobb tömegű csillagok haláltusája
A legnagyobb tömegű csillagok, mielőtt magösszeomlásos szupernóvaként vetnek véget életüknek, heves csillagszél formájában lefújják külső hidrogénburkukat. Az ilyen típusú objektumokat a szaknyelvben Wolf-Rayet (WR) csillagoknak nevezik. Ezek a hatalmas tömegű csillagok csillagászati léptékkel nézve csak szempillantásnyi ideig (körülbelül ezer évig) léteznek WR állapotban a robbanásuk előtt, és jellemző rájuk, hogy általában nem magányosan, hanem kettős, vagy többes rendszerekben léteznek.
Amikor egy WR típusú csillag nagy sebességű csillagszele összeütközik a társcsillagából gyengébben kiáramló széllel, sűrű, hideg környezet jön létre, amelyben a csillagszélben fellelhető, szénben gazdag anyag képes porrá kondenzálódni. Az Univerzum első szénmolekulái, amelyek elengedhetetlenek az emberi test létrejöttéhez is, valószínűleg ilyen módon keletkezhettek.
A nagy tömegű WR csillagok szele általában szinte egyenes vonalban lökődik ki az objektum felszínéről, amely a csillag forgásának hatására spirális alakzatba csavarodik fel. Ennek megfelelően az Apep infravörös képeit elkészítő kutatócsoport tagjai egy szabályos spirálalakzat megjelenésére számítottak a felvételeken. Ezzel ellentétben valami egészen mást láttak!
Egyenlő felek küzdelme
A James Webb-űrtávcső által készített képeken a forró anyag kékkel, a hidegebb anyag pedig zölddel, illetve vörössel jelenik meg. A felvételek alapján pedig látszik, hogy az Apep valójában nem egy nagy tömegű WR csillag és egy kisebb tömegű társcsillag kölcsönhatásának következménye, hanem két, hasonló tömegű WR objektum közel azonos sebességű csillagszele hozta létre. A két csillagot körülölelő porburok pedig ennek megfelelően nem szabályos spirálalakzatban, hanem kúp alakban szétterjedve veszi körül az együttest.
2018-ban, amikor a kutatócsoport először vizsgálta az Apep környezetét, úgy látták, mintha a rendszer nem csak két, hanem három csillagból állna, amely harmadik objektum jóval lassabb csillagszelet produkál, mint a képeken látható két WR csillag. A korábbi felvételek alapján azonban nehéz volt megállapítani, hogy a harmadik csillag valóban a rendszer része, avagy inkább egy háttérobjektum, amelyre éppen megfelelő szögben látunk rá.
A James Webb-űrtávcsővel készített új képek birtokában sikerült választ adni erre a kérdésre is: a felvételeken az egyik porhéjban látszik egy "harapásnyom", amely bizonyítja, hogy a harmadik csillag valóban a rendszer része a WR ikrek mellett.
Az Apep-hez hasonló objektumok vizsgálatával mélyebben megismerhetjük a csillagok halálának folyamatát, illetve a szénmolekulák keletkezését, és egyben tanúi lehetünk annak, amint a természet látszólag egyszerű geometriai folyamatok során különleges szépséget hoz létre.
A cikk forrása: https://phys.org/news/2025-07-swirling-nebula-dying-stars-revealed.html
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet