Hármas együttállásban a Jupiter, a Szaturnusz és a Merkúr
Az elmúlt hónap leglátványosabb égi jelensége a Jupiter-Szaturnusz együttállása volt. A két legkülső, szabad szemmel még látható bolygó december 21-én helyezkedett el a legközelebb egymáshoz, ekkor mindössze hat szögpercre voltak egymástól.
Akiknek nincs jó szeme, azok nem is tudták szétválasztani a két bolygó fényét. Két és fél héttel a szoros együttállás után ilyesmitől már nem kell félnünk, mert mostanra (január 8.) már közel három fok távolságra jutott egymástól a Naprendszer két óriása.
Így még mindig látványos párost alkotnak, hiszen ez a távolság is csak éppen nagyobb, mint a kinyújtott kezünk hüvelykujja (a szoros együttállásról szóló részletes írásunk itt olvasható.)
Miért is írunk erről, ha a legnagyobb közelségen már túl vagyunk?
Két dolog miatt is érdemes a bolygókat megfigyelni a napokban. Egyrészről a láthatóságuk rohamosan romlik, hamarosan eltűnnek esti egünkről. Először a Szaturnusz, majd a Jupiter éri el heliákus nyugvásának időpontját. Ez azon a napon következik be, amikor szabad szemmel nézve utoljára lehet meglátni az esti szürkületben, a napfénytől még derengő égen, a horizont közelében.
Így érdemes megragadni az utolsó lehetőséget a még mindig szoros páros eltűnése előtt. Mire március közepén újra felbukkannak a hajnali égen, már 7 fok távolságra lesznek egymástól: a randevúnak újabb 20 évre vége szakad.
Ráadásul a napokban Naprendszerünk legbelső bolygója, a Merkúr is csatlakozik hozzájuk, gyönyörű hármas együttállást formálva az esti égen!
Már a két bolygó Nagy Együttállása is a Naphoz viszonylag közel zajlott le. December 21-én, a minimális távolság napján 30 fokra volt a páros a Naptól, azóta pedig rohamosan csökken az elongáció: Csillagunktól mostanra mindössze 15 fokra vannak.
A folyamatos közeledés egyre nehezebbé teszi megpillantásukat. A kis szögtávolság miatt a Jupiter és a Szaturnusz megfigyelésére a naplemente után nem sokkal van lehetőség. A Nap 16:15 körül nyugszik le a teljesen sík, tereptárgyaktól mentes látóhatáron.
A napnyugta időpontjában még egyik bolygó sem látszik, mert az ég háttérfényessége elnyomja fényüket. Ahogy sötétedik, először a Jupitert, majd a 16:45 után a Merkúrt és a Szaturnuszt pillanthatjuk meg halványan derengeni a látóhatár közelében.
A trió egy szűk órával naplemente után már le is nyugszik, így résen kell lennünk, ha gyönyörködni szeretnénk a bolygópáros heliákus nyugvásában!
Az égi hírvivő Merkúr apró planétája harmadikként csatlakozik a két óriásbolygóhoz. A Merkúr január 9-én lesz legközelebb a Szaturnuszhoz, majd két nappal később, 11-én a Jupiterhez.
Természetesen nem kell szó szerint venni az őket elválasztó kicsi távolságot, csupán az égen fognak egy irányban látszódni.
A világűrben való távolságuk most sem tér majd el a szokásostól. Könnyen elképzelhetjük a helyzetet, mintha egy erdőben állnánk. Két fát könnyen láthatunk ugyanabban az irányban, ez még sem jelenti azt, hogy egymás mellett állnának.
Lehetnek egymástól hatalmas távolságra, csak közös irány miatt látjuk őket ugyanarra.
A bolygók esetén is erről van szó.
A Merkúr továbbra is a Naprendszer legbelső bolygója marad, megnyugodhatunk, hogy egyáltalán nem kalandozott el a külsőbb vidékek felé!
A bolygóhármas az elkövetkező napokban egy másfél fokos sugarú körben fog elhelyezkedni, ami igazi ritkaság.
A Naptól távolodó Merkúr január 9-én 1,8°-ra közelíti meg a Szaturnuszt, egy Jupiter-Szaturnusz-Merkúr derékszögű háromszöget formálva. Január 10-én a Merkúr a két óriásbolygó közé kotnyeleskedik, szabályos egyenlő-szárú háromszöget zárva be az égen.
Végül január 11-én, 1,4°-os közelségében a Jupiter pártjára áll, a kettővel előző nappal ellentétes módon Merkúr-Jupiter-Szaturnusz derékszögű háromszöget zárva be. Így napokon át egymás mellett láthatjuk majd a két legkülső (még látható) és a legbelső bolygót.
De mit kell tennünk, hogy tényleg megpillanthassuk őket?
Mindenképpen szükségünk lesz arra, hogy nyugatra semmi se gátolja a kilátást. A bolygótrió igen közel van már a Naphoz, így napnyugtakor is mindössze 10 fok magasan lesznek.
Mire láthatóvá válnak, már 5 fok környékére süllyednek a látóhatár közelébe. Ügyeljünk, hogy se fa, se épület ne takarja el a kilátást. Érdemes lehet előre kinézni egy megfelelő helyet, ahonnan ez teljesül. Lehet ez egy nagy rét, egy hegyoldal nyugati kilátással, vagy akár egy épület teteje.
Ha megtaláltuk a kedvező észlelőhelyet és megvártuk a naplementét, akkor kezdődhet is a vadászat!
Ne számítsunk a Nap eltűnte után közvetlen a bolygók megjelenésére, várnunk kell, míg egy kicsit jobban besötétedik. A legkönnyebb a Jupiter megpillantása lesz a Nap lenyugvásának irányában, NyDNy-on, hiszen a bolygó -1,8 magnitúdós fényessége messze felülmúlja a legfényesebb csillagét is.
A Szaturnusz észrevétele jóval nagyobb kihívás a maga 0,6 magnitúdójával (a skála fordított, a nagyobb szám halványabb égitestet jelent). Az elkövetkező pár napban a Merkúr megpillantásával viszont egyre könnyebb dolgunk lesz. Fényessége nem nagyon változik, -0,9 magnitúdós égitestként a csillagoknál is fényesebb.
Felső együttállása után a még majdnem telimerkúr fázisú bolygó viszont egyre távolodik a Naptól. Míg kilencedikén a három bolygó közül ő lesz a legalacsonyabban, addig 11-én már majdnem a Jupiterrel lesz egy magasságban.
Milyen látványra számíthatunk?
A Jupiter szabad szemmel is könnyű célpont, viszonylag fényes fehéres-narancssárga csillagként tündökölve. A Merkúr a közelében érezhetően halványabb, kissé fakóbb, fehéres-rószaszínes színnel.
A Szaturnusz, a másik két bolygónál jóval halványabb, sötét narancssárga csillagként küzd majd a horizont közelében. Megpillantása valószínűleg csak kézi távcsővel lesz majd lehetséges.
De amúgy is mindenképpen ajánljuk a kis nagyítású, kézbe tartott binokulár használatát, melynek nagy látómezejébe a három égitest pompásan belefér, és igazán szép látványt nyújt majd!
Használjuk ki az utolsó alkalmat a Jupiter-Szaturnusz páros megpillantására, hiszen hamarosan belevesznek a Nap fényébe.
Márciusi hajnali kelésükkor már messze járnak egymástól, elbúcsúzik a két legnagyobb óriásbolygó. Most ráadásul még a Merkúr is közéjük áll egy csodás csoportképre!
Ha derült az ég, nyugati horizontra fel!
Szerző: Soós Benjamin, Tudományos segédmunkatárs / Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
📸 A borítóképen az olaszországi Három Nővért láthatjuk. A Jupiter és a Szaturnusz is gyönyörűen ragyog Giorgia Hofer felvételén. Kép forrása: https://apod.nasa.gov/
Tetszett a cikk? Hasonló izgalmas és látványos égi jelenségekről az alábbi cikkekben olvashatsz: Januári égi jelenségekEgy szokatlan jelenség – izgalmas hétfő!
Ha szeretnél többet megtudni Naprendszerünk bolygóiról csatlakozz a lenti online előadáshoz: Séta a planetáris állatkertben: Naprendszerünkben és más bolygórendszereknél