amelynek maximuma december 21-éről 22-re, szombatról vasárnapra virradóan lesz. Nevét onnan kapta, hogy a radiánsa (a pont, amely felől a meteorok kiindulni látszanak) a Kis Göncöl (Ursa Minor) csillagkép irányában van. A zenitre vonatkoztatott meteorszám általában 10, de esetenként az 50-et is elérheti, extrém kitörésében a 169-et is elérte, mégpedig 1945-ben. A raj tagjainak sebessége, amikor elérik a Föld atmoszféráját, 33 km/s, tehát közepesen gyors meteorokról van szó. A legnagyobb aktivitást 22-én a hajnali órákban várhatjuk (egy előrejelzés szerint december 22-én 00:49-kor, de egy másik meg 22-re 11 órára jelzi a maximális aktivitást), akkor emelkedik fel a radiánsa magasra az égbolton: ekkor akár 25 felvillanást is láthatunk egy óra alatt. Sajnos nem sokkal éjfél előtt kel fel az utolsó negyed körüli fázisú Hold, ami már nem teszi lehetővé a zavartalan észlelést. A Geminidákhoz képest halványabb meteorok tartoznak az Ursidákhoz, érdemes a városi fényektől minél távolabb próbálkozni az észleléssel.
Az Ursidák eredete
Az Ursidák szülőégitestje a 8P/Tuttle üstökös. Pierre Mechain, a híres Charles Messier segédje, 1790. január 9-én észlelte először Párizsból, mégsem az ő nevéhez kötik az üstökös felfedezését. Az üstökös 1790-es megjelenése során csak hozzávetőlegesen lehetett meghatározni a pályáját, így nem derült ki, hogy visszatér-e. 68 évvel később, 1858. január 5-én a Harvard Egyetemen dolgozó Horace Tuttle egy „új” üstököst észlelt. Néhány hónapos megfigyelés után meghatározta a pályáját, amely szerint az üstökös 13,7 évenként visszatér. Tuttle rájött, hogy a Mechain által 1790-ben felfedezettel azonos az általa talált üstökös. Az 1995-ös üstököselnevezési szabályok alapján Mechain nevét azért nem viseli az üstökös, mert az általa meghatározott pálya alapján nem volt biztos, hogy periodikus üstökösről van szó, így a 8P/Tuttle üstökös jelölés a hivatalos.
Az üstökös a Napot egy csillagászati egységre (vagyis a Nap–Föld-távolságra) közelíti meg. Naptávolban pedig a Szaturnusz pályájáig távolodik el. Legutóbb 2021 augusztusában látogatott a belső Naprendszerbe, akkor a Földet 14,2 millió km-re közelítette meg.
A várakozások ellenére nincs összefüggés a meteorraj erősségének ahhoz, hogy az üstökös napközelben van-e, így a meteorok maximális számának előrejelzése is nagyon bizonytalan.
Az Arecibo Obszervatórium 2008-as radar mérései alapján az üstökös magja egy 3-4 km átmérőjű „szoros kettős”, tehát két kisebb égitest összetapadása során keletkezett.
Aki a karácsonyi fények előtt kedvet kapna meteorok felvillanásait is megcsodálni, annak érdemes december 21-én / 22-én éjjel az égboltra nézni.
Nagy Zsófia, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet