Most júniusban a vérbeli kisbolygászok igazán örülhetnek, ugyanis négy fényesebb kisbolygó is oppozícióba, és annak környékén földközelbe kerül. Ráadásul a Juno, az egyik legnagyobb kisbolygó 16-án egy nagyon fényes csillag szoros közelségében suhan el a Halakban. Ez egy kiváló hónap arra, hogy a Naprendszer parányainak nyomába eredhessünk.
A kisbolygók az ősi Naprendszer törmelékéből fennmaradt, nagyobb kőzetdarabok, amik továbbra is a Nap körül keringenek, és többnyire szabálytalan, krumplira emlékeztető alakúak. A legtöbb kisbolygó vagy aszteroida a Mars és a Jupiter pályája közötti tartományban kering a Nap körül. Ismerünk azonban ilyen objektumokat akár a Neptunuszon túl is, bár azok már olyannyira halványak, hogy egy-két kivétellel amatőr távcsővel meg se lehet őket figyelni.
Oppozíciónak (szembenállásnak) azt a helyzetet nevezzük, amikor a kisbolygó a Földről nézve a Nappal átellenes oldalra ér, ekkor szinte pontosan a Nap után 12 órával delel. Ez nem csupán azért teszi a kis égitest megfigyelhetőségét ideálissá, mert az alkony- és hajnalpírtól távol, az éjszaka közepén helyezkednek el magasan a csillagok között. Sokkal fontosabb az, hogy ilyenkor a pályájukon közel helyezkednek el a Földhöz, és így a felszínükről visszavert fény lehető legtöbb része érkezik a szemünkbe. Ha körpályán keringenének a kisbolygók és mi is, akkor az oppozíció pontosan egybeesne a földközelséggel. A valóságban ettől kicsit eltérnek a pályák, és enyhén lapult ellipszisek mentén mozognak az objektumok, így az oppozíció és a földközelség néhány nappal eltérhet, de jellemzően legfeljebb pár hét választja el ezeket egymástól.
Júniusban ezek a kisbolygók kerülnek oppozícióba:
- 4-én: (416) Vaticana, a Skorpióban
- 6-án: (29) Amphitrite, a Skorpióban
- 7-én: (41) Daphne, a Kígyótartóban
- 23-án: (70) Panopaea, a Déli Koronában
- 16-án pedig a (3) Juno 5’-re keletre húz majd el a 2 Psc csillagtól.
A cikkünkben kiemelt kisbolygók mindegyike 9-10 magnitúdós, tehát akár kistávcsővel is megfigyelhetőek. Pontosan kell tudni, hogy hol keressük őket, mert ugyanolyan fénypontoknak látjuk majd ezeket, mint a csillagokat. Azonban napról napra elmozdulnak a csillagokhoz képest – ezt érdemes nyomon követni akár rajzon, akár fényképezőgéppel. Meglepő, hogy milyen gyorsan mozognak! Az oppozíció körüli hetekben bármikor megtalálhatjuk őket keresőtérképek segítségével.
Kisbolygók oppozícióban
A (416) Vaticana egy kisbolygóövbeli aszteroida, amely nagyjából 85 km átmérőjű. Oppozícióba június 4-én 17 órakor kerül, ekkor 10,1 magnitúdós lesz. A Skorpió csillagképben található, az Antarestől kissé délre. Mivel eléggé alacsonyan lesz deleléskor is, érdemes éjfél és hajnali 2 óra között megkeresni, különben elvész a légkör nyugtalanságában.
.png)
Az Amphitrite kisbolygó a VLT távcső felvételén., Forrás: ESO/Vernazza et al.
A (29) Amphitrite kisbolygó a Junóhoz hasonló, ún. S-típusú aszteroida, azaz főleg vas- és magnézium-szilikátok alkotják. Ezen család egyik legnagyobb tagja, 200 km-es átmérővel. Neve a görög tengeristennőnek állít emléket. Oppozícióba 6-án 20 órakor kerül, 9,7 magnitúdósan, szintén a Skorpió csillagképben, kevesebb mint 3 fokkal délkeletre a Vaticanatól.
A Daphne kisbolygó a VLT távcső felvételén., Forrás: ESO/Vernazza et al.
A (41) Daphne egy szenes anyagú, főövbeli kisbolygó, ami egy 210x160 km-es, lapult kovakő alakját őrzi. Nevét Daphnéról, a görög mitológia szökőkutakkal és patakokkal kapcsolatba hozott nimfájáról kapta, akit végül fává változtattak. Az aszteroidának van egy kísérője is: holdja, a 2 km-es kis Peneius 1 nap alatt kerüli meg, nevét pedig a mitológiai Daphne apja után kapta. A kisbolygó oppozícióba június 7-én 18 órakor ér a Kígyótartó csillagképben, 10,1 magnitúdóval.
A (70) Panopea már kicsit később, 23-án 7 órakor kerül csak oppozícióba a Déli Korona csillagképben. Ez egy szénben gazdag, sötét színű aszteroida a főövben, és szintén egy görög nimfáról nevezték el. Megfigyelése fekete-öves kihívás less hazánkból, ugyanis deleléskor is csak 4 fokra emelkedik a horizont fölé az oppozíció idején. 10,8 magnitúdós fényessége mellé legalább 20-25 centis távcső, igen derült ég, és sok szerencse kell.
A Juno a VLT távcső felvételén., Forrás: ESO/Vernazza et al.
A Juno és a 2 Psc
A (3) Juno egy 250 km átmérőjű, szilikátos kisbolygó, azok egyik legnagyobb képviselője. A harmadik kisbolygóként fedezte fel Karl Ludwig Harding 1804-ben.
A június 15–16-ai éjszakán a Juno rendkívül szoros, mindössze 5 ívperces közelségbe kerül a 2 Psc csillaggal a Halak csillagképben. Ez a csillag 5,4 magnitúdós, így vidéki égről akár szabad szemmel is megfigyelhető. Nagyon látványos párost alkot majd távcsőben a Junóval, és segíti is a kisbolygó beazonosítását.
A közelség 15-én hajnalban 14:00 körül lesz a legszorosabb, ekkor csupán 3 ívmásodpercre lesznek egymástól! Ez rendkívül különleges, és nem sok híja van, hogy ténylegesen elhaladjon a csillag előtt. Az ilyen eseményeket, az ún. okkultációkat fel lehet használni a kisbolygó alakjának meghatározására a csillag fényességváltozásából.
A páros csak későn kel, éjfélkor, de 3 órakor már majdnem 30 fokos magasságban várják a kíváncsi távcsöveket, a közelség továbbra is pompás lesz.
Aki szereti a Naprendszer kis égitestjeit, annak ajándék ez a hónap. Távcsövünk és kisbolygóink hálásak lesznek, ha találkoznak, kövessük hát nyomon a szabálytalan kis krumplikat!
Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Kutatói asszisztens
CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet