Az idei július ráadásul sorjázik a látnivalókban: alkonyat után a leköszönő bolygók búcsúznak fantasztikus együttállásokkal, éjfél után pedig már az óriások uralják az eget: a fényes Jupiter, a csodálatos Szaturnusz, a kiválóan megfigyelhető Uránusz, az ínyenceknek pedig a kihívás, a tengerkék planéta, a Neptunusz.
Két együttállás, illetve bolygómegfigyelés között pedig elmerülhetünk a nyári Tejút világában, temérdek köd és csillaghalmaz várja a langyos éjszakákon az eget fürkésző amatőröket, a hó végén pedig a Delta Aquaridák maximumával megkezdődik a nyár végi meteorszezon is.
Lássuk pontosan, mi vár ránk ebben a hónapban!
Július 4-én szép együttállásban a Vénusz, a Mars és a Regulus
A Vénusz fényessége maximumához, egyúttal jelenlegi esti láthatóságának végéhez közeledve még produkál néhány látványos jelenséget. Ezek egyike a július 4-i együttállása a rohamosan halványodó Marssal és az Oroszlán csillagkép alfájával, a Regulusszal.
A három égitest egy vonal mentén sorakozik majd napnyugta után a nyugati horizont felett, ami hálás fotótémának ígérkezik, de szabad szemmel is érdemes gyönyörködnünk a látványosságban.
Július 5-én Hold – 35 Capricorni csillagfedés
A Hold két érdekesebb csillagfedéssel jelentkezik júliusban, ezek egyike július 5-én, az esti órákban figyelhető majd meg, amikor az 5,8 magnitúdós 35 Capricorni csillagot fedi el kísérőnk. Ezúttal a kilépést figyelhetjük meg a 91%-os Hold sötét oldalán, 23 óra 53 perckor.
Fényképezőgéppel készüljünk!
Július 6-án naptávolban a Föld
Régi paradoxon, hogy a(z északi féltekén) a Föld nyáron kerül pályájának a Naptól legtávolabbi pontjába, akkor, amikor mi itt északon éppen gyöngyöző homlokunkat törölgetve próbálunk belenézni távcsövünk okulárjába.
Természetesen a megoldás az, hogy nem a naptávolság határozza meg az évszakok váltakozását és a felszínen érezhető hőmérsékletet, hanem a besugárzás szöge, amely a Föld tengelyének dőléséből adódik – ráadásul a déli féltekén ilyenkor van tél.
Mindenesetre érdekes tény, hogy a januári napközelség és a júliusi naptávol idején mért távolságok különbsége körülbelül 5 millió kilométer, ami a Föld pályájának ellipszis mivoltából adódik.
Július 7-én a Szaturnusz három és fél fokkal a Hold felett
Ezen a hajnalon a gyűrűs bolygó binokulárral befogható látszó távolságra kerül Holdunktól, ami mindenképpen rendkívüli látványt és hálás fotótémát ígér.
A legnagyobb közelség jóval napkelte után, 06:20-kor következik be, ezért próbáljuk a hajnali derengéshez minél közelebb időzíteni a jelenség megfigyelését – a páros már éjfél előtt felkúszik a délkeleti horizont fölé.
Július 8-án a Vénusz legnagyobb fényességével ragyog az esti égen
Az elmúlt hónapokban sokat emlegettük a Vénuszt, az esti égbolt ragyogó gyémántját, amely kiváló láthatósággal és rengeteg együttállással örvendeztetett meg bennünket.
Bár már szinte megszoktuk a nyugati égbolton világító lámpást, lassan búcsúznunk kell tőle, esti parádéja a végéhez közeledik.
De mielőtt végleg átvándorol a nappali égboltra, még -4,7 magnitúdós, fantasztikus fényességet produkálva int búcsút nekünk.
Vessünk hát néhány pillantást rá ezen az estén (is)!
Július 10-én és 12-én Mars – Regulus együttállás
A Mars is lassan láthatósága végéhez közeledik, de az esti, nyugati égbolton produkál még néhány együttállást. Július 10-én és 12-én a Regulus, az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga mellé sorakozik fel, készítsük be a fényképezőgépünket ezekre az estékre!
Július 16-án 40 órás hajnali holdsarló
Ezen a hajnalon újhold előtt még utoljára megfigyelhetjük a már csak 3%-os fázisú kísérőnket.
Az ilyen vékony holdsarló észlelésének nem csak sportértéke van, de lehetővé teszi a (látható) felszíni alakzatok távcsővel történő alapos megfigyelését is, hiszen a Hold fénye ekkor kevésbé zavar bennünket.
Aki próbálta már ilyenkor végigpásztázni a terminátor környékét, annak bizonyára nem szükséges ecsetelni a vékony Hold észlelésének szépségeit, de aki nem próbálta, annak itt a kiváló alkalom!
Július 20-án Merkúr – Vénusz – Mars – holdsarló – Regulus együttállás
Létezik az amatőrcsillagászatban „All in one” akció? Ha igen, akkor bizonyára erre az estére vonatkozik, amikor az alkony összes sztárja összeáll egy közös fotóra a nyugati égbolton!
A díszes kompánia leginkább egy fekvő deltoidhoz fog hasonlítani, ahogy közvetlenül napnyugta után felsorakozik, alul az esti égbolton lassan javuló láthatóságú, -0,3 magnitúdós Merkúr, vele egyvonalban, de körülbelül hét fokkal nyugatra a még mindig -4,3 magnitúdós Vénusz; felette négy fokkal a júliusi együttállások elmaradhatatlan csillaga: a Regulus, felette három fokkal a 8%-os holdsarló, amitől 4 fokkal nyugatra látjuk a szintén a búcsú pillanatait élő, már csak 1,8 magnitúdós Marsot.
Az esemény jelentőségéhez mérten esőnap is van: ha 20-án nem tudjuk a levonuló sztárokat megfigyelni, 21-én este is lesz alkalmunk rá.
Ezt nem szabad kihagyni!
Július 22-én Pluto-oppozíció
A 2006-ban bolygóból törpebolygóvá lefokozott kedvencünk, a Pluto ezen a hajnalon, egészen pontosan 6:00-kor kerül földközelségbe, azaz oppozícióba.
Ekkor „csak” 4,4 milliárd kilométerre lesz a Földtől, szemben az aphéliumkor mérhető 7,4 milliárd kilométeres távolságával, ez persze amatőrcsillagászati szempontból majdnem mindegy, hiszen 15,4 magnitúdós fényét csak igazán komoly műszerekkel tudnánk elcsípni. Mindenesetre vethetünk egy pillantást a Nyilas és a Bak csillagképek határának irányába, hogy igen, ott az a pont, ahol földközelben van ez Neptunuszon túli, furcsa jégvilág.
Július 27-én Hold – HD 139254 csillagfedés
Július második említésre méltó csillagfedésére július 27-én éjjel, 23:01-kor kerül sor.
Ezúttal azonban nem a ki-, hanem a belépést figyelhetjük meg, illetve örökíthetjük meg fényképezőgépünkkel a 70%-os Hold sötét oldalának délkeleti peremén.
Az „áldozat” ezúttal az 5,9 magnitúdós HD 139254 jelű csillag lesz a Skorpió és a Mérleg csillagkép határán.
Július 28-án Hold – Antares együttállás
A nyári esték vörös démona, a maorik által a „csillagok urá”-nak nevezett Antares ezúttal a Holddal alkot szép párost a Skorpió csillagkép szívében.
A jelenség napnyugta után azonnal követhető lesz a déli, délnyugati égbolton egészen éjfél utánig, amikor is a körülbelül másfél fok látszó távolságban levő, kiváló fotótémát nyújtó páros eltűnik a horizont alatt.
Július 28-án a Merkúr szoros együttállásban a Regulusszal
Közvetlenül naplemente után, az alkonypírban, mindössze három és fél fokkal a horizont fölött a -0,3 magnitúdós Merkúr 18 ívpercre közelíti meg a hónap együttállásainak sztárját, az Oroszlán alfáját, azaz a Regulust.
A jelenség megfigyelését nehezíti majd az égbolt fényessége, így az észleléshez minimum binokulár ajánlott.
Kitartást kívánunk a kereséshez, a sikeres megfigyelés bizonyára hatalmas élmény lesz!
Július 29-én a Delta Aquaridák meteorraj maximuma
E sorok írásakor még nem tudjuk, hogy a június 28-i Bootidák meteorraj milyen maximumot produkál – óránként 100 rajmeteort, kevesebbet vagy egyet sem – de szinte pontosan egy hónappal később itt az újabb lehetőség a hullócsillagozásra.
Jön ugyanis a Delta Aquaridák raj, amelynek bár gyakorisági maximuma „csak” 20 meteor óránként, ezt a mennyiséget jóval megbízhatóbban hozza, mint júniusi társa.
A raj feltehetően a 96P Machholz üstökös törmelékanyagából származik, és több mint egy hónapig (július 18. – augusztus 21. között) aktív, meteorjelenségeit ezért gyakran keverik össze az augusztus sztárjával, a Perseidákkal.
A radiáns este fél tíz körül kerül a horizont fölé a déli, délkeleti égbolton, majd hajnali három óra körül delel 27 fokkal a látóhatár fölött.
A meteorokra várva a radiánstól körülbelül hat fokkal északkeletre megfigyelhetjük a Szaturnuszt is!
A bolygók júliusi láthatósága
Merkúr: Ugyan szépen eltávolodik felső együttállása után a Naptól, az ekliptika lapos hajlásszöge (napforduló!) miatt megfigyelésre mégsem lesz igazán kedvező helyzetben.
Július 20-án van legnagyobb esélyünk elkapni a polgári szürkület végén, ezen az estén részese lesz a hónap legjobban várt együttállásának az ekkor 3,5 fok magasan járó, -0,3 magnitúdós bolygó. Kitérése viszont alkalmassá teszi nappali égbolton történő megfigyelését!
Vénusz: Mélyrepülésben közeledik a láthatósága végéhez, a július 20-i nagy együttálláskor 3 fok magasan jár a horizont felett, a hó végén már csak binokulárral pillanthatjuk meg az esti szürkületben. A nappali égen viszont ez a bolygó is kiválóan megfigyelhető lesz, egészen az augusztusi alsó együttállásáig.
Mars: Utolsó hónapja ez az alkonyi égen a hó végén már csak másfél órával a Nap után nyugvó égitestnek. Fényessége 1,8 magnitúdóig, átmérője 3,9 ívmásodpercig csökken.
Jupiter: A király visszatér, írtuk az elmúlt havi ajánlónkban, és valóban visszatért! A hajnali égbolt leglátványosabb égiteste, az éjszaka második felében -2,3 magnitúdós fényességgel ragyog a Kos csillagképben.
Szaturnusz: Közeledik augusztusi oppozíciójához, este fél tizenegy körül kel és egész éjszaka megfigyelhető a Vízöntő csillagképben, 33 fokos magasságban delel a hajnali szürkületben.
0,7 magnitúdós fényessége, 18,4 ívmásodperces átmérője és 7,7 fokos gyűrűhajlása igazán élvezetes célponttá teszi ebben a hónapban.
Uránusz: Éjjel 1:00 órakor kel, és a hajnali szürkületre 20 fokos magasságba ér, így már jól megfigyelhetjük 5,8 magnitúdós fényességű és 3,5" átmérőjű apró korongját.
Neptunusz: 23:00 után kel, 1:00 után kerül 20 fok fölé, és a hajnali szürkületben 35 fokos magasságig emelkedik, 7,9 magnitúdós és 2,3" átmérőjű miniatűr korongját így kiváló körülmények között figyelhetjük meg!
Jó egeket és örömteli bámészkodást kívánunk júliusra is!
Szerző: Kovács Péter, Amatőrcsillagász, tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló
Források
Meteor Csillagászati Évköny 2023
https://stellarium-web.org/
https://mcse.hu
Borítóképek forrása:
1. Delta Aquarida a 2013-as maximum idején.
Kim MyoungSung, FlickR, CC2.0
2. A Tejút részlete a Nyilas és a Skorpió vidékén.
PXFuel, CC2.0