A Hold ontja az együttállásokat a bolygókkal, miközben csillapíthatatlan étvággyal fedi el az útjába kerülő csillagokat.
A hó végén visszatér az égre a Mars, és ha már ott van, mindjárt egy fantasztikus Merkúr-közelséggel debütál – és akkor a hó legjobban várt eseményéről, a Quadrantidák meteorraj érkezéséről még nem is szóltunk.
Lássuk mindezt részletesen!
Január 1-én és 2-án a Vénusz a Skorpió ollói közt
A még mindig -3,9 magnitúdóval fénylő Vénusz ezeken a hajnalokon az égbolt egyik legkedveltebb vidékén, a Skorpió ollóinak hegyén, az Acrab és a Jabbah csillagok között ragyog majd.
Ne feledjük megcsodálni a látványt a szilveszteri buli után, a pirkadat előtti órákban!
Ha esetleg valami okból mégsem tudjuk a partiban megfáradt tekintetünket a délkeleti horizontra fókuszálni, az újév napját követő hajnalon újra megpróbálhatjuk: a Vénusz ekkor még közelebb lesz a Skorpió két mitikus csillagához.
Január 4-én jönnek a Quadrantidák!
Bár december hónap leglátványosabb égi jelenségét, a Geminidák meteorraj érkezését a felhős égbolt miatt csak az ország nyugati felén élő szerencsésebbek csíphették el, január 4-én itt az újabb lehetőség, érkeznek ugyanis a Quadrantidák!
Ez a raj ideális esetben óránként 120 meteort produkál, ezzel ott a helye a jóval ismertebb Perseidák és Geminidák hullócsillag-záporok mellett, azonban a kitörés idősávja, amikor valóban élvezhetjük az égen átszáguldó meteorokat, jóval rövidebb. Idén ráadásul a félhold sem könnyíti meg az észleléseket, ugyanakkor kedvező időjárás esetén lehet esélyünk egy, a Geminidákat is felülmúló, látványos jelenségre.
Fordítsuk hát tekintetünket a raj radiánsa, azaz a Bootes csillagkép irányába, amely az éjszaka első felében az északi, éjfél után a keleti horizont felett lesz egyre magasabban látható.
A kitörés várható időpontja inkább a hajnali órákra várható, érdemes hát korán kelni, és a termosz forró teát a hónunk alá csapva keresni egy kelet felé nyitott, sötét észlelőhelyet.
További információk és a radiáns pozíciója az égen itt.
Január 5-től újra észlelhető a Merkúr
Újra a hajnali égen a legbelső bolygó, a 0,1 magnitúdós fényességű Merkúr!
A 43%-os fázisú, 78 ívmásodperces apró félkorong 5-én hajnali hat óra előtt, a csillagászati szürkületben kel, és követhető addig, amíg fénye bele nem vész a kelő Nap fényözönébe.
A Merkúr 7-én kerül dichotómiába, azaz „félállapotba”, amikor a Földről látható felszínének éppen 50%-át világítja meg a Nap; 12-én pedig eléri legnagyobb keleti kitérését – ezután megfigyelése már nem lesz egyszerű feladat, használjuk ki hát jól ezt a hetet!
Január 8-án Vénusz – Antares – holdsarló háromszög a hajnali égen
A Vénusz folytatja menetelését a Skorpióban, és ha már ott van, 8-án hajnalban együtt áll a csillagkép varázslatos alfájával: a vörös szuperóriás Antaresszel, illetve a 13%-os fázisban levő holdsarlóval.
A háromszög az égbolt egyik legszebb vidékén rajzolódik majd ki, nagyon hálás fotótémának ígérkezik!
Január 12-én 27 órás esti holdsarló
Újra dörzsölhetik a tenyerüket a holdsarló minél korábbi megfigyelését sportként űző amatőrök: 12-én percekkel a polgári szürkület bekövetkezte után bukik a nyugati-délnyugati horizont alá a mindössze 2%-os fázisú Hold.
Ebben a néhány percben, illetve az azt megelőző szürkületben kell megtalálni a szépséges, halovány ívet, amelynek megfigyeléséhez jó eget kívánunk!
Január 14-én Hold – Szaturnusz együttállás
Ezen az estén szép együttállásban lesz majd mindannyiunk kedvenc gyűrűs bolygója, a Szaturnusz és a még mindig csak 14%-os fázisban levő holdsarló.
Az egymástól körülbelül három fokos távolságra található páros szürkületkor még 20 fokos magasságban lesz, útjukat innen egészen a horizontig követhetjük, amely mögött este háromnegyed nyolc körül térnek nyugovóra.
Fényképezőgéppel készüljünk!
Január 15-én Hold – Neptunusz együttállás
Ha már Hold és bolygó együttállás, akkor legyen kövér: január 15-én kísérőnk a Neptunusz mellé sorol be.
A forgatókönyv hasonló az előző estiéhez: szürkületkor még viszonylag magasan, 30 fokon figyelhetjük meg a jelenséget, a Neptunusz körülbelül négy fokkal lesz a Hold felett – ez a távolság viszont fokozatosan csökken, ahogy a páros a horizont felé bukik.
Fél tíz körül már csak bő két fokra lesz egymástól a két égitest, fájdalom, hogy a Hold ekkor tér nyugovóra.
A Neptunusz megfigyelése mindig nagy kihívás, a 24%-os fázisú Hold tőszomszédságában különösen az: legalább közepes távcsővel és nagy türelemmel készüljünk a jelenségre.
Január 18-án félhold – Jupiter együttállás
A Szaturnusz és Neptunusz után következhet a Jupiter: az ezen az estén 57%-os megvilágítottságú kísérőnk bő két fokra közelíti Naprendszerünk még mindig -2,3 magnitúdóval ragyogó királyát.
Ezt a jelenséget is szürkülettől követhetjük a déli, majd a nyugati horizont felett egészen a páros hajnali egy órakor bekövetkező búcsújáig.
A megfigyelést egészítsük ki a Jupiterrel majdnem egy vonalban álló Uránusz és M45 nyílthalmaz, közismertebb nevén a Fiastyúk bevonásával is.
Fantasztikus fotótémának és látványos vizuális élménynek ígérkezik!
Január 19-én maximumban a Gamma Ursae Minoridák
A várhatóan január 15-e és 25-e között aktív Gamma Ursae Minoridák nem tartoznak a legismertebb meteorrajok közé, maximumban is mindössze 3 meteort produkálnak óránként. Ugyanakkor a radiáns a Kis Medve csillagképbe esik, így egész éjszaka esélyünk nyílik egy-egy hullócsillag megfigyelésére, miközben például az esti órákban az északnyugati égbolton vadásszuk a Tejút mélyég-objektumait, vagy a Szélkerék-galaxisra pályázunk a közeli Nagy Medvében.
A raj maximuma az előrejelzések szerint január 19-én következik be. Bővebb információk és a radiáns pozíciója itt érhető el: https://in-the-sky.org/news.php?id=20240119_10_100
Január 20-án Hold – Fiastyúk együttállás és csillagfedés
Ez lesz az az együttállás, amit egész éjszaka követhetünk: a Hold a Fiastyúk csillagcsoportjától körülbelül két fokos távolságban fog végigmasírozni az égen, alkonyattól egészen hajnali négy óráig – az este nyolc előtt bekövetkező deleléskor 66 fokos horizont feletti magasságban!
Az estét színesíti egy csillagfedés is, az 5,6 magnitúdós fényességű 36 Tauri 23:04-kor tűnik majd el kísérőnk sötét oldalán, hogy aztán 00:12-kor lépjen ki a Hold átelleneső, világos peremén.
Január 20-án földközelben a 354 Eleonora
Ezen az éjszakán kerül oppozícióba, azaz gyakorlatilag földközelbe a még ekkor is mindössze 9,6 magnitúdóval pislákoló aszteroida, a 354 Eleonora.
A kisbolygó a ritka, S-típusú aszteroidacsoport tagja, amelyek főként szilíciumos ásványi összetételű, nagy sűrűségű égitestek, ellentétben a jóval gyakoribb, C-típusú szenes kisbolygókkal.
A 354 Eleonora éjfél előtt, 52 fokos horizont feletti magasságban fog delelni, megfigyeléséhez mégis inkább a hajnali órákat ajánljuk, amikor a 78%-os fázisú, vakító Hold már a horizontot közelíti, illetve lenyugszik. Komoly távcsővel, keresőtérképpel, rengeteg türelemmel és forró teával készüljünk!
Január 22-én csillagfedés
Ezen az éjszakán a 4,5 magnitúdós 136 Tauri kerül a már 92%-os fázisával az egész égboltot bevilágító Hold „célkeresztjébe”.
A belépésre 19:47-kor, kísérőnk délkeleti, sötét pereménél kerül majd sor, ezután a csillag a Hold déli régiója takarásában, a Tycho-kráter „mögött” kerül át a délnyugati, világos peremhez, ahol 20:45-kor tűnik fel újra.
Január 24-én a telihold elfedi a 76 Geminorumot
Még mindig nincs vége a csillagfedéseknek: január 24-én a ragyogó telihold az 5,4 magnitúdós 76 Geminorum csillagot kebelezi majd be, a belépés a déli peremnél történik 18:39-kor, a kilépésre pedig 19:26-kor, kísérőnk nyugati pereménél kerül majd sor.
Ezután a Hold egészen káprázatos magasságokba „repül”: 23 óra után delel 68 fokkal a horizont felett, bevilágítva a téli tájat – hálás fotótémának ígérkezik!
Január 27-én majd 28-án a Merkúr és a Mars szoros közelségben
A hónap ezen hajnalai fantasztikus meglepetést tartogatnak a kihívásokat kedvelő amatőrök számára: a pirkadat fényében a horizont közvetlen közelében megpillanthatjuk a -0,1 magnitúdós Merkúrt és a tőle mindössze fél fokkal keletre lévő, a 2024-25-ös láthatósági szezonját éppen megnyitó, 1,3 magnitúdós Marsot!
A jelenség igazi „nagyvad”, fényes égbolton, mindössze néhány fokos magasságban kell levadásznunk a bolygópárost, ráadásul időnk sincs sok, hiszen a Nap szorosan a nyomukban közelíti a látóhatárt.
Aki mégis sikerrel jár, az joggal lehet büszke a teljesítményére!
A bolygók januári láthatósága
Merkúr: A hónapban megfigyelésre közepesen kedvező állapotban van a 0,1 magnitúdós bolygó, amely 5-én 8 fokos magasságban látszik, és 12-i legnagyobb keleti kitéréséig kereshető viszonylag könnyen, ezután megfigyelése jóval nehezebbé válik.
Vénusz: Még mindig a hajnali égbolt gyémántja, a hónap közepén a polgári szürkületkor 13 fokos magasságban ragyog a 82%-os fázisú, -3,9 magnitúdós bolygó.
Mars: Együttállása után lassan eltávolodik a Naptól és megkezdi a 2024-25-ös láthatósági szezonját. 27-én és 28-án a Merkúrral való szoros közelsége idején már kereshető a 4 ívmásodperces, 1,3 magnitúdós apró, vörös korong.
Jupiter: Az est sztárja a sötétedés után 55 fokos horizont feletti magasságban delelő, 41 ívmásodperces, -2,5 magnitúdóval ragyogó, kiválóan megfigyelhető bolygókirály.
Szaturnusz: Még jól látszik az esti, alkonyi égbolton, ahol 20 fokos magasságban, 1 magnitúdós fényességgel, 15,9 ívmásodperces átmérő mellett kereshető.
Uránusz: Kiválóan megfigyelhető a sötétedés után, 60 fok magasságban delelő bolygó. 5,6 magnitúdós fényességével és 3,8 ívmásodperces korongjával könnyű prédának ígérkezik a zöldes planéta.
Neptunusz: A sötétedés végén 35 fok magasan delelő apró bolygó még jól megfigyelhető, 7,9 magnitúdós fényessége mellé 2,2 ívmásodperces korongátmérő társul.
Jó egeket és örömteli bámészkodást kívánunk januárra is!
Források
Meteor Csillagászati Évköny 2024
https://stellarium-web.org/
https://mcse.hu
https://in-the-sky.org/
Szerző: Kovács Péter, Amatőrcsillagász, tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló