Ezeken az éjszakákon akár óránként 50 meteort is megfigyelhetünk, és ezzel ez a harmadik legjelentősebb ilyen jelenség az év során. A megfigyelésüket ráadásul szabad szemmel érdemes végezni, távcsőre nincs is szükség. A meteorraj tagjai egykor a szinte mindenki által ismert Halley-üstökös részei voltak.
Az Éta Aquaridák egy meteorokban kifejezetten sűrű meteorraj, az északi féltekéről látszó egyik legaktívabb meteorraj. A meteort a köznyelvben hullócsillagként emlegetjük. Jellemzőjük, hogy rendszerint rajokban figyelhetjük meg őket. Ilyenkor az átlagos éjszakákkal ellentétben az óránkénti 5-10 véletlenszerűen feltűnő meteor helyett lényegesen többet, május 6-án várhatóan óránként körülbelül 50 meteort is észlelhetünk, ideális körülmények között (ha holdfénymentes lenne az éjszaka, és a meteorraj radiánsa, vagyis kisugárzási pontja az égbolt legmagasabb pontján, a zenitben lenne). Ha a rajhoz tartozó meteorok útját visszafelé, a haladási irányukkal ellentétesen meghosszabbítjuk, az azonos meteorrajhoz tartozók látszólag az égbolt egy pontjából indulnak, rajzanak ki. A május elején hajnalban megfigyelhető Vízöntő, latin nevén Aquarius csillagképben lévő éta Aquarii csillag irányának közeléből kiindulók az Aquaridák rajhoz tartoznak, innen kapta a meteorraj a nevét.
Mivel az évnek ebben a szakában a Vízöntő csillagkép a hajnali órákban látszik hazánkból, ezért a meteorok észlelésére is ebben az időszakban van leginkább lehetőség. A hullócsillagok az égbolt egészén előfordulhatnak ugyan, de a legjobb, ha kelet, délkelet felé nézünk nem túl alacsonyan. Ha társaságban észlelünk, érdemes egy-egy embernek más égtáj felé kémlelni az égboltot, pl.: valaki kelet, valaki dél és valaki délkelet irányában figyel. A meteorok azon ritka csillagászati jelenségek közé tartoznak, amelyek megfigyelését szabad szemmel érdemes végezni. Ráadásul nagyon esztétikus látványban lehet részünk. Olyan helyszínről ideális az észlelés, ahol lehetőség szerint kicsi a fényszennyezés, és az égbolt jelentős része látszik, különös tekintettel a déli és keleti irányra. Egy erdei tisztás vagy dombtető jó kilátással tökéletesen megfelel. Ha erre nincs lehetőség, akár városból is láthatóak a meteorok, de a fényszennyezés és az égboltot eltakaró tereptárgyak (pl. házak) miatt lényegesen kevesebbet figyelhetünk majd meg belőlük.
Az Éta Aquaridák meteorraj azért is nagyon észlelőbarát, mert a többi rajjal ellentétben nem egy éles, 1-2 napos aktivitási csúcsa van, hanem a gyakorlatban ez a maximum körülbelül egy hétig tart. A gyakorisági maximum hivatalosan május 6-án, hajnali 5 órakor van, de jóval ezelőtt a dátum előtt és után, vagyis április 19. és május 28. között is megfigyelhető egy-egy tagja a meteorrajnak. Ahogy közeledünk a maximumdőpontjához, egyre több és több tagját látjuk az éjszaka folyamán, majd a következő napok éjjelén egyre kevesebbet láthatunk. A meteorraj aktivitásának hosszú időszaka miatt pedig igen nagy a valószínűsége, hogy lesz derült idő ebben a több hetes időszakban. Sajnos nem lesz a legtökéletesebb a május 6-i, keddi hajnal. Legkésőbb hajnali 3 óra felé már érdemes kitelepülni, ekkor nyugati irányban épp nyugszik a Hold, így szerencsére már nem fog a fényével zavarni. A Vízöntő csillagkép éppen felkelőben van a keleti égbolton, és még egy teljes óra hosszat élvezhetjük a sötétséget az egyre több és több hullócsillag látványával, amikor viszont 4 óra körül elkezdődik a szürkület, ezáltal egyre világosodik, és emiatt kevesebb meteort láthatunk majd.
A meteorrajok kialakulása
Az üstökösök törmeléket hagynak maguk után a Nap körüli pályájukon, miközben megközelítik a Naprendszer belső régióját. Ezek a törmelékdarabok (szakszóval: meteoroidok) az üstökös pályája mentén keringenek, és amikor a Föld, a Nap körüli keringése során keresztezi a meteoroidok pályáját, azok a Föld légkörébe nagy sebességgel belépve meteorrajként figyelhetők meg. Az Éta Aquaridák esetében az üstökös, amiből a törmelékdarabok származnak maga a jól ismert 1P/Halley üstökös. A mostani meteorraj – ahogy az összes többi meteorraj is – minden évnek ugyanabban a szakában figyelhető meg. Ráadásul szinte egyedi, hogy egy évben nem is egyszer, hanem kétszer is ugyanennek az üstökösnek a meteorjait figyelhetjük meg, mert másodszor is keresztezi a Föld pályája az üstökösét, mégpedig októberben. Ekkor Orionidák névvel illetjük őket, mert akkor az Orion csillagkép irányából látszanak majd kiindulni.
Hogy néz ki a meteorraj a gyakorlatban?
A korán kelők számára, kellő türelem mellett remek élményt jelenthet a meteorraj megfigyelése. Egy-egy meteor feltűnése általában csak 1-3 másodpercig tart csupán, de mindig jó érzés egyet megpillantani. A fényességük változó lehet, az egészen halványaktól egészen a csillagokat, túlragyogóakig. A legtöbb színtelen, de a fényesebbek gyakran zöld színűek lehetnek. Fényszennyezésmentes helyről, derült és jól belátható égen szinte percenként láthatunk egy meteort. Habár a csillagászati távcső ez esetben nem segít az észlelésben, hosszú záridős fényképeken meg lehet örökíteni egy-egy meteor felvillanását. Ráadásul ezeken a képeken a csillagos égi hátteret is igen részletesen meg lehet örökíteni!
Ne feledjük: ha lemaradtunk volna a 76 éves keringési idejű Halley-üstökös látványáról (1986-ban volt itt a közelünkben), még a hatását, egy-egy apró porcikáját meteorként felvillanva évente kétszer is láthatjuk a tavaszi és őszi éjszakákon!
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló